elbeszélget l. összetételként az alábbi szócikkben

beszélget ige 5b

1. tn (kissé rég) ’gyakran v. rendszeresen beszél (vmiről, vkihez v. vkinek stb.)’ ❖ Meg mutatom Martonosi Uramnak mit tehet égy elmes Aszszony okossága, a’ kinek  kegyelme tsak a vállárol beszélgete (1791 Soos Márton C3755, 39) | A házasság ellen azért beszélgettél, De hidd el, hogy engem te el nem hitettél (1846 Népdalok és mondák C2981, 116) | a juhot ápolja, kényezteti, gyógyitja, gondosan eteti és itatja, félti és óvja a mételytől, […] beszélget hozzájuk, furulyál nekik (1895 Bartha Miklós 8615001, 103) | ehhez az elveszendőben lévő lófejhez beszélgettem ott a badeni országúton (1915 Krúdy Gyula C2845, 98).

1a. ts (kissé rég) ’〈vmilyen közlendőt〉 gyakran elmond v. kifejt, ill. 〈vmilyen információt〉 terjeszt, itt-ott híresztel’ ❖ hamarjában Vezérit gyüjteti, Boſzſzúsága okát kiknek beſzélgeti (1777 Kónyi János 7190025, 2) | beszélgetik, hogy még mikor kicsin valék, oda igérted egy fiúnak jobbomat (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524398, 45) | szentek történetét, martiriumát beszélgetik (1896 Horváth Cyrill² CD44) | régen beszélgetik már, hogy elveszik a Lippát, de mink csak itt felejtettük magunkot (1930 Móricz Zsigmond CD10).

1b. tn ’〈növény, természeti jelenség v. képződmény〉 mozgás közben tartósan az emberi beszédre emlékeztető monoton hangot ad’ ❖ Tán csak a szél beszélgetett (1905 Petelei István 8361005, 32) | Az ablakban ott a tó s körül a hegyek, a fák, az éjjeli táj bűvöletes képe, a levegő mintha ezüstszürke, átlátszó köd lenne, a víz bugyborékolva, mintha minden bugyborékában boldogan élne, a fák beszélgetnek (1918 Kádár Endre CD10) | csobogott, beszélgetett a víz a lábunk alatt (1964 Cseres Tibor 9088001, 99) | Mögöttem halkan beszélget az erdő (1968 Fekete István 9142006, 109).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’váltogatott beszélő-hallgató szereposztásban, gyakr. közvetlen hangon (vmiről, vmilyen sajátos helyzetben v. céllal stb.) diskurzust folytat, társalog (vkivel), ill. ezt szokásosan teszi’ ❖ én az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által. Mi beſzélgettünk, mi ſirtunk (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Mi is lehet kellemesebb, mint családaink tagjaival, barátokkal, ismerőkkel, vagy nevezetes idegenekkel beszélgetni, véleményt cserélni, olykor vitatkozásba is bocsátkozni (1863 Jósika Júlia 8210001, 59) | napi teendőjük felől beszélgettek (1927 Kassák Lajos 9314009, 51) | Benke Valériával, az MSZMP PB tagjával, a rádió egykori elnökével beszélget Zeley László (1981 Lévai Béla 1094002, 65) | Laci sokat beszélgetett telefonon a válogatott Németországban élő másodedzőjével (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. tn ’az ilyen helyzetben való megnyilatkozásra emlékeztető módon beszél, szól’ ❖ magával illyenkép beszélgete: Ki az, ki ott olly kényesen tanyáz? Kié a’ kert, kié az úri ház? (1830 Vörösmarty Mihály 8524186, 72) | Bolond asszony! beszélgetett tovább magában az öreg (1867 Tolnai Lajos 8483017, 8) | Ment az öreg, mendegélt a kegyetlen éjszakában, és a kutyájával beszélgetett (1906 Krúdy Gyula CD54) | Beszélget mama a tésztával, töltelékkel, lábassal, fazékkal (1947 Rónay György 9573129, 44).

