elbágyad tn ige 1a1

1. ’〈ember v. állat (testrésze)〉 erejét vesztve elgyengül, ellankad’ ❖ Hazánkban ezen havi tiſztúlás tbbnyire a’ 31dik. és 16dik. eſztendök köztt kezddik. Minek eltte ez ki-mutatja magát, igen el-bágyadnak a’ leányzók (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 357) | Ha az ur Isten addig nyujtja napjaimat, hogy karjaim elbágyadnak, akkor majd Nagysádhoz folyamodom a kegyelemkenyérért (1848 Peregriny Elek 8360027, 144) | a halak elbágyadva az egyik sarokban pihennek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Misi Mókus] elbágyadt a jóllakottságtól és bóbiskolni kezdett, majd el is aludt (1953 Tersánszky Józsi Jenő 9706014, 12) | a hamar elbágyadó néző (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (/irod) ’〈növény (része), virág〉 elhervad’ ❖ [a szőlővesszők] az  öſzve-zuzattatott ſzáraikról el-bádjadva alá-fügtek (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 22) | Ó jaj, jobb annak álmát holtan folytatnia S fedjék el éjjel elbágyadt virágok árnyai (1910 Füst Milán CD10) | Szedd csokorba a virágot, míg mindannyi el nem bágyad (1933 Babits Mihály CD01).

3. (/vál) ’erejében megfogyatkozik, erőtlenné válik vmi’ ❖ ez egy fő oka, miért bágyadt el annyira ’s olly haldoklólag élt a’ különben olly erős fiatalságu magyar nyelv azóta, hogy a’ világosság mind jobban kezde diadalmaskodni a’ sötétségen (1831 Széchenyi István 8429008, 255) | arcának aranyos mosolya elbágyadt, amint felé nyújtám reszkető kezemet (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | az itéletünk elbágyad s mindenestül hatalmába esik utolsó benyomásainknak (1906 Ambrus Zoltán 9006010, 159) | ha megszűnnék a folytonos háborgás, feszültség, ha beletelepednék az a bizonyos békesség, elvesztené az izgalmas varázsát, elbágyadna, ellankadna, nem is volna többé igazi színház (1961 e. Bókay János 9065002, 299).

3a. (/vál) ’〈vminek a fénye〉 elhalványodik, megfogyatkozik’ ❖ Hol homályos métsnek világa el bágyad (1785 Czirjék Mihály ford.–Dorat C1235, 103) | Mikor a csillag fénye elbágyad, akkor vesszük észre, hogy milyen fénylő volt (1881 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. ~, elbágyadt; ÉrtSz.; TESz. bágyad; ÉKsz.; SzT. ~, elbágyadt; ÚMTsz.

elbágyad tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember v. állat (testrésze) erejét vesztve elgyengül, ellankad
Hazánkban ezen havi tiſztúlás tbbnyire a’ 31dik. és 16dik. eſztendök köztt kezddik. Minek eltte ez ki-mutatja magát, igen el-bágyadnak a’ leányzók
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ha az ur Isten addig nyujtja napjaimat, hogy karjaim elbágyadnak, akkor majd Nagysádhoz folyamodom a kegyelemkenyérért
(1848 Peregriny Elek)
a halak elbágyadva az egyik sarokban pihennek
(1933 Az állatok világa ford.)
[Misi Mókus] elbágyadt a jóllakottságtól és bóbiskolni kezdett, majd el is aludt
(1953 Tersánszky Józsi Jenő)
a hamar elbágyadó néző
(1996 Magyar Hírlap)
2. (/irod)
〈növény (része), virág〉 elhervad
[a szőlővesszők] az  öſzve-zuzattatott ſzáraikról el-bádjadva alá-fügtek
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Ó jaj, jobb annak álmát holtan folytatnia S fedjék el éjjel elbágyadt virágok árnyai
(1910 Füst Milán)
Szedd csokorba a virágot, míg mindannyi el nem bágyad
(1933 Babits Mihály)
3. (/vál)
erejében megfogyatkozik, erőtlenné válik vmi
ez egy fő oka, miért bágyadt el annyira ’s olly haldoklólag élt a’ különben olly erős fiatalságu magyar nyelv azóta, hogy a’ világosság mind jobban kezde diadalmaskodni a’ sötétségen
(1831 Széchenyi István)
arcának aranyos mosolya elbágyadt, amint felé nyújtám reszkető kezemet
(1879 Mikszáth Kálmán)
az itéletünk elbágyad s mindenestül hatalmába esik utolsó benyomásainknak
(1906 Ambrus Zoltán)
ha megszűnnék a folytonos háborgás, feszültség, ha beletelepednék az a bizonyos békesség, elvesztené az izgalmas varázsát, elbágyadna, ellankadna, nem is volna többé igazi színház
(1961 e. Bókay János)
3a. (/vál)
〈vminek a fénye〉 elhalványodik, megfogyatkozik
Hol homályos métsnek világa el bágyad
(1785 Czirjék Mihály ford.Dorat)
Mikor a csillag fénye elbágyad, akkor vesszük észre, hogy milyen fénylő volt
(1881 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF. ~, elbágyadt; ÉrtSz.; TESz. bágyad; ÉKsz.; SzT. ~, elbágyadt; ÚMTsz.

Beállítások