elcsépel ts ige 1b

1. (tárgy n. is) ’〈levágott hüvelyes veteményt v. (egységekbe kötött, halomba rakott) gabonát〉 a szemek összegyűjtése céljából cséplésnek vet alá, cséplését elvégzi’ ❖ Leg-hasznosabb lenne, ha a’ Házi gazda maga Gyermekeivel és Tselédjeivel együtt tsépelné-el minden Gabonáját (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 75) | Mihelyt látja hogy a’ Lentse szalma fonnyadt sárga, a’ földre hajólt, a’ levelek ’s a’ hüvelykek már barna sárgák; siessen lekaszálni, és eltsépelni (1818 Nagyváthy János 8328003, 63) | [a gép] sorra járja a tulajdonosokat s mindenütt elcsépel (1917 e. Tömörkény István C3155, 199) | Három keresztet tudott egy ember egy nap elcsépelni (1979 Varga Gyula CD52).

2. (/biz) ’〈embert, állatot〉(sűrű ütésekkel) elver’ ❖ Iskolában engem is Elcsépeltek eleget (1844 Szemere Miklós C3944, 311) | [a kocsis] irgalmatlanul elcsépelte a két hátulsót [ti. lovat] (1872 Abonyi Lajos C0486, 93) | elcsépel […] 2. ’elver’. Jó ēcsépőte (= jól elverte) (1952 Ormánysági szótár C6860, 77) | [az éjjeliőr] saját lefűrészelt csövű puskájukkal csépelte el [a rablókat] (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈kifejezést, mondanivalót〉(sűrűn,) az unásig elismétel, ill. 〈túl sokszor ismételt témát〉 elővesz, elmond’ ❖ e közbeszédekre melyeket esetlenül csépelt el ujra Ralph, azt felelte Rájmund hogy a Charta nem hajthatlan kör, hogy Franciaország szükségihez tágul (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389003, 170) | a halálos unalomig és undorig, a végelgyengülésig és a végkimerülésig megismételnek százszor elcsépelt, üres és útszéli frázisokat (1924 Juhász Gyula¹ 9284943, 155) | sokat emlegetett, el is csépelt gyerekközpontúság (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ~, elcsépelt; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elcsépelhet, elcsépelhető, elcsépelt, elcsépeltet, elcsépeltetett, elcsépeltethet, elcsépeltetik, elcsépeltettetik, elcséplet, elcséplettet; ÚMTsz.

elcsépel tárgyas ige 1b
1. (tárgy n. is)
〈levágott hüvelyes veteményt v. (egységekbe kötött, halomba rakott) gabonát〉 a szemek összegyűjtése céljából cséplésnek vet alá, cséplését elvégzi
Leg-hasznosabb lenne, ha a’ Házi gazda maga Gyermekeivel és Tselédjeivel együtt tsépelné-el minden Gabonáját
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Mihelyt látja hogy a’ Lentse szalma fonnyadt sárga, a’ földre hajólt, a’ levelek ’s a’ hüvelykek már barna sárgák; siessen lekaszálni, és eltsépelni
(1818 Nagyváthy János)
[a gép] sorra járja a tulajdonosokat s mindenütt elcsépel
(1917 e. Tömörkény István)
Három keresztet tudott egy ember egy nap elcsépelni
(1979 Varga Gyula)
2. (/biz)
〈embert, állatot〉 (sűrű ütésekkel) elver
Iskolában engem is Elcsépeltek eleget
(1844 Szemere Miklós)
[a kocsis] irgalmatlanul elcsépelte a két hátulsót [ti. lovat]
(1872 Abonyi Lajos)
elcsépel […] 2. ’elver’. Jó ēcsépőte (= jól elverte)
(1952 Ormánysági szótár)
[az éjjeliőr] saját lefűrészelt csövű puskájukkal csépelte el [a rablókat]
(1997 Magyar Hírlap)
3.
〈kifejezést, mondanivalót〉 (sűrűn,) az unásig elismétel, ill. 〈túl sokszor ismételt témát〉 elővesz, elmond
e közbeszédekre melyeket esetlenül csépelt el ujra Ralph, azt felelte Rájmund hogy a Charta nem hajthatlan kör, hogy Franciaország szükségihez tágul
(1843 Récsi Emil ford.Sand)
a halálos unalomig és undorig, a végelgyengülésig és a végkimerülésig megismételnek százszor elcsépelt, üres és útszéli frázisokat
(1924 Juhász Gyula¹)
sokat emlegetett, el is csépelt gyerekközpontúság
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ~, elcsépelt; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elcsépelhet, elcsépelhető, elcsépelt, elcsépeltet, elcsépeltetett, elcsépeltethet, elcsépeltetik, elcsépeltettetik, elcséplet, elcséplettet; ÚMTsz.

Beállítások