elhárint ts ige 4a3 (rég)

1. ’〈(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb. eltávolít vhonnan’ ❖ [A méhek] mindent el-hárintanak a’ láb-alól: hogy olly ſzép múnkájókat meg ne motskollyák (1775 Molnár János 7232028, 178) | Midön a’ ſzurok el-hárintatik a vizröl, ſzép vizi olaj (petroleum) találtatik, melly könnyen gyullad (1783 Molnár János C0291, 89) | [egy] cserfaágat [...] hárintott el kezével (1854 Magyarország és Erdély Képekben C2965, 107) | ëêhárint: elcsap, hamarosan elsöpör (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 92).

2. (átv is) ’〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít’ ❖ [a gyűlésen mindenki] vádat szórt, vagy visszavádlást hárintott el (1840 Athenaeum C0021, 396) | a magyarnak régi taktikája, Oda szeret ütni, hol a feje lágya Van az ellenségnek [...]. Hanem most az egyszer [Béla királyfi] sehogy sem akadt rá! Célozását a cseh mindig elhárintá (1854 Vajda János CD01) | [a székelyek] hősiessége sok oly csapást elhárintott volna a multban, mi az ország e legszebb részét annyiszor tette pusztává és kietlenné (1871 Orbán Balázs C3356, 29).

3. (ritk) ’távozni késztet vhonnan vkit, vmit’ ❖ mivel [a sas a repülni vágyó teknősbéka] unalmos könyörgéseit tovább nem türhette, ſe nyakárul ſemmi más értelmes ellent-vetésekkel el nem hárinthatta, körmei közzé ragadja, és egy nagy magoſságra repl véle (1777 Németh Antal¹ ford.–Aiszóposz C3321, 206).

4. ’〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉(kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el’ ❖ A’ mi Fels. Tsáſzárnénknak tellyes igyekezete az, hogy a’ maga fel-tett ſzándékát tökélleteſségre vigye, és minden akadállyokot, mellyek tet ezen tzéljában gátólhatnak, akár mi útan módon el-hárintson (1789 Magyar Kurír C0315, 208) | A fenyegető veszélyt kevesítni hazánkfijainak szent kötelességek, s remélhető, fogja is a menny buzgó törekedéseiket sükeresítni; de elhárintani a veszélyt lehetetlen (1833 Vasárnapi Újság C7406, 210) | [minden ember] minden tőle kitelhető módon igyekezzék mind magára, mind a’ hozza tartozókra nézve elhárintani a’ betegséget (1843 Borsos Márton C3079, 6) | remélte, hogy a félreértés hamar el lesz hárintva (1860 Dózsa Dániel C1433, 113) | [egy férfi] apja adósságát fizette le, s nevéről a szégyent és átkot elhárintotta (1863 Jakab Elek C3386, 393).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy vki eléri azt, hogy vmely felelősség, kötelezettség alól mentesüljön〉’ ❖ [ha a hadi beszolgáltatási kötelezettséget] az Órszágról el hárintani nem lehet, illő, hogy [mi, nemesek] magunkra vegyük, mert a’ Köznép az eddig viseltt terhekett sem bírja (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 444) | [Az elnök] ismertette azokat a nyilatkozatokat, amelyekkel a háborut előidézők magukról a felelősséget el akarják hárintani (1924 Népszava aug. 26. C7492, 7).

Vö. TESz. háramlik; SzT. ~, elhárintatik, elhárinthat; ÚMTsz.

elhárint tárgyas ige 4a3 (rég)
1.
(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb. eltávolít vhonnan
[A méhek] mindent el-hárintanak a’ láb-alól: hogy olly ſzép múnkájókat meg ne motskollyák
(1775 Molnár János)
Midön a’ ſzurok el-hárintatik a vizröl, ſzép vizi olaj (petroleum) találtatik, melly könnyen gyullad
(1783 Molnár János)
[egy] cserfaágat [...] hárintott el kezével
(1854 Magyarország és Erdély Képekben)
ëêhárint: elcsap, hamarosan elsöpör
(1906 A bakonyalji nyelvjárás)
2. (átv is)
〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít
[a gyűlésen mindenki] vádat szórt, vagy visszavádlást hárintott el
(1840 Athenaeum)
a magyarnak régi taktikája, Oda szeret ütni, hol a feje lágya Van az ellenségnek [...]. Hanem most az egyszer [Béla királyfi] sehogy sem akadt rá! Célozását a cseh mindig elhárintá
(1854 Vajda János)
[a székelyek] hősiessége sok oly csapást elhárintott volna a multban, mi az ország e legszebb részét annyiszor tette pusztává és kietlenné
(1871 Orbán Balázs)
3. (ritk)
távozni késztet vhonnan vkit, vmit
mivel [a sas a repülni vágyó teknősbéka] unalmos könyörgéseit tovább nem türhette, ſe nyakárul ſemmi más értelmes ellent-vetésekkel el nem hárinthatta, körmei közzé ragadja, és egy nagy magoſságra repl véle
(1777 Németh Antal¹ ford.Aiszóposz)
4.
〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉 (kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el
A’ mi Fels.felséges Tsáſzárnénknak tellyes igyekezete az, hogy a’ maga fel-tett ſzándékát tökélleteſségre vigye, és minden akadállyokot, mellyek tet ezen tzéljában gátólhatnak, akár mi útan módon el-hárintson
(1789 Magyar Kurír)
A fenyegető veszélyt kevesítni hazánkfijainak szent kötelességek, s remélhető, fogja is a menny buzgó törekedéseiket sükeresítni; de elhárintani a veszélyt lehetetlen
(1833 Vasárnapi Újság)
[minden ember] minden tőle kitelhető módon igyekezzék mind magára, mind a’ hozza tartozókra nézve elhárintani a’ betegséget
(1843 Borsos Márton)
remélte, hogy a félreértés hamar el lesz hárintva
(1860 Dózsa Dániel)
[egy férfi] apja adósságát fizette le, s nevéről a szégyent és átkot elhárintotta
(1863 Jakab Elek)
4a.
〈annak kif-ére, hogy vki eléri azt, hogy vmely felelősség, kötelezettség alól mentesüljön〉
[ha a hadi beszolgáltatási kötelezettséget] az Órszágról el hárintani nem lehet, illő, hogy [mi, nemesek] magunkra vegyük, mert a’ Köznép az eddig viseltt terhekett sem bírja
(1812 Kazinczy Ferenc)
[Az elnök] ismertette azokat a nyilatkozatokat, amelyekkel a háborut előidézők magukról a felelősséget el akarják hárintani
(1924 Népszava aug. 26.)
Vö. TESz. háramlik; SzT. ~, elhárintatik, elhárinthat; ÚMTsz.

Beállítások