elfúj ts ige 1a6

1. (átv is) ’〈szél, lehelet stb.〉 fújva elröpít, odébb hajt, tovasodor (vhonnan) vmit’ ❖ [az aranyműves az arany- és ezüstlapocskákat] pargament levelek közt olly vékonyságra veri, hogy az illyen vékony hártyákat oſztán a’ gyenge ſzellö-is el-fúhatja (1783 Molnár János C0291, 337) | Mint felhők a nyári égen, Érzeményim jőnek-mennek [...]. Hova mennek? honnan jőnek? Nem tudom, nem sejthető; Hozza és elfúja őket Az örök szél, az idő (1846 Petőfi Sándor 8366282, 53) | szegény fejedelem sóhajtozott, még pedig akkorákat, hogy majd elfujta az asztalról a levelen-sültet (1908 Móra Ferenc 9459051, 8) | a helytelenül megművelt szántóföldekről és a túllegeltetett füves területekről fújja el a szél és mossa el az eső a talajt (1995 Természet Világa ford. CD50).

1a. ’〈folyamat, jelenség, es. vmely döntéshozó〉(könnyedén,) nyomát se hagyva megszüntet, megsemmisít vmit’ ❖ [Mária Terézia, II. Frigyes és II. Katalin cárnő] Lengyel Országot az Európa szinéről elfújták (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 343) | azon miniszterium, mely ily politikában kereste állását, nincs többé! Az aula [= császári udvar] elfújta! (1848 Kossuth Lajos 8250001, 33) | A háborút követő infláció a társládát [= betegbiztosítást] alapjában rendítette meg és 900,000 K-t kitevő vagyonát egyszerűen elfújta (1941 Reményi Viktor CD52) | a Szokolovics céggel kötött szerződéseket elfújja a háború (2009 Csabai László 3152006, 1201).

2. ’〈vmely gyújtó- v. világítóeszközt, ill. annak lángját〉 fújva elolt(ja)’ ❖ el fújja a’ viasz-gyertyátskát (1791 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C4444, 34) | az éji mécsest elfujták (1853 Jósika Miklós 8212016, 123) | Pipája kialudt, újra meggyujtotta, a pusztai embereknek azzal a furcsa tenyérmozdulatával, hogy el ne fújja a lángot a szél (1932 Móricz Zsigmond 9462027, 66) | Vidd ki majd a lámpát. Ne itt fújd el, mert bebüdösít (1965 Fekete Gyula 9141002, 102) | A Rio de Janeiró-i Maria do Carno Geronino elfújja a tortáján a gyertyát a 125. születésnapján rendezett ünnepségen (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈hangulatot, érzést〉(egy csapásra,) nyomtalanul elmulaszt, megszüntet vmi’ ❖ a mosolyt, a rémületet egyszerre elfújta a meglepetés (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 123) | Hirtelen föllángolt előtte a Pongrácz Adél megőrítően szép alakja s elfújta a kis szinészleányért támadó bánatát (1914 Oláh Gábor 9487063, 170) | a következő perc elfújta rosszkedvemet (1963 Rubin Szilárd 9578001, 57) | az alkotó parlamenti munka, a tettek elfújják az izgalmat (2002 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈zenedarabot, dallamot〉 fúvós hangszeren eljátszik’ ❖ Dafnis kérte tet, hogy fujja-el elébb a’ Dallot; a’ Pásztor tehát fogá sípját, és ollyan ſzépenn elfuvá a’ dallot, a’ mint csak a’ filemile énekelhet (1797 Nagy Sámuel¹ ford.–Gessner C3291, 29) | Szűrujjából elővette furulyáját, És elfújta rajta Rózsika nótáját (1852–1855 Balogh Zoltán¹ 8026007, 183) | A budai kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót (1927 Krúdy Gyula CD54) | A kis pásztorfiú hazafelé kezdett ballagni, és tilinkóját fújva közeledett a rabbi felé. A cáddik [= csodarabbi] magához intette: – Fújd el nekem, fiam, újra azt a nótát (1953 e. Patai József 2039006, 16).

5. (biz) ’hangosan(, művészi árnyalás nélkül) elénekel vmit’ ❖ az Ambrosius Ditséretét el-futtak [!], az egéſz Seregnek jelenlétében a’ Templomban (1785 Magyar Hírmondó C0273, 118) | Hallván e gúnyos dalt a szilaj úrfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt, [...] „Hogy is van még egyszer?” „Fúdd el, hékám, újra.” (1854 Arany János C0656, 251) | mint kántista, sokszor elfútta a legnehezebb énekeket kotta nélkül (1897 Tolnai Lajos C4193, 82) | egyszer énekelni támadt kedvem. Elfújtam, ami eszembe jutott (1969 Konrád György 9351001, 63).

5a. ’〈(megtanult) szöveget, tudnivalót〉 könyv nélkül, gyorsan, folyékonyan(, gépiesen) elmond’ ❖ Soha nem kötöttem ki istenemmel, egy bizonyt el nem fujtam: de meg is áldott erővel egészséggel (1851 A Falu Könyve C1667, 197) | egész az ónodi gyülésig fujta el hibátlanul [a történelemleckét Miska] (1878 Mikszáth Kálmán C3140, 68) | ha éjszaka fölverték volna álmából, akkor is elfújta volna a sinus- és cosinus-tételt (1930 Nagy Lajos 9472013, 66) | szemrebbenés nélkül elfújta a fejébe vert mondókát (1957 Ráth-Végh István 9556001, 104).

6. (biz) ’〈annak kif-ére, hogy a játékvezető vmely mérkőzés eredményét (szándékosan) téves döntéseket hozva befolyásolja〉’ ❖ Ezt a mérkőzést Genesen Piámén játékvezető enyhén szólva „elfújta”. Rendre a Szpari ellen tévedett (1989 Népsport márc. 23. C8058, 5) | a bíró elfújta a meccset, különösebben nem érdekelték a szabályok (1995 Népszava aug. 17. C7460, 15) | a bírók otrombán elfújták a meccset (2010 Nemzeti Sport aug. 14. C8079, 12).

Vö. CzF. elfú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. fúj; ÉKsz.; SzT. ~, elfújhat, elfútat; ÚMTsz. ~, elfújtat

elfúj tárgyas ige 1a6
1. (átv is)
〈szél, lehelet stb.〉 fújva elröpít, odébb hajt, tovasodor (vhonnan) vmit
[az aranyműves az arany- és ezüstlapocskákat] pargament levelek közt olly vékonyságra veri, hogy az illyen vékony hártyákat oſztán a’ gyenge ſzellö-is el-fúhatja
(1783 Molnár János)
Mint felhők a nyári égen, Érzeményim jőnek-mennek [...]. Hova mennek? honnan jőnek? Nem tudom, nem sejthető; Hozza és elfúja őket Az örök szél, az idő
(1846 Petőfi Sándor)
szegény fejedelem sóhajtozott, még pedig akkorákat, hogy majd elfujta az asztalról a levelen-sültet
(1908 Móra Ferenc)
a helytelenül megművelt szántóföldekről és a túllegeltetett füves területekről fújja el a szél és mossa el az eső a talajt
(1995 Természet Világa ford.)
1a.
〈folyamat, jelenség, es. vmely döntéshozó〉 (könnyedén,) nyomát se hagyva megszüntet, megsemmisít vmit
[Mária Terézia, II. Frigyes és II. Katalin cárnő] Lengyel Országot az Európa szinéről elfújták
(1806 Kazinczy Ferenc)
azon miniszterium, mely ily politikában kereste állását, nincs többé! Az aula [= császári udvar] elfújta!
(1848 Kossuth Lajos)
A háborút követő infláció a társládát [= betegbiztosítást] alapjában rendítette meg és 900,000 Kkorona-t kitevő vagyonát egyszerűen elfújta
(1941 Reményi Viktor)
a Szokolovics céggel kötött szerződéseket elfújja a háború
(2009 Csabai László)
2.
〈vmely gyújtó- v. világítóeszközt, ill. annak lángját〉 fújva elolt(ja)
el fújja a’ viasz-gyertyátskát
(1791 Verseghy Ferenc ford.Kotzebue)
az éji mécsest elfujták
(1853 Jósika Miklós)
Pipája kialudt, újra meggyujtotta, a pusztai embereknek azzal a furcsa tenyérmozdulatával, hogy el ne fújja a lángot a szél
(1932 Móricz Zsigmond)
Vidd ki majd a lámpát. Ne itt fújd el, mert bebüdösít
(1965 Fekete Gyula)
A Rio de Janeiró-i Maria do Carno Geronino elfújja a tortáján a gyertyát a 125. születésnapján rendezett ünnepségen
(1996 Magyar Hírlap)
3.
〈hangulatot, érzést〉 (egy csapásra,) nyomtalanul elmulaszt, megszüntet vmi
a mosolyt, a rémületet egyszerre elfújta a meglepetés
(1894 Mikszáth Kálmán)
Hirtelen föllángolt előtte a Pongrácz Adél megőrítően szép alakja s elfújta a kis szinészleányért támadó bánatát
(1914 Oláh Gábor)
a következő perc elfújta rosszkedvemet
(1963 Rubin Szilárd)
az alkotó parlamenti munka, a tettek elfújják az izgalmat
(2002 Magyar Hírlap)
4.
〈zenedarabot, dallamot〉 fúvós hangszeren eljátszik
Dafnis kérte tet, hogy fujja-el elébb a’ Dallot; a’ Pásztor tehát fogá sípját, és ollyan ſzépenn elfuvá a’ dallot, a’ mint csak a’ filemile énekelhet
(1797 Nagy Sámuel¹ ford.Gessner)
Szűrujjából elővette furulyáját, És elfújta rajta Rózsika nótáját
(1852–1855 Balogh Zoltán¹)
A budai kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót
(1927 Krúdy Gyula)
A kis pásztorfiú hazafelé kezdett ballagni, és tilinkóját fújva közeledett a rabbi felé. A cáddik [= csodarabbi] magához intette: – Fújd el nekem, fiam, újra azt a nótát
(1953 e. Patai József)
5. (biz)
hangosan(, művészi árnyalás nélkül) elénekel vmit
az Ambrosius Ditséretét el-futtak [!], az egéſz Seregnek jelenlétében a’ Templomban
(1785 Magyar Hírmondó)
Hallván e gúnyos dalt a szilaj úrfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt, [...] „Hogy is van még egyszer?” „Fúdd el, hékám, újra.”
(1854 Arany János)
mint kántista, sokszor elfútta a legnehezebb énekeket kotta nélkül
(1897 Tolnai Lajos)
egyszer énekelni támadt kedvem. Elfújtam, ami eszembe jutott
(1969 Konrád György)
5a.
(megtanult) szöveget, tudnivalót〉 könyv nélkül, gyorsan, folyékonyan(, gépiesen) elmond
Soha nem kötöttem ki istenemmel, egy bizonyt el nem fujtam: de meg is áldott erővel egészséggel
(1851 A Falu Könyve)
egész az ónodi gyülésig fujta el hibátlanul [a történelemleckét Miska]
(1878 Mikszáth Kálmán)
ha éjszaka fölverték volna álmából, akkor is elfújta volna a sinus- és cosinus-tételt
(1930 Nagy Lajos)
szemrebbenés nélkül elfújta a fejébe vert mondókát
(1957 Ráth-Végh István)
6. (biz)
〈annak kif-ére, hogy a játékvezető vmely mérkőzés eredményét (szándékosan) téves döntéseket hozva befolyásolja〉
Ezt a mérkőzést Genesen Piámén játékvezető enyhén szólva „elfújta”. Rendre a Szpari ellen tévedett
(1989 Népsport márc. 23.)
a bíró elfújta a meccset, különösebben nem érdekelték a szabályok
(1995 Népszava aug. 17.)
a bírók otrombán elfújták a meccset
(2010 Nemzeti Sport aug. 14.)
Vö. CzF. elfú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. fúj; ÉKsz.; SzT. ~, elfújhat, elfútat; ÚMTsz. ~, elfújtat

Beállítások