eldöntendő mn 1C (Nyelvt)

’igenlő v. tagadó felelettel megválaszolható, gyakr. -e v. ugye partikulát tartalmazó 〈kérdés v. kérdő mondat〉’ ❖ eldöntendő k. Entscheidungsfrage (névmástalan k., amelyre t. i. igen vagy nem a felelet) (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 73) | A felelet az eldöntendő kérdésre a magyarban rendesen a kérdésben kiemelt szóval (ige, igekötős ige vagy csak igekötő stb.) vagy az ezt helyettesítő névmással történik: Elállt-e már az eső? Elállt v. el (1922 Klemm Antal C5864, 11) | az eldöntendő kérdések hangmenete (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | Az eldöntendő kérdő mondatban gyakran -e kérdőszó található: Táncoltok-e sokat? (1998 MagyarNagyLex. C5820, 161).

Vö. SzT.

eldöntendő melléknév 1C (Nyelvt)
igenlő v. tagadó felelettel megválaszolható, gyakr. -e v. ugye partikulát tartalmazó 〈kérdés v. kérdő mondat〉
eldöntendő k.kérdés Entscheidungsfrage (névmástalan k.kérdés, amelyre t. i.tudniillik igen vagy nem a felelet)
(1898 Magyar Nyelvőr)
A felelet az eldöntendő kérdésre a magyarban rendesen a kérdésben kiemelt szóval (ige, igekötős ige vagy csak igekötő stb.és a többi) vagy az ezt helyettesítő névmással történik: Elállt-e már az eső? Elállt v.vagy el
(1922 Klemm Antal)
az eldöntendő kérdések hangmenete
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Az eldöntendő kérdő mondatban gyakran -e kérdőszó található: Táncoltok-e sokat?
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. SzT.

Beállítások