elbőg ts ige 2c6

1. elbőgi magát ’〈szarvasmarha, ritk. más (nagyobb) állat〉 elnyújtott, mély, erős hangot kezd adni’ ❖ ? Bdlni: magát el-bgni (1792 Kisded szótár C0816, 27) | a’ tágas üregnek Belseiben el-bgte magát [egy marha] (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 101) | a’ terem ablaka alatt egy bika történetesen hangosan elbőgte magát (1842 Pesti Hírlap CD61) | az oroszlán iszonyúan elbőgte magát (1947 Szabad Föld máj. 11. C1537, 8).

1a. elbőgi magát ’üvölt egyet, ill. üvöltve mond vmit vki’ ❖ valaki elbőgte magát: „’s Militár kommt!” (1880 Frankenburg Adolf C1763, 121) | végre elbőghette magát Dády Gaby: „Az én nótámat, a ki rézangyala van” (1895 Pekár Gyula C3457, 32) | Az óriás elbőgte magát és irtózatos öklét rázuhantotta a presbiter kopasz fejére (1932 Móra Ferenc 9459036, 32).

1b. (ritk) ’erős v. eltorzult hangon előad, elénekel vmit’ ❖ [A temetésen] egy pár borotvált arcu szinész ballag a fekete kocsi után, egy pár unott képű kórista egymás felé fordulva közönyösen bőgi el a „Mért oly borus”-t (1914 Budapesti Hírlap febr. 5. C4702, 2).

2. elbőgi magát(hangosan, panaszosan) sírni kezd, ill. sírni, zokogni kezdve mond vmit vki’ ❖ Hazamentem és lefeküdtem a díványra és azt hittem elbőgöm magam, oly csúnyán éreztem magamat (1920 Szép Ernő 9665042, 31) | [kitettek az állásomból, és] majd elbőgtem magam, mikor mennem kellett (1956 Irodalmi Újság aug. 11. C5231, 8) | Te nem voltál hibás? – Miben? – bőgte el magát a fiatalasszony (1960 Sarkadi Imre 9586015, 443) | Köszönöm, nekem is van [cigarettám] – bőgöm el magamat (1984 Szántó Piroska 2025064, 73) | A vesztes sem leplezi, hogy legszívesebben, férfi létére, elbőgné magát (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elbőg tárgyas ige 2c6
1. elbőgi magát
〈szarvasmarha, ritk. más (nagyobb) állat〉 elnyújtott, mély, erős hangot kezd adni
?
Bdlni: magát el-bgni
(1792 Kisded szótár)
a’ tágas üregnek Belseiben el-bgte magát [egy marha]
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
a’ terem ablaka alatt egy bika történetesen hangosan elbőgte magát
(1842 Pesti Hírlap)
az oroszlán iszonyúan elbőgte magát
(1947 Szabad Föld máj. 11.)
1a. elbőgi magát
üvölt egyet, ill. üvöltve mond vmit vki
valaki elbőgte magát: „’s Militár kommt!”
(1880 Frankenburg Adolf)
végre elbőghette magát Dády Gaby: „Az én nótámat, a ki rézangyala van”
(1895 Pekár Gyula)
Az óriás elbőgte magát és irtózatos öklét rázuhantotta a presbiter kopasz fejére
(1932 Móra Ferenc)
1b. (ritk)
erős v. eltorzult hangon előad, elénekel vmit
[A temetésen] egy pár borotvált arcu szinész ballag a fekete kocsi után, egy pár unott képű kórista egymás felé fordulva közönyösen bőgi el a „Mért oly borus”-t
(1914 Budapesti Hírlap febr. 5.)
2. elbőgi magát
(hangosan, panaszosan) sírni kezd, ill. sírni, zokogni kezdve mond vmit vki
Hazamentem és lefeküdtem a díványra és azt hittem elbőgöm magam, oly csúnyán éreztem magamat
(1920 Szép Ernő)
[kitettek az állásomból, és] majd elbőgtem magam, mikor mennem kellett
(1956 Irodalmi Újság aug. 11.)
Te nem voltál hibás? – Miben? – bőgte el magát a fiatalasszony
(1960 Sarkadi Imre)
Köszönöm, nekem is van [cigarettám]bőgöm el magamat
(1984 Szántó Piroska)
A vesztes sem leplezi, hogy legszívesebben, férfi létére, elbőgné magát
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások