elbirtoklás fn 4Aelbirtokolás

1. ’az elbirtokol igével kifejezett cselekvés’ ❖ [Az urak] kényelmet és nyugalmat akarnak az ország elbirtoklására (1905 Ady Endre CD0801).

2. (Jog) ’〈tulajdonszerzési módként:〉 az a cselekmény, ill. tény, hogy vki vmely idegen ingó v. ingatlan dolgot nem jogellenes módon folyamatosan a sajátjaként birtokol(va a törvényileg előírt időtartam elteltével annak tulajdonjogát megszerzi)’ ❖ Ersitzung, die; elbirtokolás, elidősítés (1835 Magyar és német zsebszótár C2980, 247) | Az elbirtoklás eredeti szerzésmód, mely által a dolognak birtokosa annak tulajdonosává válik pusztán azáltal, hogy a birtoklást bizonyos időszakon át és bizonyos körülmények között folytatta (1893 PallasLex. CD02) | Elbirtoklás útján, 32 évi békés, szakadatlan birtoklással is szerezhető telki szolgalom (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 240) | Katasztrofális az állami tulajdonú ingatlanok nyilvántartása, ezért a lehetséges elbirtoklások miatt akár milliárdos értéket is veszíthet az állam (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’vmely terület fölötti politikai hatalom, uralom megszerzése’ ❖ A birtokszerzés (foglalás) habár jogcim nélkül, sőt erőszakkal és jogsértéssel történt is, elbirtoklásra vezet s az eredetileg erőszakos állapot az időnek tisztító hatása alatt jogállapottá lesz, ha oly sokáig tartott, hogy további fennállásának szükségét a népnek tudata elismeri (1893 PallasLex. CD02) | Bosznia és Hercegovina elbirtoklásának több fejezetre osztott végrehajtása kártékony volt [a Monarchiának] (1912 Boross László CD10) | sok egyéb mellett, a földrajzilag kedvezőtlen fekvésű Fekete-tengerről kivezető szorosok elbirtoklása állt a Romanov dinasztia érdekében (1999 Bartha Antal CD58).

Vö. CzF. ~, elbirtokolás; ÉrtSz.; ÉKsz.

elbirtoklás főnév 4A
elbirtokolás 4A
1.
az elbirtokol igével kifejezett cselekvés
[Az urak] kényelmet és nyugalmat akarnak az ország elbirtoklására
(1905 Ady Endre)
2. (Jog)
〈tulajdonszerzési módként:〉 az a cselekmény, ill. tény, hogy vki vmely idegen ingó v. ingatlan dolgot nem jogellenes módon folyamatosan a sajátjaként birtokol(va a törvényileg előírt időtartam elteltével annak tulajdonjogát megszerzi)
Ersitzung, die; elbirtokolás, elidősítés
(1835 Magyar és német zsebszótár)
Az elbirtoklás eredeti szerzésmód, mely által a dolognak birtokosa annak tulajdonosává válik pusztán azáltal, hogy a birtoklást bizonyos időszakon át és bizonyos körülmények között folytatta
(1893 PallasLex.)
Elbirtoklás útján, 32 évi békés, szakadatlan birtoklással is szerezhető telki szolgalom
(1929 TolnaiÚjLex.)
Katasztrofális az állami tulajdonú ingatlanok nyilvántartása, ezért a lehetséges elbirtoklások miatt akár milliárdos értéket is veszíthet az állam
(2000 Magyar Hírlap)
3. (vál)
vmely terület fölötti politikai hatalom, uralom megszerzése
A birtokszerzés (foglalás) habár jogcim nélkül, sőt erőszakkal és jogsértéssel történt is, elbirtoklásra vezet s az eredetileg erőszakos állapot az időnek tisztító hatása alatt jogállapottá lesz, ha oly sokáig tartott, hogy további fennállásának szükségét a népnek tudata elismeri
(1893 PallasLex.)
Bosznia és Hercegovina elbirtoklásának több fejezetre osztott végrehajtása kártékony volt [a Monarchiának]
(1912 Boross László)
sok egyéb mellett, a földrajzilag kedvezőtlen fekvésű Fekete-tengerről kivezető szorosok elbirtoklása állt a Romanov dinasztia érdekében
(1999 Bartha Antal)
Vö. CzF. ~, elbirtokolás; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások