dörrenés fn 4B

1. ’a dörren igével kifejezett történés’ ❖ A’ Zalának sírja nyill A’ megboszuló menynek dörrenés’iben (1835 Bárány Boldizsár C0781, 136).

2. ’hirtelen megszólaló, nagy erejű (csattanó) hang’ ❖ Az égzengés távolodni kezdett, mindig messzebbről hallatszott egy-egy dörrenés (1859 Matkovics Pál 8299001, 60) | az ajtó nagy dörrenéssel becsapódott (1917 Déry Tibor CD10) | Puska dörren s utána újra és újra hangzik a dörrenés (1931 Sárközi György 9587011, 240) | A két hangtalanul egymásnak rohanó kocsi sokkoló látványt nyújtott, az ütközéssel járó dörrenés pedig egy mély ütés erejével ért mindenkit (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dörög; ÉKsz.

dörrenés főnév 4B
1.
a dörren igével kifejezett történés
A’ Zalának sírja nyill A’ megboszuló menynek dörrenés’iben
(1835 Bárány Boldizsár)
2.
hirtelen megszólaló, nagy erejű (csattanó) hang
Az égzengés távolodni kezdett, mindig messzebbről hallatszott egy-egy dörrenés
(1859 Matkovics Pál)
az ajtó nagy dörrenéssel becsapódott
(1917 Déry Tibor)
Puska dörren s utána újra és újra hangzik a dörrenés
(1931 Sárközi György)
A két hangtalanul egymásnak rohanó kocsi sokkoló látványt nyújtott, az ütközéssel járó dörrenés pedig egy mély ütés erejével ért mindenkit
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dörög; ÉKsz.

Beállítások