elbúcsúzik tn ige 14a5

1. (átv is) ’eltávozás előtt elköszön, búcsút vesz (vkitől, vmitől)’ ❖ Mi egy-máſtól el-bútsúzánk, úgy-hogy, egy ſzót ſem ſzólhatnánk (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Vidámon hagytam el boldogságom helyét, apám csöndes kalibáját, a’ kedvelt szilvásokat; nem sirva búcsuztam el a’ szőlőhegyektül (1834 Garasos Tár 8625003, 86) | halvány biborszinben ég az elbúcsuzott nap végpillantása (1864 Tanács Márton C0577, 98) | A társaság elsőbbjei eljöttek hozzám tőlem elbúcsúzni, és sajnálatukat kinyilatkoztatni afölött, hogy eltávozom körükből (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102002, 349) | István, még csak el sem búcsúzhatott. Éjjel fújtak nekik riadót és vitték őket rögtön, fekete katonavonaton, fel, valahová Galicia határára (1919 Oláh Gábor 9487061, 25) | Századszor jelentkezik a Népdalkörök országszerte c. műsor. 60 adás után viszont elbúcsúzik egy népszerű zenei program, a Mindenki zeneiskolája (1987 Lévai Béla 1094002, 56).

1a. ’〈elhunyt személytől〉 őt (gyászbeszédben) méltatva búcsút vesz’ ❖ A sirnál Parecz István városi tanácsos bucsuzott el tiszttársai nevében a megboldogult földi maradványaitól (1889 Pesti Hírlap 8657001, 6) | A holttest beszentelése után Schubert festőművész a sírnál bucsuzott el a halottól a Pozsonyi Müvészegyesület nevében (1939 Esti Újság 2124001, 3) | A magyar tudományos élet a háború után egy sor emlékülésen s számos megemlékezésben, rádióelőadásban búcsúzott el [Honti Jánostól] (1975 Dömötör Tekla CD30).

1b. (rég v. Népr) ’〈kántor, es. más (egyházi) személy az elhunyt nevében〉 temetéskor (versben v. énekelve) búcsút vesz az elhunyt számára kedves személyektől, tárgyaktól’ ❖ Rákezdte kánt’ uram a bucsuéneket, – Sorba állitották a siró véneket, – Patyolat kendőben, bakacsin ruhában, A koporsó mellé – halottas pompában, Szépen elbucsuzott kántor énekében, A falu népétől Juliska nevében (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Az oláhságban a kántor a halott nevében elbúcsúzik a házban, udvarban és kertben lévő összes holmiktól (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az egyházi szertartáshoz csatlakozott az a szokás, hogy valaki a halott nevében egyes szám első személyben elbúcsúzott a gyászolóktól (1981 Dömötör Tekla 1039008, 218).

2. (kényszerűségből) megválik vmitől, lemond vmiről’ ❖ húzzuk öszve magunkat a’ Pannóniai Tsillagzatok alatt, ’s a’ ditsöségtöl, mellyre emelkedhettünk vólna el-bútsúzván fáradjunk szántó földeinknek termékeny barázdáin; mert itt van még eddig élelmünk (1776 Bessenyei György¹ C1103, 7) | a könyveitől a világ kincséért sem búcsúzna el (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 624) | ha hitelt, kereskedést, szellemi fejlődést, a’ nemzeti közgazdaság emelkedését, szóval: a’ honnak virágzást ’s boldog jövendőt ohajtunk, az ősiségtől el kell bucsuznunk (1843 Pesti Hírlap CD61) | akkor is zokogva búcsúztak el minden garastól, amikor már szépen kerestek (1914 Ambrus Zoltán CD10) | Baja véglegesen a megyeszékhelyi címtől 1950. január 1-jén búcsúzott el, amikor is Kecskemét megyeszékhellyel megalakult Bács-Kiskun megye (1997 Országgyűlési Napló CD62).