2b. ts ’társalgás során taglal, megbeszél, (meg)tárgyal vmit’ ❖ most annyian vagyunk, hogy ha nem teszünk is egyebet csak a nyelvet beszélgetjük, meg vagyunk mentve! (1856 Vas Gereben C4376, 421) | Mikor az este összeültek néhányan a kocsmában, ezt beszélgették: „Előbbre haladt az a furcsa Péter.” „Én bizony nem irigylem.” „Én sem. Mért is dolgozik az olyan lelkeszakadva.” (1908 Balázs Béla CD10) | Tud nekem ígéretet tenni, hogy amit most beszélgetünk, szigorúan kettőnk között marad? (1937 Zilahy Lajos 9799002, 56).

2c. ts (tbsz-ban) ’〈több ugyanolyan állat〉 a fajra jellemző sajátos hangot adva kommunikál’ ❖ A hold sütött, a nádban beszélgetnek a békák (1908 Bródy Sándor C1191, 9) | [az erdőben] nyúlfiak beszélgetnek, öreg baglyok huhognak, hollógyerekek sivalkodnak, rigók fütyürésznek (1978 Török Sándor 1157004, 192) | Február közepére a többiek [ti. a kormoránok] is megérkeznek, a fekete madarak ilyenkor nyomban a fészkeiket igazgatják, és közben röfögő hangon beszélgetnek egymással (1995 Magyarország állatvilága CD14).

ÖU: át~, el~, ki~, meg~, végig~.

ÖE: beszélgetnivaló.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. beszéd; ÉKsz.; SzT. ~, beszélgethet; ÚMTsz.

elbeszélget - nem önálló címszó, lásd az alábbi címszó összetételeként
beszélget ige 5b
1. tárgyatlan (kissé rég)
gyakran v. rendszeresen beszél (vmiről, vkihez v. vkinek stb.)
Meg mutatom Martonosi Uramnak mit tehet égy elmes Aszszony okossága, a’ kinek  kegyelme tsak a vállárol beszélgete
(1791 Soos Márton)
A házasság ellen azért beszélgettél, De hidd el, hogy engem te el nem hitettél
(1846 Népdalok és mondák)
a juhot ápolja, kényezteti, gyógyitja, gondosan eteti és itatja, félti és óvja a mételytől, […] beszélget hozzájuk, furulyál nekik
(1895 Bartha Miklós)
ehhez az elveszendőben lévő lófejhez beszélgettem ott a badeni országúton
(1915 Krúdy Gyula)
1a. tárgyas (kissé rég)
〈vmilyen közlendőt〉 gyakran elmond v. kifejt, ill. 〈vmilyen információt〉 terjeszt, itt-ott híresztel
hamarjában Vezérit gyüjteti, Boſzſzúsága okát kiknek beſzélgeti
(1777 Kónyi János)
beszélgetik, hogy még mikor kicsin valék, oda igérted egy fiúnak jobbomat
(1824–1825 Vörösmarty Mihály)
szentek történetét, martiriumát beszélgetik
(1896 Horváth Cyrill²)
régen beszélgetik már, hogy elveszik a Lippát, de mink csak itt felejtettük magunkot
(1930 Móricz Zsigmond)
1b. tárgyatlan
〈növény, természeti jelenség v. képződmény〉 mozgás közben tartósan az emberi beszédre emlékeztető monoton hangot ad
Tán csak a szél beszélgetett
(1905 Petelei István)
Az ablakban ott a tó s körül a hegyek, a fák, az éjjeli táj bűvöletes képe, a levegő mintha ezüstszürke, átlátszó köd lenne, a víz bugyborékolva, mintha minden bugyborékában boldogan élne, a fák beszélgetnek
(1918 Kádár Endre)
csobogott, beszélgetett a víz a lábunk alatt
(1964 Cseres Tibor)
Mögöttem halkan beszélget az erdő
(1968 Fekete István)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (átv is)
váltogatott beszélő-hallgató szereposztásban, gyakr. közvetlen hangon (vmiről, vmilyen sajátos helyzetben v. céllal stb.) diskurzust folytat, társalog (vkivel), ill. ezt szokásosan teszi
én az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által. Mi beſzélgettünk, mi ſirtunk
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Mi is lehet kellemesebb, mint családaink tagjaival, barátokkal, ismerőkkel, vagy nevezetes idegenekkel beszélgetni, véleményt cserélni, olykor vitatkozásba is bocsátkozni
(1863 Jósika Júlia)
napi teendőjük felől beszélgettek
(1927 Kassák Lajos)
Benke Valériával, az MSZMPMagyar Szocialista Munkáspárt PBPolitikai Bizottság tagjával, a rádió egykori elnökével beszélget Zeley László
(1981 Lévai Béla)
Laci sokat beszélgetett telefonon a válogatott Németországban élő másodedzőjével
(1999 Magyar Hírlap)
2a. tárgyatlan
az ilyen helyzetben való megnyilatkozásra emlékeztető módon beszél, szól
magával illyenkép beszélgete: Ki az, ki ott olly kényesen tanyáz? Kié a’ kert, kié az úri ház?
(1830 Vörösmarty Mihály)
Bolond asszony! beszélgetett tovább magában az öreg
(1867 Tolnai Lajos)
Ment az öreg, mendegélt a kegyetlen éjszakában, és a kutyájával beszélgetett
(1906 Krúdy Gyula)
Beszélget mama a tésztával, töltelékkel, lábassal, fazékkal
(1947 Rónay György)
2b. tárgyas
társalgás során taglal, megbeszél, (meg)tárgyal vmit
most annyian vagyunk, hogy ha nem teszünk is egyebet csak a nyelvet beszélgetjük, meg vagyunk mentve!
(1856 Vas Gereben)
Mikor az este összeültek néhányan a kocsmában, ezt beszélgették: „Előbbre haladt az a furcsa Péter.” „Én bizony nem irigylem.” „Én sem. Mért is dolgozik az olyan lelkeszakadva.”
(1908 Balázs Béla)
Tud nekem ígéretet tenni, hogy amit most beszélgetünk, szigorúan kettőnk között marad?
(1937 Zilahy Lajos)
2c. tárgyas (tbsz-ban)
〈több ugyanolyan állat〉 a fajra jellemző sajátos hangot adva kommunikál
A hold sütött, a nádban beszélgetnek a békák
(1908 Bródy Sándor)
[az erdőben] nyúlfiak beszélgetnek, öreg baglyok huhognak, hollógyerekek sivalkodnak, rigók fütyürésznek
(1978 Török Sándor)
Február közepére a többiek [ti. a kormoránok] is megérkeznek, a fekete madarak ilyenkor nyomban a fészkeiket igazgatják, és közben röfögő hangon beszélgetnek egymással
(1995 Magyarország állatvilága)
ÖU: átbeszélget, elbeszélget, kibeszélget, megbeszélget, végigbeszélget
ÖE: beszélgetnivaló
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. beszéd; ÉKsz.; SzT. ~, beszélgethet; ÚMTsz.

elbeszélget ige 5b

1. tn (ritk, átv is) ’hosszasan, ráérősen(, másokat untató módon) beszél’ ❖ Elbeszélgetett a vén czigány a hegedűn, egy szomoru történetet beszélt, olyan szomorut, hogy reszket az ujja bele, mig a hegedü elmondja (1858 Vas Gereben 8514001, 41) | [a tanár] hozzáfogott elmagyarázni szóról-szóra ugyanúgy, mint az előző órán az egész leckét. Így elbeszélgetett egy jó negyedóráig (1920 Móricz Zsigmond CD10).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’hosszasan, gyakr. közvetlen hangon társalog vkivel (vmiről)’ ❖ Én, és a mindig kész emlékezet, E nyájas angyal s kinzó ördögöm, Majd elbeszélgetünk multam felett! (1846 Tompa Mihály 8484027, 71) | Nem egy estét töltöttem lakodalmak alkalmával a parasztházaknál, csöndesen elbeszélgetve az öreg emberekkel a világ sorsáról (1899 Rákosi Viktor 8387003, 211) | [Beethoven] el-elbeszélgetett a szomszédságában lakó Breuning-gal, megelevenítve bonni ifjúságuk közös emlékeit (1930 ZeneiLex. CD49) | Havonta kiugrom apámékhoz, öt-tíz percet elbeszélgetünk, aztán rohanok tovább (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (szépítő v. gúny is) ’információszerzés céljából, ill. nevelő szándékkal beszél(get) vkivel’ ❖ Egyedül T. J. magkészítővel foglalkozott az alapszerv olyan értelemben, hogy elbeszélgetett vele és a sajtófelelős feladatával bízták meg (1952 A mozgalmi nyelvről 1054001, 36) | Még többen voltak, akikkel – a belügy vagy a párt utasítására hivatkozva – „elbeszélgettek” a főnökeik (1986 Kis János² 2003014, 403) | Érdemes személyesen, a gyerekkel együtt ellátogatni a városházára, ahol az ügyintézők a legmegfelelőbb iskola kiválasztásának érdekében a gyerekkel is elbeszélgetnek (1995 Magyar Hírlap CD09) | a hírek szerint az egyik francia pályázóval ma beszélget el a bizottság (1997 Magyar Hírlap CD09).

2b. (átv is) ’társalgási helyzetre emlékeztető módon beszél vki vmihez, ill. önmagához’ ❖ Leűlök a virág mellé, És elbeszélgetek vele (1847 Petőfi Sándor CD01) | Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig magam magammal (1888 Jókai Mór CD18) | Ilyenkor karjára vette kedves macskáit, elbeszélgetett velük (1932 Kosztolányi Dezső 9359189, 166) | Nem mosolygom meg azt az özvegyet, aki gyakran kimegy a férje sírjához és magában csendesen elbeszélget vele (1995 Természet Világa CD50).

2c. ’interneten levelezve, chatelve társalog vkivel’ ❖ Akinek kedve van, levelezhet a szerkesztőkkel, sőt akár elbeszélgethet a lap olvasóival is [az interneten] (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. elbeszélget vki mellett tn (ritk) ’a másik szavait, véleményét v. kérdését figyelmen kívül hagyva társalog, beszélget vkivel’ ❖ Én azt hiszem, mindenki pontosan tudja, hogy miről beszél, csak amikor beszélgetnek a beszélgetőpartnerek, akkor elbeszélgetnek egymás mellett (1997 Országgyűlési Napló CD62).

4. ts (kissé rég) ’beszélgetés(ek) során vki, ill. 〈írásmű (szerzője)〉 elbeszél, elmond (vkinek) vmit’ ❖ [A hírlapok] hiven elbeszélgetik, hogy e vagy amaz évben mennyien lettek hazánkfiaiból Bécsben orvostudorokká (1846 Hetilap CD61) | Fájdalmas hangon beszélgeté el, hogy sanyarú fogsága alatt, börtöne sötét falai közt egyik szemére merőben megvakult (1854 Ujfalvy Sándor 8497007, 39) | Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen előkelő helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról [...] szoktunk egy és más igazságokat elbeszélgetni (1901 Ady Endre CD0801) | A Zerge utcai agg nő szerint (aki ezeket a történeteket egykori lakójáról nekem elbeszélgette a mesemondásokra való estéken) Szendrey Júlia élete utolsó napjaiban mindig Petőfiről beszélt (1928 Krúdy Gyula CD54).

5. ts ’〈(vmennyi) időt〉 beszélgetve, társalogva eltölt’ ❖ Jer öcsém, beszélgessük-el az estvét (1825 Kisfaludy Károly C0033, 42) | A gézengúz mindennap talál valami ürügyet, hogy elbeszélgethesse az időt (1908 Ambrus Zoltán 9006013, 21) | Igaz, ma már nem olyan egyszerű az életem, hiszen rendszerint felismernek, s a vásárlás helyett sokszor elbeszélgetjük az időt (1996 Magyar Hírlap CD09).

