elhajlás¹ fn 4A

1. ’az elhajlik igével kifejezett történés’ ❖ A magyar természettudományi társulat utólsó ülésében (nov. 8-án) Stoczek tanár ur Lamont bajor csillagász felfedezéséről értekezett, melly földünk fölszinén a delejtü elhajlásának különböző szabálytalanságai- és eltéréseire vonatkozik (1855 Vasárnapi Újság CD56).

2. ’vmely hosszúkás v. hosszanti irányban nagy kiterjedésű dolog görbülete v. irányváltozása, ill. annak az egyeneshez viszonyított mértéke’ ❖ A vasút itt éppen erős elhajlást tett dél felé (1875 Jókai Mór CD18) | siker nélkül fáradoztak eddig a geologusok, hogy azon görbüléseket, elhajlásokat és megtöréseket, melyek a rétegekben, valamint azon torlódásokat, töréseket és vetődéseket, melyek egész hegyrészekben mutatkoznak, egyenként kimagyarázzák (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A falak elhajlása legfeljebb öt centiméter lehet az egész hatkilométeres szakaszon (1952 Új Hang ford. 2051014, 48) | Körülbelül három kilométernyire Süttör községtől kelet felé némi északi elhajlással a Hanság medrében hosszukás földhát emelkedik (2000 Kiss Andrea–Paszternák István CD52).

2a. ’〈élőlény vmely részében:〉 olyan görbület, amely az egyenestől, ill. az egészségestől, természetestől (kórosan) eltér’ ❖ [a kretenizmusban] a pajzsmirigy erősen meg van nagyobbodva, a bőr száraz, ráncos, ugy hogy kis gyermekek is véneknek látszanak. Alsó végtagjaik többnyire szintén mindenféle elhajlásokat mutatnak (1895 PallasLex. CD02) | A nátha idült alakját rendszerint az orrjáratok kóros elváltozásai (elhajlások, daganatok stb.) tartják fenn (1916 RévaiNagyLex. C5710, 284) | Az elhajlás, görbülés a [növényi] szerv egyes oldalainak nem egyforma növekedése folytán jön létre (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065001, 34) | a gerincferdülésre jellemző, hogy beavatkozás nélkül az állapot feltartóztathatatlanul romlik – évente akár 10–15 fokkal is növekedhet a görbület, így a testnövekedés befejeződéséig, azaz 4–5 év alatt akár 60–80 fokos elhajlás is beállhat (1997 Magyar Hírlap CD09).

2b. (Fiz) ’egyenes sugár fénytörés, interferencia v. gravitáció miatti irányváltozása v. annak következtében megtört vonala, ill. az irányváltoztatásnak az egyeneshez viszonyított mértéke’ ❖ elhajlás = inflexio v. diffractio luminis (1837 Figyelmező C6730, 178) | ugyanazt az álló csillagot lefényképezzük a napfogyatkozás alkalmával és pár hónappal később, mikor a Nap az ég más tájékán van. Az első fényképen ha elhajlás van, a csillag képének a Naptól távolabb kell feküdni, mint a másodikon (1921 Komjáthy Aladár CD10) | [Jedlik Ányos] tanulmányozta a színképeket, segítségükkel a hősugarak elhajlását is bemutatta (1974 Horváth Árpád CD30) | Einstein már nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Nap mellett elhaladó fénysugár elgörbül. Az általános relativitáselmélet kidolgozása után még azt is kimutatta, hogy ez az elhajlás 1,7 ívmásodperc (1 derékszög = 90 fok, 1 fok = 3600 ívmásodperc) (1996 Természet Világa CD50) | Kidolgoztak egy módszert az elhajló röntgensugarak hullámhosszának kiszámítására, s megmutatták, hogyan lehet az elhajlás jellegéből a kristály szerkezetére következtetni (1999 Természet Világa CD50).

3. ’Deklináció.’