2a. (sajtó, biz) ’〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik(, és így a továbbjutás lehetőségétől elesik)’ ❖ [ha a két csapat] nem szerez pontot, elbúcsúzhatnak az első osztálytól, mig győzelmük esetén ismét nyílt (1923 Nemzeti Sport márc. 24. C7148, 4) | [a verseny] lebonyolítása nagyon egyszerű, közvetlen kieséses módon zajlik: tetszés szerinti úszásnemben startolnak [az úszók], és aki utolsóként ér a célba az első 50 méter végén, az elbúcsúzott (1994 Magyar Hírlap CD09) | A női mezőnyben a főtáblán játszhat világranglistás helyezése alapján Kuti Kis Rita [teniszező], s az első fordulóban a kínai Li Fang lesz az ellenfele. Mandula Petra viszont már elbúcsúzott, miután 6 : 2, 7 : 5-re kikapott a világranglista 177. helyén álló amerikai Erika de Lone-tól (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elbúcsúzik tárgyatlan ige 14a5
1. (átv is)
eltávozás előtt elköszön, búcsút vesz (vkitől, vmitől)
Mi egy-máſtól el-bútsúzánk, úgy-hogy, egy ſzót ſem ſzólhatnánk
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Vidámon hagytam el boldogságom helyét, apám csöndes kalibáját, a’ kedvelt szilvásokat; nem sirva búcsuztam el a’ szőlőhegyektül
(1834 Garasos Tár)
halvány biborszinben ég az elbúcsuzott nap végpillantása
(1864 Tanács Márton)
A társaság elsőbbjei eljöttek hozzám tőlem elbúcsúzni, és sajnálatukat kinyilatkoztatni afölött, hogy eltávozom körükből
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
István, még csak el sem búcsúzhatott. Éjjel fújtak nekik riadót és vitték őket rögtön, fekete katonavonaton, fel, valahová Galicia határára
(1919 Oláh Gábor)
Századszor jelentkezik a Népdalkörök országszerte c.című műsor. 60 adás után viszont elbúcsúzik egy népszerű zenei program, a Mindenki zeneiskolája
(1987 Lévai Béla)
1a.
〈elhunyt személytől〉 őt (gyászbeszédben) méltatva búcsút vesz
A sirnál Parecz István városi tanácsos bucsuzott el tiszttársai nevében a megboldogult földi maradványaitól
(1889 Pesti Hírlap)
?
A holttest beszentelése után Schubert festőművész a sírnál bucsuzott el a halottól a Pozsonyi Müvészegyesület nevében
(1939 Esti Újság)
A magyar tudományos élet a háború után egy sor emlékülésen s számos megemlékezésben, rádióelőadásban búcsúzott el [Honti Jánostól]
(1975 Dömötör Tekla)
1b. (rég v. Népr)
〈kántor, es. más (egyházi) személy az elhunyt nevében〉 temetéskor (versben v. énekelve) búcsút vesz az elhunyt számára kedves személyektől, tárgyaktól
Rákezdte kánt’ uram a bucsuéneket, – Sorba állitották a siró véneket, – Patyolat kendőben, bakacsin ruhában, A koporsó mellé – halottas pompában, Szépen elbucsuzott kántor énekében, A falu népétől Juliska nevében
(1855 Vasárnapi Újság)
Az oláhságban a kántor a halott nevében elbúcsúzik a házban, udvarban és kertben lévő összes holmiktól
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Az egyházi szertartáshoz csatlakozott az a szokás, hogy valaki a halott nevében egyes szám első személyben elbúcsúzott a gyászolóktól
(1981 Dömötör Tekla)
2.
(kényszerűségből) megválik vmitől, lemond vmiről
húzzuk öszve magunkat a’ Pannóniai Tsillagzatok alatt, ’s a’ ditsöségtöl, mellyre emelkedhettünk vólna el-bútsúzván fáradjunk szántó földeinknek termékeny barázdáin; mert itt van még eddig élelmünk
(1776 Bessenyei György¹)
a könyveitől a világ kincséért sem búcsúzna el
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
ha hitelt, kereskedést, szellemi fejlődést, a’ nemzeti közgazdaság emelkedését, szóval: a’ honnak virágzást ’s boldog jövendőt ohajtunk, az ősiségtől el kell bucsuznunk
(1843 Pesti Hírlap)
akkor is zokogva búcsúztak el minden garastól, amikor már szépen kerestek
(1914 Ambrus Zoltán)
Baja véglegesen a megyeszékhelyi címtől 1950. január 1-jén búcsúzott el, amikor is Kecskemét megyeszékhellyel megalakult Bács-Kiskun megye
(1997 Országgyűlési Napló)
2a. (sajtó, biz)
〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik(, és így a továbbjutás lehetőségétől elesik)
[ha a két csapat] nem szerez pontot, elbúcsúzhatnak az első osztálytól, mig győzelmük esetén ismét nyílt
(1923 Nemzeti Sport márc. 24.)
[a verseny] lebonyolítása nagyon egyszerű, közvetlen kieséses módon zajlik: tetszés szerinti úszásnemben startolnak [az úszók], és aki utolsóként ér a célba az első 50 méter végén, az elbúcsúzott
(1994 Magyar Hírlap)
A női mezőnyben a főtáblán játszhat világranglistás helyezése alapján Kuti Kis Rita [teniszező], s az első fordulóban a kínai Li Fang lesz az ellenfele. Mandula Petra viszont már elbúcsúzott, miután 6 : 2, 7 : 5-re kikapott a világranglista 177. helyén álló amerikai Erika de Lone-tól
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások