elbúcsúztat ts ige 5a8

1. (rég)(vkitől) elköszönni, búcsút venni késztet v. kényszerít vkit’ ❖ megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez (1853 Jókai Mór CD18) | Nagynénédhez azért akarlak vezetni, hogy elbúcsúztassalak tőle (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | [az ügyvéd] még az ajtón kívül elbúcsúztatta a befonthajú paraszt atyafit, aki valami árvaszéki ügyben kereste föl (1927 Szini Gyula CD10).

1a. (vmely tevékenységtől megválni kényszerítve) meneszt, levált, ill. távozni kényszerít vkit, vmit’ ❖ a Muszka, és a Senatus módgya szerint könnyen eshetik, hogy őtet [ti. Sándor cárt] el búcsúsztattyák az uralkodástúl, melj a mi Monarchiankra nézve igen ohaitot dolog volna (1809 Cserey Farkas² C2559, 473) | Szeptember 3-án, szombaton búcsúztatják el a kukáskocsikat a XVII. kerületi Naplás úti szemétbánya környékének lakói (1994 Magyar Hírlap CD09) | hogyha a középiskola nem jól képzett, ha a felvételi vizsga nem volt eléggé hatékony, akkor az első évben búcsúztassuk el nagyobb arányban a minőség követelményeinek megfelelően azokat, akik nem lesznek kiválóságai az adott választott szakmának (1996 Országgyűlési Napló CD62) | május 14-én és 24-én a magyar nép a Horn-kormányt elbúcsúztatja (1998 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (sajtó, biz) ’〈ellenfelet versenyből〉 jobb eredménnyel kiszorít, kiejt’ ❖ A csehszlovák teniszezők a magyarok után előreláthatóan a franciákat is elbúcsúztatják a Davis Kupaküzdelmekből (1975 Népsport júl. 27. C8044, 8) | [Henrieta Nagyova] azt a dél-afrikai Krugert verte meg, aki egy nappal korábban a tavalyi győztes Dragomirt búcsúztatta el a további küzdelmektől (1997 Magyar Hírlap CD09) | A Fulham remek játékkal 4-1-re győzött, s 5-4-es összesítéssel elbúcsúztatta a csütörtöki találkozót kilenc emberrel befejező olaszokat (2010 Nemzeti Sport márc. 19. C8079, 8).

2. ’Vmely népszokás v. szertartás során vkit képviselve, az ő nevében (versben v. énekelve) búcsút vesz, elköszön vkitől, vmitől.’

2a. ’〈temetés részeként elhunyt személyt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz rendsz. az elhunyt számára kedves személyektől’ ❖ Hosszú népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba [ti. a református kollégiumi felügyelő] érzékeny alexandrínus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől (1846 Jókai Mór CD18) | A pap az udvaron imádságot és rövid beszédet mond az elhúnytról s aztán elbúcsúztatja övéitől (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A halott kivitelekor az udvaron az egyházi szertartás után általában a kántor búcsúztatta el a halottat, az általa költött énekkel (1979 NéprajziLex. CD47).

2b. ’〈esküvő előtt a násznagy a menyasszonyt v. a vőlegényt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz szüleitől, más családtagjaitól’ ❖ [a násznagy a vőlegényt] elbúcsúztatja testvéreitől, el legény barátjaitól, kikkel társalgott, s igéri mint nős is továbbra fűzni és fentartani a testvériességet, a barátságot (1871 Orbán Balázs CD22) | [mielőtt a menyasszonyt a szülői házból] elbocsátanák, pompás alexandrinekben elbúcsúztatja apjától, anyjától, öreg szüleitől, kis testvéreitől (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a menyasszonyt a] násznagy elbúcsúztatja szülőitől, testvéreitől, rokonaitól és leánybarátaitól (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A vőfély beterelte a tisztaszobába a vendégeket, és elbúcsúztatta a vőlegényt a szüleitől (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

3. ’〈személyt, csoportot〉(vmely megbízás teljesítése előtt v. után) ünnepélyes keretek között útjára bocsát’ ❖ hozzá kezdett a’ Király azon beſzédéhez, mellyel az els Törvényhozó Teſtet el-bútsuztatta (1791 Magyar Kurír C0318, 1330) | [Ladányi Edit szerdán] lép utoljára a nagyváradi közönség elé, mely fájlalja s bizonyára melegen búcsúztatja el (1901 Ady Endre CD0801) | A kultuszminisztérium tisztviselői kara szombaton délben bensőséges ünnepség keretében búcsúztatta el Hóman Bálintot, a távozó kultuszminisztert (1937 Szentiványi Jenő 1145004, 226) | Bécsben elbúcsúztatták tegnap azt a közös osztrák–magyar ENSZ-békefenntartó alakulatot, amely jövő keddtől Cipruson teljesít majd szolgálatot (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈elhunyt személyt〉 gyászbeszéddel, -szertartással v. nekrológgal (ünnepélyesen) méltat, és így búcsúzik tőle’ ❖ El butsúztatá a’ meg hóltat az Egri püspök (1791 Magyar Kurír C0318, 1325) | A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek szavai oly vigasztalólag hangzottak neje felett (1853 Jókai Mór CD18) | [Kölcseynek,] a legkiválóbb tanítványnak jutott osztályrészül elbúcsúztatni a mult vezérét [ti. Kazinczy Ferencet] (1906 Vértesy Jenő CD55) | [Az egyesület közgyűlésén a korelnök] közvetlen szavakkal búcsúztatta el az elhunyt elnököt (1983 Szabó Jenő CD52).

3b. (irod) ’〈távozó v. régi, letűnt dolgot〉(ünnepélyesen) elenged, elbocsát’ ❖ amint a müezzin a napot elbúcsúztatta, bejött a műhelybe a murza [= főrangú tatár férfi] (1883 Jókai Mór CD18) | Nézd, ez a vén huncut óesztendő még nagyon a végét járja, hát el kell búcsúztatni, a teremburáját! (1915 Ambrus Zoltán CD10) | [Vas István] groteszk-érzelmes formában, egyszerre fanyar, ironikus és mégis megilletődött hangon búcsúztathatta el tovatűnt fiatalságát és oly sokat szenvedett szülővárosát, a hajdani Budapestet (1986 Fenyő István CD53) | a nosztalgikus érzés költői fénybe vonja a múlt idők emlékeit, az ironikus szemlélet viszont bölcs rezignációval búcsúztatja el a régi kalandokat és szerelmeket (1990 Pomogáts Béla CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elbúcsúztat tárgyas ige 5a8
1. (rég)
(vkitől) elköszönni, búcsút venni késztet v. kényszerít vkit
megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez
(1853 Jókai Mór)
Nagynénédhez azért akarlak vezetni, hogy elbúcsúztassalak tőle
(1877 Mikszáth Kálmán)
[az ügyvéd] még az ajtón kívül elbúcsúztatta a befonthajú paraszt atyafit, aki valami árvaszéki ügyben kereste föl
(1927 Szini Gyula)
1a.
(vmely tevékenységtől megválni kényszerítve) meneszt, levált, ill. távozni kényszerít vkit, vmit
a Muszka, és a Senatus módgya szerint könnyen eshetik, hogy őtet [ti. Sándor cárt] el búcsúsztattyák az uralkodástúl, melj a mi Monarchiankra nézve igen ohaitot dolog volna
(1809 Cserey Farkas²)
Szeptember 3-án, szombaton búcsúztatják el a kukáskocsikat a XVII. kerületi Naplás úti szemétbánya környékének lakói
(1994 Magyar Hírlap)
hogyha a középiskola nem jól képzett, ha a felvételi vizsga nem volt eléggé hatékony, akkor az első évben búcsúztassuk el nagyobb arányban a minőség követelményeinek megfelelően azokat, akik nem lesznek kiválóságai az adott választott szakmának
(1996 Országgyűlési Napló)
május 14-én és 24-én a magyar nép a Horn-kormányt elbúcsúztatja
(1998 Országgyűlési Napló)
1b. (sajtó, biz)
〈ellenfelet versenyből〉 jobb eredménnyel kiszorít, kiejt
A csehszlovák teniszezők a magyarok után előreláthatóan a franciákat is elbúcsúztatják a Davis Kupaküzdelmekből
(1975 Népsport júl. 27.)
[Henrieta Nagyova] azt a dél-afrikai Krugert verte meg, aki egy nappal korábban a tavalyi győztes Dragomirt búcsúztatta el a további küzdelmektől
(1997 Magyar Hírlap)
A Fulham remek játékkal 4-1-re győzött, s 5-4-es összesítéssel elbúcsúztatta a csütörtöki találkozót kilenc emberrel befejező olaszokat
(2010 Nemzeti Sport márc. 19.)
2.
Vmely népszokás v. szertartás során vkit képviselve, az ő nevében (versben v. énekelve) búcsút vesz, elköszön vkitől, vmitől.
2a.
〈temetés részeként elhunyt személyt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz rendsz. az elhunyt számára kedves személyektől
Hosszú népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba [ti. a református kollégiumi felügyelő] érzékeny alexandrínus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől
(1846 Jókai Mór)
A pap az udvaron imádságot és rövid beszédet mond az elhúnytról s aztán elbúcsúztatja övéitől
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A halott kivitelekor az udvaron az egyházi szertartás után általában a kántor búcsúztatta el a halottat, az általa költött énekkel
(1979 NéprajziLex.)
2b.
〈esküvő előtt a násznagy a menyasszonyt v. a vőlegényt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz szüleitől, más családtagjaitól
[a násznagy a vőlegényt] elbúcsúztatja testvéreitől, el legény barátjaitól, kikkel társalgott, s igéri mint nős is továbbra fűzni és fentartani a testvériességet, a barátságot
(1871 Orbán Balázs)
[mielőtt a menyasszonyt a szülői házból] elbocsátanák, pompás alexandrinekben elbúcsúztatja apjától, anyjától, öreg szüleitől, kis testvéreitől
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a menyasszonyt a] násznagy elbúcsúztatja szülőitől, testvéreitől, rokonaitól és leánybarátaitól
(1916 e. Malonyay Dezső)
A vőfély beterelte a tisztaszobába a vendégeket, és elbúcsúztatta a vőlegényt a szüleitől
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
3.
〈személyt, csoportot〉 (vmely megbízás teljesítése előtt v. után) ünnepélyes keretek között útjára bocsát
hozzá kezdett a’ Király azon beſzédéhez, mellyel az els Törvényhozó Teſtet el-bútsuztatta
(1791 Magyar Kurír)
[Ladányi Edit szerdán] lép utoljára a nagyváradi közönség elé, mely fájlalja s bizonyára melegen búcsúztatja el
(1901 Ady Endre)
A kultuszminisztérium tisztviselői kara szombaton délben bensőséges ünnepség keretében búcsúztatta el Hóman Bálintot, a távozó kultuszminisztert
(1937 Szentiványi Jenő)
Bécsben elbúcsúztatták tegnap azt a közös osztrák–magyar ENSZEgyesült Nemzetek Szervezete-békefenntartó alakulatot, amely jövő keddtől Cipruson teljesít majd szolgálatot
(1995 Magyar Hírlap)
3a.
〈elhunyt személyt〉 gyászbeszéddel, -szertartással v. nekrológgal (ünnepélyesen) méltat, és így búcsúzik tőle
El butsúztatá a’ meg hóltat az Egri püspök
(1791 Magyar Kurír)
A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek szavai oly vigasztalólag hangzottak neje felett
(1853 Jókai Mór)
[Kölcseynek,] a legkiválóbb tanítványnak jutott osztályrészül elbúcsúztatni a mult vezérét [ti. Kazinczy Ferencet]
(1906 Vértesy Jenő)
[Az egyesület közgyűlésén a korelnök] közvetlen szavakkal búcsúztatta el az elhunyt elnököt
(1983 Szabó Jenő)
3b. (irod)
〈távozó v. régi, letűnt dolgot〉 (ünnepélyesen) elenged, elbocsát
amint a müezzin a napot elbúcsúztatta, bejött a műhelybe a murza [= főrangú tatár férfi]
(1883 Jókai Mór)
Nézd, ez a vén huncut óesztendő még nagyon a végét járja, hát el kell búcsúztatni, a teremburáját!
(1915 Ambrus Zoltán)
[Vas István] groteszk-érzelmes formában, egyszerre fanyar, ironikus és mégis megilletődött hangon búcsúztathatta el tovatűnt fiatalságát és oly sokat szenvedett szülővárosát, a hajdani Budapestet
(1986 Fenyő István)
a nosztalgikus érzés költői fénybe vonja a múlt idők emlékeit, az ironikus szemlélet viszont bölcs rezignációval búcsúztatja el a régi kalandokat és szerelmeket
(1990 Pomogáts Béla)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások