döföd ige 2c (rég)

1. ts (átv is)(hegyes végű eszközzel) többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit’ ❖ Páthmosi vak gyermek repdes körülöttem, Unszol, emlékezzem, hogy mire születtem. Mérges nyilaival döfödi mellyemet, Leggyengébb érzéssel ruházza szívemet (1782 Ányos Pál CD01) | megszünjék a kín, midőn oldalukat döfödi (1860 Vas Gereben C4377, 165).

1a. ’〈állat〉(szarvával) többször egymás után erőteljes mozdulatokkal megbök (és megsebez)’ ❖ [a nagy ökör] szarvaival ama temérdek Tzethalat döfödi (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 310).

2. ts ’〈hegyes végű eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vkibe, vmibe’ ❖ kik önnön Honnyoknak szívébe döfödni Merték fegyverek élét (1830 e. Virág Benedek CD01) | [a lány] mosolygó arczczal döfödte tovább a kést szivébe (1886 Bródy Sándor C1193, 91).

3. ts ’〈ember, állat〉(könyökkel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megtaszít, meglök, taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ [B. úr] bármennyit legyezi feléjök az ostort, annál inkább döfödik egymást a helyért (1856 Vas Gereben C4376, 102) | a terem előtt zajlott a férfisereg, órák óta döfödik egymást, de be van zárva az ajtó, mert minden jegy el van foglalva már (1858 Vas Gereben C4379, 242) | [a koca] röfögve és türelmetlenül döfödte a kicsi testet [ti. a most született kismalacét], nyalta, mintha föl akarná zabálni a földről, lökte, míg az végre lélegezni kezdett (1986 Nádas Péter 9466003, 216).

4. tn ’〈hegyes végű eszközzel〉 többször egymás után gyors, erőteljes szúró mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába’ ❖ a többiek egy telekre beszaladva, annak kapuját magukra zárták, s az oda rohant székelyekhez a kapu alatt szuronnyal döfödtek, kettőnek a lábát is megszurván (1848 Kossuth Hírlapja CD61).

J: döfköd.

Vö. CzF.; TESz. döf; SzT.; ÚMTsz.

döföd ige 2c (rég)
1. tárgyas (átv is)
(hegyes végű eszközzel) többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit
Páthmosi vak gyermek repdes körülöttem, Unszol, emlékezzem, hogy mire születtem. Mérges nyilaival döfödi mellyemet, Leggyengébb érzéssel ruházza szívemet
(1782 Ányos Pál)
megszünjék a kín, midőn oldalukat döfödi
(1860 Vas Gereben)
1a.
〈állat〉 (szarvával) többször egymás után erőteljes mozdulatokkal megbök (és megsebez)
[a nagy ökör] szarvaival ama temérdek Tzethalat döfödi
(1783 Lethenyei János ford.Rosthy)
2. tárgyas
〈hegyes végű eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vkibe, vmibe
kik önnön Honnyoknak szívébe döfödni Merték fegyverek élét
(1830 e. Virág Benedek)
[a lány] mosolygó arczczal döfödte tovább a kést szivébe
(1886 Bródy Sándor)
3. tárgyas
〈ember, állat〉 (könyökkel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megtaszít, meglök, taszigál, lökdös vkit, vmit
[B. úr] bármennyit legyezi feléjök az ostort, annál inkább döfödik egymást a helyért
(1856 Vas Gereben)
a terem előtt zajlott a férfisereg, órák óta döfödik egymást, de be van zárva az ajtó, mert minden jegy el van foglalva már
(1858 Vas Gereben)
[a koca] röfögve és türelmetlenül döfödte a kicsi testet [ti. a most született kismalacét], nyalta, mintha föl akarná zabálni a földről, lökte, míg az végre lélegezni kezdett
(1986 Nádas Péter)
4. tárgyatlan
〈hegyes végű eszközzel〉 többször egymás után gyors, erőteljes szúró mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába
a többiek egy telekre beszaladva, annak kapuját magukra zárták, s az oda rohant székelyekhez a kapu alatt szuronnyal döfödtek, kettőnek a lábát is megszurván
(1848 Kossuth Hírlapja)
Vö. CzF.; TESz. döf; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások