elfő ige 9c5

1. tn ’túlságosan megfő, szétfő’ ❖ Az erſſen el-ftt húſok a’ hasnak meg-lágyítására; az igen meg-sltek, vagy el-ſzáradtak annak tartóztatására valók (1787 Mátyus István C3069, 54) | az étel elftt, elslt (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 2) | [a szobalány] érdeklődik az udvari tanácsosné hogyléte és holléte felől, mert az Esplanade-on elfő az ebéd, és nagy a nyugtalanság miatta (1957 Lányi Viktor ford.–Mann 9381001, 235).

1a. (rég) ’〈étel〉 megfő, megpuhulva készre fő’ ❖ A halakat, midőn már elfőttek, leszűré s külön raká (1837 Vörösmarty Mihály C4540, 47) | Ha gyenge a’ tűz, másfél óra kell reá, hogy rendesen elfőjjön [a húsokból, zöldségekből készített mártás] (1846 Zelena Ferenc 8534004, 51) | Részint tejben vagy levesben elfőve, részint tésztaalakban készítik [a speciális lisztből való tápszert] (1893 PallasLex. CD02).

2. tn ’〈víz, bor stb. v. vminek a leve〉 a hosszas főzés következtében elpárolog’ ❖ [a mákfejeket] fözz’d két pint vagy ejtel vizben addig, a’ mig a’ viznek fele el fött (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 93) | [a kenőcs összetevői] eleven ſzén felett mind addig fözeteſſenek, mig a’ bor rólok el-fö (1791 Csapó József C1251, 227) | A leves mind elfő (1865 Jókai Mór CD18) | [vízben addig főzzük a narancshéjat, amíg] puha nem lesz, illetve amíg a leve el nem alóla (1991 Frank Júlia CD19).

3. ts ’〈vmely (alkotó)részét〉 hosszas fövés következtében (párolgással) elveszíti’ ❖ a’ fazék már ebéd tájjra egy harmadát elfőtte (1819 e. Nagyváthy János C3297, 148) | mikor a kávé is elfőtte a habját s megülepedett, leszűrte azt szépen az ezüst kannácskába (1884 Jókai Mór CD18) | nem főtte el a rizs a vizét (1990 Frank Júlia CD19) | Ha [a tokány] a levét idő előtt elfőné, apránként kevés forró vízzel öntöm fel (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elfő ige 9c5
1. tárgyatlan
túlságosan megfő, szétfő
Az erſſen el-ftt húſok a’ hasnak meg-lágyítására; az igen meg-sltek, vagy el-ſzáradtak annak tartóztatására valók
(1787 Mátyus István)
az étel elftt, elslt
(1822 e. Tudományos mesterszókönyv)
[a szobalány] érdeklődik az udvari tanácsosné hogyléte és holléte felől, mert az Esplanade-on elfő az ebéd, és nagy a nyugtalanság miatta
(1957 Lányi Viktor ford.Mann)
1a. (rég)
〈étel〉 megfő, megpuhulva készre fő
A halakat, midőn már elfőttek, leszűré s külön raká
(1837 Vörösmarty Mihály)
Ha gyenge a’ tűz, másfél óra kell reá, hogy rendesen elfőjjön [a húsokból, zöldségekből készített mártás]
(1846 Zelena Ferenc)
Részint tejben vagy levesben elfőve, részint tésztaalakban készítik [a speciális lisztből való tápszert]
(1893 PallasLex.)
2. tárgyatlan
〈víz, bor stb. v. vminek a leve〉 a hosszas főzés következtében elpárolog
[a mákfejeket] fözz’d két pint vagy ejtel vizben addig, a’ mig a’ viznek fele el fött
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
[a kenőcs összetevői] eleven ſzén felett mind addig fözeteſſenek, mig a’ bor rólok el-fö
(1791 Csapó József)
A leves mind elfő
(1865 Jókai Mór)
[vízben addig főzzük a narancshéjat, amíg] puha nem lesz, illetve amíg a leve el nem alóla
(1991 Frank Júlia)
3. tárgyas
〈vmely (alkotó)részét〉 hosszas fövés következtében (párolgással) elveszíti
a’ fazék már ebéd tájjra egy harmadát elfőtte
(1819 e. Nagyváthy János)
mikor a kávé is elfőtte a habját s megülepedett, leszűrte azt szépen az ezüst kannácskába
(1884 Jókai Mór)
nem főtte el a rizs a vizét
(1990 Frank Júlia)
Ha [a tokány] a levét idő előtt elfőné, apránként kevés forró vízzel öntöm fel
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások