dühös mn 15C

1. (sértettségében, elégedetlenségében stb.) ellenséges indulattól fűtött 〈személy, csoport〉’ ❖ Itt Község nem dühös, elégſzik sorsával (1772 Orczy Lőrinc 7249005, 21) | jöttek Veli, ’s a’ dühös Arszlán, Az buzogányt, ez pörgetvén félholdu szekerczét. Ennél még dühösebb embert nem szűle török nő (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 116) | Arcza elborult, harag és fájdalom czikkázott át rajta s dühösen dobbantott a lábával (1900 Vértesi Arnold 8520008, 112) | A gépész és az etető dühösen vitatkoztak, a többi munkás pedig felszabadultan nyújtózott (1955 Tatay Sándor 9704001, 46) | Számolj tízig, ha dühös vagy, mielőtt cselekednél (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rendsz. -ra/-re ragos határozóval állítmányként) ’vkire mérges, haragját vki ellen fordító 〈személy, csoport〉’ ❖ ezen magyar hadseregben nagy volt már a harczvágy, mondhatni, dühösek voltak a lázadók ellen (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | apád dühös reátok, amiért mindketten elszöktetek (1854 Jókai Mór CD18) | a búr kapzsi s a műveltségre dühös rabszolgatartó pásztorfajta (1907 Ignotus 9270002, 12) | Mintha az egész világra dühös lett volna Csinosi miatt (1918 Krúdy Gyula CD54) | Mikor elindult, dühös volt Irma nénire, amiért a szabad idejét is ellopja tőle (1954 Vidor Miklós 9778001, 63).

1b. ’ellenséges indulatoktól fűtött, mérges személyre jellemző 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ láttam bé lépni dühös ábrázattal Spitameneſt (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 132) | ez ellen nincs menekvés! (Dühös tekintettel ég felé.) Isten! Isten! imádság-e vagy káromlás, mit e kebel feléd intéz, nem tudom (1841 Teleki László² 8473003, 148) | a gyötrelem fájdalmas dühös ordításba csap át (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 145) | lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy idegesen, szinte dühös vitába keveredtem a drága jó anyámmal, akivel inkább el kellett volna kerülni a vitát (2000 Rubicon CD17).

1c. ’haraggal párosuló v. annak kitörésében tetőző 〈érzés, lelkiállapot stb.〉’ ❖ a’ népnek dühös indúlatja’ (1787 Pálóczi Horváth Ádám 7257021, 65) | már érzeni kezdte hatalmát Égő szomjának, ’s dühös éhségének (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 79) | szája szögletét lefelé görbítette a dühös gőg (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 36) | – Az a mennybéli, jóságos Isten áldjon meg téged, mondd meg hát végre, hogy mit akarsz tőlem? – csapott át János hirtelenül holmi dühös rimánkodásba (1961 Füst Milán 9161044, 67).

2. ’felbőszült, felingerelt 〈állat〉’ ❖ valami pokolbéli dhs állat (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193002, 87) | nem ládd A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád? (1846 Arany János 8014001, 134) | egy dühös vén ártány (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 41) | egy vadállattal találta szemben magát, mely dühösen tört feléje a bokrok közül (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480005, 26) | A dühös méheket le lehet csillapítani, ha a röplyukat medve- vagy mókushájjal kenik be (1999 Magyar néprajz CD47).

2a. ’ilyen állatra jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ az ebek viadalra ki-jnek Futnak ugatva felénk, mérgeket önt’ni belénk. R’ánk mihelyenn törnek, dühösen faldosva gyötörnek (1792 Magyar Kurír 7446057, 1328) | [a szelindek] dühös ugatással rohant a kapunak (1846 Jókai Mór CD18) | Reggel és este, sőt némelykor éjjel is, fel-felhangzó rettenetes jajgatásuk és dühös rikoltozásuk valósággal gyűlöletessé teszik ezeket az állatokat [ti. a csimpánzokat] (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra (1992 Szinák János–Veress István CD59).

3. (Orvos is/nyj) ’veszettségben szenvedő 〈állat〉’ ❖ dühös avagy veſzett kutyák (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 186) | a’ dühös Farkaſt is vagy el-ltték, vagy az magábann el-veſzett (1796 Bécsi Magyar Merkurius 7396031, 323) | A’ dühösség’ mérge nem csupán a’ nyálban van, hanem a’ dühös kutyának vérében is (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310012, 228) | Erdélyben azt, hogy megvész, így mondják: megdühüdik; veszett kutya: dühüs kutya (1932 Viski Károly C6653, 126) | A népi fölfogás szerint megvész az, akit beteg állat megmar, aki a beteg kutya nyálába tapos, aki dühös kutya meleg nyomába lép (1982 NéprajziLex. CD47).

4. (rég, Orvos is) ’ön- és közveszélyes állapotában gátlástalanul tomboló, őrjöngő 〈elmebeteg személy〉’ ❖ Úgy lehet néznünk a’ részegséget, mint egy bizonyos ideig tartó valóságos őrűlésnek nemét. Ebbenn az állapotbann, némellyek dühös bolondok (1808 Diószegi Sámuel 8105006, 123) | [a nyugtalan mozgás] a dühös betegnél belső ingerek folytán önként, minden fáradtság vagy az akarat befolyása nélkül folyik le (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267002, 266) | átmennek a „dühös bolondokhoz”. Akikre kényszerzubbonyt adtak, a fal tövében ülnek (1958 Rónay György 9573134, 197).

5. (rég) ’pusztító erejű, tomboló 〈(természeti) jelenség〉’ ❖ dühös ſzélvéſz (1783 Molnár János 7445002, 66) | semmi nincs közönségesebb, mint a dögvész (pestis), melly minden rothasztó lázak közt legdühösebb (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Dühös vihart kavart a nyár (1924 Zsolt Béla 9807001, 9).

6. (rég) ’féktelen, szenvedélyes 〈érzelem, megnyilvánulás〉’ ❖ Sokan megnyugodtak osztán a házasságban, kik egybekelésüknek idején egymást kevéssé szenvedhették, ellenben sokan kétfelé szakadtak azok közül, kik kézfogásukkor egymáshoz dühös szeretettel viseltettek (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 28) | „Aki a szent cserebülyt, Rovarok közt népszerűt, Egy igazi népbarátot Utál, testén el nem tűr, Kést neki!” Dühös taps hangzott fel rá, s utána énekelte mindenki, még Puskin is (1879 Jókai Mór CD18) | a szegény, kiéhezett teremtés oly dühös, kétségbeesett, őrjöngő sietséggel kezdi benyelni az ételmaradékot, hogy egy percz alatt már csak az üres tál fenekét nyalogatta (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 4).

J: dühödt.

Sz: dühösít, dühösödik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT. ~, dühösen; ÚMTsz.

dühös melléknév 15C
1.
(sértettségében, elégedetlenségében stb.) ellenséges indulattól fűtött 〈személy, csoport〉
Itt Község nem dühös, elégſzik sorsával
(1772 Orczy Lőrinc)
jöttek Veli, ’s a’ dühös Arszlán, Az buzogányt, ez pörgetvén félholdu szekerczét. Ennél még dühösebb embert nem szűle török nő
(1827 Vörösmarty Mihály)
Arcza elborult, harag és fájdalom czikkázott át rajta s dühösen dobbantott a lábával
(1900 Vértesi Arnold)
A gépész és az etető dühösen vitatkoztak, a többi munkás pedig felszabadultan nyújtózott
(1955 Tatay Sándor)
Számolj tízig, ha dühös vagy, mielőtt cselekednél
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (rendsz. -ra/-re ragos határozóval állítmányként)
vkire mérges, haragját vki ellen fordító 〈személy, csoport〉
ezen magyar hadseregben nagy volt már a harczvágy, mondhatni, dühösek voltak a lázadók ellen
(1848 Kossuth Hírlapja)
apád dühös reátok, amiért mindketten elszöktetek
(1854 Jókai Mór)
a búr kapzsi s a műveltségre dühös rabszolgatartó pásztorfajta
(1907 Ignotus)
Mintha az egész világra dühös lett volna Csinosi miatt
(1918 Krúdy Gyula)
Mikor elindult, dühös volt Irma nénire, amiért a szabad idejét is ellopja tőle
(1954 Vidor Miklós)
1b.
ellenséges indulatoktól fűtött, mérges személyre jellemző 〈arc, megnyilvánulás〉
láttam bé lépni dühös ábrázattal Spitameneſt
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
ez ellen nincs menekvés! (Dühös tekintettel ég felé.) Isten! Isten! imádság-e vagy káromlás, mit e kebel feléd intéz, nem tudom
(1841 Teleki László²)
a gyötrelem fájdalmas dühös ordításba csap át
(1933–1938 Déry Tibor)
lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy idegesen, szinte dühös vitába keveredtem a drága jó anyámmal, akivel inkább el kellett volna kerülni a vitát
(2000 Rubicon)
1c.
haraggal párosuló v. annak kitörésében tetőző 〈érzés, lelkiállapot stb.〉
a’ népnek dühös indúlatja’
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
már érzeni kezdte hatalmát Égő szomjának, ’s dühös éhségének
(1826 Vörösmarty Mihály)
szája szögletét lefelé görbítette a dühös gőg
(1908 Herczeg Ferenc)
– Az a mennybéli, jóságos Isten áldjon meg téged, mondd meg hát végre, hogy mit akarsz tőlem? – csapott át János hirtelenül holmi dühös rimánkodásba
(1961 Füst Milán)
2.
felbőszült, felingerelt 〈állat〉
valami pokolbéli dhs állat
(1775 Kovács Ferenc¹ ford.)
nem ládd A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád?
(1846 Arany János)
egy dühös vén ártány
(1895 Mikszáth Kálmán)
egy vadállattal találta szemben magát, mely dühösen tört feléje a bokrok közül
(1952 Németh Andor ford.Dreiser)
A dühös méheket le lehet csillapítani, ha a röplyukat medve- vagy mókushájjal kenik be
(1999 Magyar néprajz)
2a.
ilyen állatra jellemző 〈megnyilvánulás〉
az ebek viadalra ki-jnek Futnak ugatva felénk, mérgeket önt’ni belénk. R’ánk mihelyenn törnek, dühösen faldosva gyötörnek
(1792 Magyar Kurír)
[a szelindek] dühös ugatással rohant a kapunak
(1846 Jókai Mór)
Reggel és este, sőt némelykor éjjel is, fel-felhangzó rettenetes jajgatásuk és dühös rikoltozásuk valósággal gyűlöletessé teszik ezeket az állatokat [ti. a csimpánzokat]
(1929 Az állatok világa ford.)
a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra
(1992 Szinák János–Veress István)
3. (Orvos is/nyj)
veszettségben szenvedő 〈állat〉
dühös avagy veſzett kutyák
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ dühös Farkaſt is vagy el-ltték, vagy az magábann el-veſzett
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
A’ dühösség’ mérge nem csupán a’ nyálban van, hanem a’ dühös kutyának vérében is
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Erdélyben azt, hogy megvész, így mondják: megdühüdik; veszett kutya: dühüs kutya
(1932 Viski Károly)
A népi fölfogás szerint megvész az, akit beteg állat megmar, aki a beteg kutya nyálába tapos, aki dühös kutya meleg nyomába lép
(1982 NéprajziLex.)
4. (rég, Orvos is)
ön- és közveszélyes állapotában gátlástalanul tomboló, őrjöngő 〈elmebeteg személy〉
Úgy lehet néznünk a’ részegséget, mint egy bizonyos ideig tartó valóságos őrűlésnek nemét. Ebbenn az állapotbann, némellyek dühös bolondok
(1808 Diószegi Sámuel)
[a nyugtalan mozgás] a dühös betegnél belső ingerek folytán önként, minden fáradtság vagy az akarat befolyása nélkül folyik le
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
átmennek a „dühös bolondokhoz”. Akikre kényszerzubbonyt adtak, a fal tövében ülnek
(1958 Rónay György)
5. (rég)
pusztító erejű, tomboló (természeti) jelenség〉
dühös ſzélvéſz
(1783 Molnár János)
semmi nincs közönségesebb, mint a dögvész (pestis), melly minden rothasztó lázak közt legdühösebb
(1854 Vasárnapi Újság)
Dühös vihart kavart a nyár
(1924 Zsolt Béla)
6. (rég)
féktelen, szenvedélyes 〈érzelem, megnyilvánulás〉
Sokan megnyugodtak osztán a házasságban, kik egybekelésüknek idején egymást kevéssé szenvedhették, ellenben sokan kétfelé szakadtak azok közül, kik kézfogásukkor egymáshoz dühös szeretettel viseltettek
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
„Aki a szent cserebülyt, Rovarok közt népszerűt, Egy igazi népbarátot Utál, testén el nem tűr, Kést neki!” Dühös taps hangzott fel rá, s utána énekelte mindenki, még Puskin is
(1879 Jókai Mór)
a szegény, kiéhezett teremtés oly dühös, kétségbeesett, őrjöngő sietséggel kezdi benyelni az ételmaradékot, hogy egy percz alatt már csak az üres tál fenekét nyalogatta
(1886 Hasznos Mulattató)
Sz: dühösít, dühösödik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT. ~, dühösen; ÚMTsz.

Beállítások