6. ts (biz) ’〈pénzösszeget〉 telefonbeszélgetéssel elkölt’ ❖ ki kellett fizetnem tavaly decemberben azt a 7 ezer forintos telefondíjat is, amit nem én beszélgettem el (1994 Magyar Hírlap CD09) | Ha ez idő alatt nem sikerül „elbeszélgetni” az egyenlegét, a maradékot a telefonáló elveszíti (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elbeszélget ige 5b
1. tárgyatlan (ritk, átv is)
hosszasan, ráérősen(, másokat untató módon) beszél
Elbeszélgetett a vén czigány a hegedűn, egy szomoru történetet beszélt, olyan szomorut, hogy reszket az ujja bele, mig a hegedü elmondja
(1858 Vas Gereben)
[a tanár] hozzáfogott elmagyarázni szóról-szóra ugyanúgy, mint az előző órán az egész leckét. Így elbeszélgetett egy jó negyedóráig
(1920 Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (átv is)
hosszasan, gyakr. közvetlen hangon társalog vkivel (vmiről)
Én, és a mindig kész emlékezet, E nyájas angyal s kinzó ördögöm, Majd elbeszélgetünk multam felett!
(1846 Tompa Mihály)
Nem egy estét töltöttem lakodalmak alkalmával a parasztházaknál, csöndesen elbeszélgetve az öreg emberekkel a világ sorsáról
(1899 Rákosi Viktor)
[Beethoven] el-elbeszélgetett a szomszédságában lakó Breuning-gal, megelevenítve bonni ifjúságuk közös emlékeit
(1930 ZeneiLex.)
Havonta kiugrom apámékhoz, öt-tíz percet elbeszélgetünk, aztán rohanok tovább
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (szépítő v. gúny is)
információszerzés céljából, ill. nevelő szándékkal beszél(get) vkivel
Egyedül T. J. magkészítővel foglalkozott az alapszerv olyan értelemben, hogy elbeszélgetett vele és a sajtófelelős feladatával bízták meg
(1952 A mozgalmi nyelvről)
Még többen voltak, akikkel – a belügy vagy a párt utasítására hivatkozva – „elbeszélgettek” a főnökeik
(1986 Kis János²)
Érdemes személyesen, a gyerekkel együtt ellátogatni a városházára, ahol az ügyintézők a legmegfelelőbb iskola kiválasztásának érdekében a gyerekkel is elbeszélgetnek
(1995 Magyar Hírlap)
a hírek szerint az egyik francia pályázóval ma beszélget el a bizottság
(1997 Magyar Hírlap)
2b. (átv is)
társalgási helyzetre emlékeztető módon beszél vki vmihez, ill. önmagához
Leűlök a virág mellé, És elbeszélgetek vele
(1847 Petőfi Sándor)
Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig magam magammal
(1888 Jókai Mór)
Ilyenkor karjára vette kedves macskáit, elbeszélgetett velük
(1932 Kosztolányi Dezső)
Nem mosolygom meg azt az özvegyet, aki gyakran kimegy a férje sírjához és magában csendesen elbeszélget vele
(1995 Természet Világa)
2c.
interneten levelezve, chatelve társalog vkivel
Akinek kedve van, levelezhet a szerkesztőkkel, sőt akár elbeszélgethet a lap olvasóival is [az interneten]
(1995 Magyar Hírlap)
3. elbeszélget vki mellett tárgyatlan (ritk)
a másik szavait, véleményét v. kérdését figyelmen kívül hagyva társalog, beszélget vkivel
Én azt hiszem, mindenki pontosan tudja, hogy miről beszél, csak amikor beszélgetnek a beszélgetőpartnerek, akkor elbeszélgetnek egymás mellett
(1997 Országgyűlési Napló)
4. tárgyas (kissé rég)
beszélgetés(ek) során vki, ill. 〈írásmű (szerzője) elbeszél, elmond (vkinek) vmit
[A hírlapok] hiven elbeszélgetik, hogy e vagy amaz évben mennyien lettek hazánkfiaiból Bécsben orvostudorokká
(1846 Hetilap)
Fájdalmas hangon beszélgeté el, hogy sanyarú fogsága alatt, börtöne sötét falai közt egyik szemére merőben megvakult
(1854 Ujfalvy Sándor)
Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen előkelő helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról [...] szoktunk egy és más igazságokat elbeszélgetni
(1901 Ady Endre)
A Zerge utcai agg nő szerint (aki ezeket a történeteket egykori lakójáról nekem elbeszélgette a mesemondásokra való estéken) Szendrey Júlia élete utolsó napjaiban mindig Petőfiről beszélt
(1928 Krúdy Gyula)
5. tárgyas
(vmennyi) időt〉 beszélgetve, társalogva eltölt
Jer öcsém, beszélgessük-el az estvét
(1825 Kisfaludy Károly)
A gézengúz mindennap talál valami ürügyet, hogy elbeszélgethesse az időt
(1908 Ambrus Zoltán)
Igaz, ma már nem olyan egyszerű az életem, hiszen rendszerint felismernek, s a vásárlás helyett sokszor elbeszélgetjük az időt
(1996 Magyar Hírlap)
6. tárgyas (biz)
〈pénzösszeget〉 telefonbeszélgetéssel elkölt
ki kellett fizetnem tavaly decemberben azt a 7 ezer forintos telefondíjat is, amit nem én beszélgettem el
(1994 Magyar Hírlap)
Ha ez idő alatt nem sikerül „elbeszélgetni” az egyenlegét, a maradékot a telefonáló elveszíti
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások