elhatárol ts ige 1a
1. ’〈területet, felületet, alakzatot, ill. rajta levő személyeket, dolgokat〉 környezetétől v. más személyektől, dolgoktól elválaszt vmi(vel vki)’ ❖ A tulajdonos kényszerítve látta magát a karcsú kioszk üveg falain kivül még a sétatérből egy jó darabot elhódítani magának. Az egész telepvényt virágedények határolják el a külvilágtól (1869 Toldy István 8482003, 28) | [a bukovinai huculok] egész Frassinig lakják a felső Suczawa-völgyet, a hol a cs. kir. méntelep határolja el őket a völgy alsó részén lakó románoktól (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A különböző vízgyűjtőterületeket egymástól a vízválasztóvonal határolja el (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 92) | A víz piszkos volt, állott, barna meg zöld élesen elhatárolt foltokkal (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 65) | az udvart egyszerű vasrácskerítéssel mindmáig nem határolták el a közterülettől (1973 Winkler Oszkár CD52).
2. ’〈személyt v. dolgot vmely sajátossága〉 különbözővé tesz, megkülönböztet vkitől, vmitől, ill. sajátos tulajdonsága(i) alapján különbözőnek, önállónak tekintve v. érzékelve elválaszt, elkülönít vmitől vmit vki’ ❖ [A bizottság] javaslatot adand, mennyi panatica (élelmezési illeték) kell az összes személyzetnek, külön minden rang és szolgálati cathegoriák szerint. A panaticum az ausztriai rendszer szerint leszen elhatárolandó (1848 Kossuth Lajos CD32) | [az említett] két mondatrész megkülönböztetését – nem is tekintve, hogy még senki sem határolta el őket egymástól pontosan – elleneznünk késztet két észlelet (1888 Simonyi Zsigmond 8407001, 2) | Az állandó színészet kialakulása óta (1837 óta) három korszakot lehet elhatárolni: a Megyeri, a Szigeti József és az Ujházi korát (1913 Móricz Zsigmond CD10) | A Tinta Matyi filmek azonban éppen ezen primitivségüknél fogva jelentősek. Mert ez a primitivség határolja el őket ma a többi filmektől (1927 Gró Lajos 9196001, 38) | [Babitsot] Adytól nemcsak ízlésbeli különbségek, de politikai magatartásuk eszmei magvának ellentétei is elhatárolták (1970 Keresztury Dezső 9326025, 374).
3. elhatárolja magát ’〈személy, csoport v. intézmény〉 elzárkózik, elhatárolódik vkitől, vmitől, ill. ilyen magatartást tanúsít vki, vmi iránt’ ❖ a háború utáni években az amerikai filmprodukció inkább kultiválja a vígjátékot, [...] a burleszktől azonban kimondottan elhatárolja magát (1928 Hevesy Iván CD10) | A „nép-nemzeti” irodalom, amely élesen elhatárolta magát a nép felé is, és a városi élettel kibontakozó új társadalmi valóság felé is, egyre jobban elsekélyesedett, s már csak epigonokat tudott adni (1952 Darvas József 9101003, 124) | A tettet elítélem, a tettestől magamat elhatárolom (1978 Bereményi Géza 9048001, 172) | Kádár kezdetben elhatárolta magát attól, hogy örököst nevezzen ki (2000 Bihari Mihály CD17).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.