eldődi mn és fn 1B3 (rég)

I. mn

’ősi, hajdani korból való 〈személy, dolog stb.〉’ ❖ elddi [=] els üdbéli, régi, hajdani (1784 Kisded szótár C0815, 24) | Eredj, ſzegény Ember, néked a’ fejed megbomlott. Vallyon ki lehetſz a’ te Elddi ruháddal és ſzakáloddal? (1796 Sokféle C1528, 154) | Eggy harsány dalt óhajtanék énekelni: eldődi szüléink’ dolgait a’ gyászos eset után (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, [3]) | Nem fogod énekelhetni Hunniának természet adta kies Duna völgyét, melybe sors vetette az eldődi magyart, hogy utóbbi fiai resten éljék napjaikat (1834–1837 Széchenyi István 8429018, 20) | nem czim, nem eldődi dicsőség, hanem saját érdem, ész és erény ad tekintetet [= tekintélyt] (1842 Pesti Hírlap C5275, 391).

II. fn

’ilyen személy’ ❖ Hogy én úgy írjak mint Eldődieink írtak [...], vagy mint mások írnak: ezt nékem se az ész nem parancsollya, se a’ szép és kellemetes érzés előmbe nem szabja (1817 Tudományos Gyűjtemény C5480, 115) | olvashatjuk eldődieinkről is, miként bántak több Királyokkal (1824 Szalay Antal C5576, 39) | Megváltozott az idő, ’s azzal mi. ’S igy könnyebb az eldődiekre provocálni, mint megmutatni: hogy csak ők is ugy kocsiztak ’s henyéltek mint mi, ’s őhelyettek is mindég csak az adófizető kelt ki ellenség eleibe, ’s akkor is jobban levágta a’ Török fejét mint ők; a’ mit ma minden bizonnyal jobban tudna mint mi (1830 Széchenyi István 8429005, 244).

Vö. CzF.; TESz. előd

eldődi melléknév és főnév 1B3 (rég)
I. melléknév
ősi, hajdani korból való 〈személy, dolog stb.〉
elddi [=] els üdbéli, régi, hajdani
(1784 Kisded szótár)
Eredj, ſzegény Ember, néked a’ fejed megbomlott. Vallyon ki lehetſz a’ te Elddi ruháddal és ſzakáloddal?
(1796 Sokféle)
Eggy harsány dalt óhajtanék énekelni: eldődi szüléink’ dolgait a’ gyászos eset után
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Nem fogod énekelhetni Hunniának természet adta kies Duna völgyét, melybe sors vetette az eldődi magyart, hogy utóbbi fiai resten éljék napjaikat
(1834–1837 Széchenyi István)
nem czim, nem eldődi dicsőség, hanem saját érdem, ész és erény ad tekintetet [= tekintélyt]
(1842 Pesti Hírlap)
II. főnév
ilyen személy
Hogy én úgy írjak mint Eldődieink írtak [...], vagy mint mások írnak: ezt nékem se az ész nem parancsollya, se a’ szép és kellemetes érzés előmbe nem szabja
(1817 Tudományos Gyűjtemény)
olvashatjuk eldődieinkről is, miként bántak több Királyokkal
(1824 Szalay Antal)
Megváltozott az idő, ’s azzal mi. ’S igy könnyebb az eldődiekre provocálni, mint megmutatni: hogy csak ők is ugy kocsiztak ’s henyéltek mint mi, ’s őhelyettek is mindég csak az adófizető kelt ki ellenség eleibe, ’s akkor is jobban levágta a’ Török fejét mint ők; a’ mit ma minden bizonnyal jobban tudna mint mi
(1830 Széchenyi István)
Vö. CzF.; TESz. előd

Beállítások