3a. (Fiz v. Föld) ’a csillagászati és a tőle némileg eltérő mágneses északi irány által bezárt szög (nagysága)’ ❖ a mágnességi elhajlás a Tárim-medence különböző pontjain 1874-ben a következő volt (1886 Lóczy Lajos C2926, 186) | Mágnesi deklináció (elhajlás), az a szög, melyet valamely helyen a földmágnességi erőn át fektetett sík (mágneses meridián) az illető hely földrajzi meridiánjával bezár (1895 PallasLex. CD02) | A mágnestű jelezte északi irány ily nagy eltérést nem mutathat, mert 1890 körül a mágneses elhajlás csak 10° körül volt (1965 Szakál Ernő CD52).

3b. (rég, Csill) ’vmely égitestnek az égi egyenlítőtől mért szögtávolsága’ ❖ Az  [ti. az üstökös] Éjſzaki elhajlása 12 Grádits, ’s 18 Minutom volt nyolcz órakor (1807 Hazai Tudósítások C0189, 288) | A csillag 8-dik nagyságu, még is a föltalálást csak az összehasonlitott égkép pontosságának köszönhetni. A megvizsgált helyek következők: Sept. 23-kán: 12h 0’ 15” […] berlini idő, egyenes emelkedés (Rectascension): 328° 19’ 16”, déli elhajlás: 13° 24’ 8” (1846 Hetilap CD61) | Elhajlás (declinatio), valamely égi testnek távolsága az equatortól [= egyenlítőtől], melyet a csillagon és a világtengelyen átmenő legnagyobb körnek az equator és a csillag között fekvő ivével mérünk (1894 PallasLex. CD02).

4. (rég) ’eltérés, változ(tat)ás, ill. annak eredményeként létrejött különbség, különbözőség’ ❖ Gessnernek stylusa egyforma lett a’ Mármontel ’s Yorick stylusával, ’s az Originállal egybe hasonlítva némelly elhajlásoknak szerző okát hijában keresem (1817 Kölcsey Ferenc C2568, 237) | Kézi könyve a közjogot minden történeti mozzanataiban kiséré, s a hol a létező a jogossal meghasonlott, az elhajlásokat élesen jellemezte (1860 Kemény Zsigmond C2601, 328) | a maga meztelenségében jelentkezik a dilettáns fogyatékossága, félszegsége és egész távolságában felmérhető az a nagy elhajlás, ami a legügyesebb dilettáns és az igazi művész között áthidalhatatlanul fennáll (1911 Bálint Aladár CD10).

4a. (rég, Nyelvt) ’nyelvtörténeti, ill. morfológiai alakváltozás’ ❖ a másmás ragot nyert szó alakja ujabb-ujabb elhajláson megy át, mit a névutó nem okoz. Csak néhány névutó vonz a névszóban elhajlást (135. §.), de ez is rag közbejöttével történik (1864 Szvorényi József 8458001, 13) | Az osztjákban a jem, jim magas hangja nem egyéb, mint elhajlás, s csak úgy lett a jomo-ból jim, mint a vogul jol-ból (al) jil (1872 Budenz József C0358, 273).

Sz: elhajlási.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elhajlás¹ főnév 4A
1.
az elhajlik igével kifejezett történés
A magyar természettudományi társulat utólsó ülésében (nov.november 8-án) Stoczek tanár ur Lamont bajor csillagász felfedezéséről értekezett, melly földünk fölszinén a delejtü elhajlásának különböző szabálytalanságai- és eltéréseire vonatkozik
(1855 Vasárnapi Újság)
2.
vmely hosszúkás v. hosszanti irányban nagy kiterjedésű dolog görbülete v. irányváltozása, ill. annak az egyeneshez viszonyított mértéke
A vasút itt éppen erős elhajlást tett dél felé
(1875 Jókai Mór)
siker nélkül fáradoztak eddig a geologusok, hogy azon görbüléseket, elhajlásokat és megtöréseket, melyek a rétegekben, valamint azon torlódásokat, töréseket és vetődéseket, melyek egész hegyrészekben mutatkoznak, egyenként kimagyarázzák
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A falak elhajlása legfeljebb öt centiméter lehet az egész hatkilométeres szakaszon
(1952 Új Hang ford.)
Körülbelül három kilométernyire Süttör községtől kelet felé némi északi elhajlással a Hanság medrében hosszukás földhát emelkedik
(2000 Kiss Andrea–Paszternák István)
2a.
〈élőlény vmely részében:〉 olyan görbület, amely az egyenestől, ill. az egészségestől, természetestől (kórosan) eltér
[a kretenizmusban] a pajzsmirigy erősen meg van nagyobbodva, a bőr száraz, ráncos, ugy hogy kis gyermekek is véneknek látszanak. Alsó végtagjaik többnyire szintén mindenféle elhajlásokat mutatnak
(1895 PallasLex.)
A nátha idült alakját rendszerint az orrjáratok kóros elváltozásai (elhajlások, daganatok stb.s a többi) tartják fenn
(1916 RévaiNagyLex.)
Az elhajlás, görbülés a [növényi] szerv egyes oldalainak nem egyforma növekedése folytán jön létre
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
a gerincferdülésre jellemző, hogy beavatkozás nélkül az állapot feltartóztathatatlanul romlik – évente akár 10–15 fokkal is növekedhet a görbület, így a testnövekedés befejeződéséig, azaz 4–5 év alatt akár 60–80 fokos elhajlás is beállhat
(1997 Magyar Hírlap)
2b. (Fiz)
egyenes sugár fénytörés, interferencia v. gravitáció miatti irányváltozása v. annak következtében megtört vonala, ill. az irányváltoztatásnak az egyeneshez viszonyított mértéke
elhajlás = inflexio v.vagy diffractio luminis
(1837 Figyelmező)
ugyanazt az álló csillagot lefényképezzük a napfogyatkozás alkalmával és pár hónappal később, mikor a Nap az ég más tájékán van. Az első fényképen ha elhajlás van, a csillag képének a Naptól távolabb kell feküdni, mint a másodikon
(1921 Komjáthy Aladár)
[Jedlik Ányos] tanulmányozta a színképeket, segítségükkel a hősugarak elhajlását is bemutatta
(1974 Horváth Árpád)
Einstein már nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Nap mellett elhaladó fénysugár elgörbül. Az általános relativitáselmélet kidolgozása után még azt is kimutatta, hogy ez az elhajlás 1,7 ívmásodperc (1 derékszög = 90 fok, 1 fok = 3600 ívmásodperc)
(1996 Természet Világa)
Kidolgoztak egy módszert az elhajló röntgensugarak hullámhosszának kiszámítására, s megmutatták, hogyan lehet az elhajlás jellegéből a kristály szerkezetére következtetni
(1999 Természet Világa)
3.
3a. (Fiz v. Föld)
a csillagászati és a tőle némileg eltérő mágneses északi irány által bezárt szög (nagysága)
a mágnességi elhajlás a Tárim-medence különböző pontjain 1874-ben a következő volt
(1886 Lóczy Lajos)
Mágnesi deklináció (elhajlás), az a szög, melyet valamely helyen a földmágnességi erőn át fektetett sík (mágneses meridián) az illető hely földrajzi meridiánjával bezár
(1895 PallasLex.)
A mágnestű jelezte északi irány ily nagy eltérést nem mutathat, mert 1890 körül a mágneses elhajlás csak 10° körül volt
(1965 Szakál Ernő)
3b. (rég, Csill)
vmely égitestnek az égi egyenlítőtől mért szögtávolsága
Az  [ti. az üstökös] Éjſzaki elhajlása 12 Grádits, ’s 18 Minutom volt nyolcz órakor
(1807 Hazai Tudósítások)
A csillag 8-dik nagyságu, még is a föltalálást csak az összehasonlitott égkép pontosságának köszönhetni. A megvizsgált helyek következők: Sept.szeptember 23-kán: 12h 0’ 15” […] berlini idő, egyenes emelkedés (Rectascension): 328° 19’ 16”, déli elhajlás: 13° 24’ 8”
(1846 Hetilap)
Elhajlás (declinatio), valamely égi testnek távolsága az equatortól [= egyenlítőtől], melyet a csillagon és a világtengelyen átmenő legnagyobb körnek az equator és a csillag között fekvő ivével mérünk
(1894 PallasLex.)
4. (rég)
eltérés, változ(tat)ás, ill. annak eredményeként létrejött különbség, különbözőség
Gessnernek stylusa egyforma lett a’ Mármontel ’s Yorick stylusával, ’s az Originállal egybe hasonlítva némelly elhajlásoknak szerző okát hijában keresem
(1817 Kölcsey Ferenc)
Kézi könyve a közjogot minden történeti mozzanataiban kiséré, s a hol a létező a jogossal meghasonlott, az elhajlásokat élesen jellemezte
(1860 Kemény Zsigmond)
a maga meztelenségében jelentkezik a dilettáns fogyatékossága, félszegsége és egész távolságában felmérhető az a nagy elhajlás, ami a legügyesebb dilettáns és az igazi művész között áthidalhatatlanul fennáll
(1911 Bálint Aladár)
4a. (rég, Nyelvt)
nyelvtörténeti, ill. morfológiai alakváltozás
a másmás ragot nyert szó alakja ujabb-ujabb elhajláson megy át, mit a névutó nem okoz. Csak néhány névutó vonz a névszóban elhajlást (135. §.), de ez is rag közbejöttével történik
(1864 Szvorényi József)
Az osztjákban a jem, jim magas hangja nem egyéb, mint elhajlás, s csak úgy lett a jomo-ból jim, mint a vogul jol-ból (al) jil
(1872 Budenz József)
Sz: elhajlási
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elhajlás² fn 4A

1. ’az elhajol igével kifejezett cselekvés’ ❖ Kegyelmet nyernek mind azok, valakik Fejedelmektl lett el-hajlásokat meg-bánván, 6 hetek alatt házaikhoz viza térnek (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 607).

2. ’vmely normának tekintett magatartástól, eszmétől stb., kül. az uralkodó politikai ideológiától való eltérés, ill. annak következtében kialakult nézet(rendszer) v. intézkedés’ ❖ Bucharinnak elmélete arra tart igényt, hogy pártunkban a jobboldali elhajlás zászlaja [legyen] (1949 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv C6907, 147) | A munkásmozgalom és a kommunista párt taktikájának ez a lebecsülése és meg nem értése a neofita baloldali elhajlás jellegzetes hibája volt (1966 Kenyeres Zoltán–Tóth Dezső CD53) | a Földművelési Népbiztosság helyettese levelet ír a PI tagjaihoz, trockista elhajlásnak bélyegezve a hadikommunizmus szellemét idéző intézkedéseket (1989 Tények könyve CD37) | még a Pál alapította gyülekezetben is előfordulhat elhajlás, visszásság (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Sz: elhajlási.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elhajlás² főnév 4A
1.
az elhajol igével kifejezett cselekvés
Kegyelmet nyernek mind azok, valakik Fejedelmektl lett el-hajlásokat meg-bánván, 6 hetek alatt házaikhoz viza térnek
(1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
2.
vmely normának tekintett magatartástól, eszmétől stb., kül. az uralkodó politikai ideológiától való eltérés, ill. annak következtében kialakult nézet(rendszer) v. intézkedés
Bucharinnak elmélete arra tart igényt, hogy pártunkban a jobboldali elhajlás zászlaja [legyen]
(1949 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv)
A munkásmozgalom és a kommunista párt taktikájának ez a lebecsülése és meg nem értése a neofita baloldali elhajlás jellegzetes hibája volt
(1966 Kenyeres Zoltán–Tóth Dezső)
a Földművelési Népbiztosság helyettese levelet ír a PIPolitikai Iroda tagjaihoz, trockista elhajlásnak bélyegezve a hadikommunizmus szellemét idéző intézkedéseket
(1989 Tények könyve)
még a Pál alapította gyülekezetben is előfordulhat elhajlás, visszásság
(1995 Jubileumi kommentár)
Sz: elhajlási
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások