elhűl tn ige 1c1

1. ’〈meleg v. forró tárgy, dolog, anyag〉(a kívántnál) nagy(obb) v. túlzott mértékben kihűl, langyossá v. hideggé válik’ ❖ Uram! mind el-hl a’ Kávé (1790 Simai Kristóf ford.–Brühl C3745, 26) | Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek (1918 Ady Endre CD0802) | No, ne bolondozzatok! Oly méltatlan ez a civakodás! Különben is. Elhűl az ebéd (1987 Márton László 1107003, 143) | [A gyertyakészítők] a mártóládából az elhűlt faggyút leeresztik, majd újbóli hevítés után újratöltik azt (2010 Paksa Katalin C7995, 77).

1a. (/ritk) ’〈élő szervezet, test(rész)〉 hőmérséklete nagy v. túlzott mértékben csökken, ill. a hideg időjárás miatt megfázik, meghűl vki’ ❖ el hülvén egészszen vére, idegen változást érzet minden tagjaiban (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 90) | Őrzöm [Sophie-t] a’ kinn járástól, hogy el ne hűljön (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 279) | [a beteg gyermek] a’ világosságot nem szenvedheti, a’ mit az előtt evett, mind kihányván, többé nem szopik, kezei lábai hol el hűlnek, hol fel hevűlnek (1813 Szentgyörgyi József C2564, 121) | Ábrázata elhült: hideg lön és halvány (1848 Arany János C0649, 102) | Sing fél, hogy soha többé nem fogja tudni átfűteni szervezetét, fél, hogy kihűl, elhűl az ellenséges vízben (1980 Sebeők János 1139001, 106).

2. (kissé rég) ’〈(heves) érzés〉 fokozatosan mérséklődik, majd megszűnik’ ❖ de ne hljön-el, ámbár Egy mástól el-essünk, egy-máshoz régi szerelmünk (1786 Baróti Szabó Dávid ford. C0824, 154) | ezen ifju egyesület buzgósága el ne hüljön (1837 Figyelmező C6730, 11) | Oly izgalom fogta el, hogy fölháborodása elhült. Higgadtan igyekezett gondolkozni (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 39) | [Kölcsey] barátsága Kazinczyval a Mondolatra adott felelettel elhült (1941 Schöpflin Aladár CD10).

3. (kissé rég, irod) ’elhidegül, érzelmileg távol kerül vki (vkitől)’ ❖ Tölem el-hült ’s idegenült (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2736, 68) | [a férfi] lassankint elhül a nőtől, kit megrabolt becsületében (1886 Timon Sándor C4164, 31) | Nem tud szakitani. Mindig neki kell megérni, hogy a másik fél teljesen elhüljön és az vágja ketté a viszonyt (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 85) | [arról beszélgettek, hogy a leányuk] milyen is lett hét hosszú esztendő alatt. Vajjon nem hült-e el tőlük? S hátha úgy megszerette szép Tündérországot, hogy haza sem akar jönni? (1927 Benedek Elek 1015001, 73).

3a. (kissé rég, irod) ’közönyössé, egykedvűvé válik vki’ ❖ Fájdalmasan folyt sok napom ifjuság’ Szép kezdetében bús szerelem miatt, Örömtelen foly alkonyában A’ szerelem lobogása nélkül. Elhűlve bolygok zöld tavasz’ ékein (1825 Vörösmarty Mihály 8524161, 289) | Szeressük tovább is egymást, ha bár az egész világ iránt elhülünk is (1854 Tompa Mihály C0642, 366) | Berzsenyi elhült, magába vonult, elnémult; sohasem bocsátott meg annak, aki sasként való felröppenését korlátozni akarta (1932 Pintér Jenő CD44).

4. ’megdöbbenve, csodálkozva elámul’ ❖ El-hültenek mindnyájan: midn, nagy nehezen reája ismérvén, tet ſzolga ruhájában, illy késn, és magánoſon látták (1786 Dugonics András 7087012, 125) | A’ Kézirat sokkal több tsomóra nevekedett, mint gondolám, ’s el hűltem belé magam is, midőn meg láttam, hogy olly nagy rakás (1814 Ungvárnémeti Tóth László C2564, 304) | – Az lehetetlen! – mondá a fejedelem elhűlve (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | elhültem rajta, hogy milyen hamar, három-négy hét alatt, elkészült a Baudelaire-fordításaival [Babits] (1943 Szabó Lőrinc 2032001, 703) | Erzsébet elhűlt, amikor hosszas kopogtatás után ajtót nyitott: Hát ti hogy kerültök ide, amikor mindenfele lődöznek? (1990 Lovass Zoltán 1097001, 166).

4a. (rég) ’vmely borzalmas, visszataszító stb. dolog, hír hatására eliszonyodik, elszörnyed vki’ ❖ Mind Gyula’, mind Etele’ ſzomorúságának híre cſak hamar el-futotta a’ Sátort. – Meg-hallotta Etelka! – El-hlt! El-iſzonyodott (1786 Dugonics András 7087011, 322) | Zalathna elpusztítása és lakóinak kiirtása után maga Puchner is elhült és ráirt a forradalmi bizottságra, hogy hagyjon fel a kegyetlenkedésekkel (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45).

Fr: vér.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. hűl; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elhűlik

elhűl tárgyatlan ige 1c1
1.
〈meleg v. forró tárgy, dolog, anyag〉 (a kívántnál) nagy(obb) v. túlzott mértékben kihűl, langyossá v. hideggé válik
Uram! mind el-hl a’ Kávé
(1790 Simai Kristóf ford.Brühl)
Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek
(1918 Ady Endre)
No, ne bolondozzatok! Oly méltatlan ez a civakodás! Különben is. Elhűl az ebéd
(1987 Márton László)
[A gyertyakészítők] a mártóládából az elhűlt faggyút leeresztik, majd újbóli hevítés után újratöltik azt
(2010 Paksa Katalin)
1a. (/ritk)
〈élő szervezet, test(rész) hőmérséklete nagy v. túlzott mértékben csökken, ill. a hideg időjárás miatt megfázik, meghűl vki
el hülvén egészszen vére, idegen változást érzet minden tagjaiban
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Őrzöm [Sophie-t] a’ kinn járástól, hogy el ne hűljön
(1805 Kazinczy Ferenc)
[a beteg gyermek] a’ világosságot nem szenvedheti, a’ mit az előtt evett, mind kihányván, többé nem szopik, kezei lábai hol el hűlnek, hol fel hevűlnek
(1813 Szentgyörgyi József)
Ábrázata elhült: hideg lön és halvány
(1848 Arany János)
Sing fél, hogy soha többé nem fogja tudni átfűteni szervezetét, fél, hogy kihűl, elhűl az ellenséges vízben
(1980 Sebeők János)
2. (kissé rég)
(heves) érzés〉 fokozatosan mérséklődik, majd megszűnik
de ne hljön-el, ámbár Egy mástól el-essünk, egy-máshoz régi szerelmünk
(1786 Baróti Szabó Dávid ford.)
ezen ifju egyesület buzgósága el ne hüljön
(1837 Figyelmező)
Oly izgalom fogta el, hogy fölháborodása elhült. Higgadtan igyekezett gondolkozni
(1933 Kosztolányi Dezső)
[Kölcsey] barátsága Kazinczyval a Mondolatra adott felelettel elhült
(1941 Schöpflin Aladár)
3. (kissé rég, irod)
elhidegül, érzelmileg távol kerül vki (vkitől)
Tölem el-hült ’s idegenült
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
[a férfi] lassankint elhül a nőtől, kit megrabolt becsületében
(1886 Timon Sándor)
Nem tud szakitani. Mindig neki kell megérni, hogy a másik fél teljesen elhüljön és az vágja ketté a viszonyt
(1911 Móricz Zsigmond)
[arról beszélgettek, hogy a leányuk] milyen is lett hét hosszú esztendő alatt. Vajjon nem hült-e el tőlük? S hátha úgy megszerette szép Tündérországot, hogy haza sem akar jönni?
(1927 Benedek Elek)
3a. (kissé rég, irod)
közönyössé, egykedvűvé válik vki
Fájdalmasan folyt sok napom ifjuság’ Szép kezdetében bús szerelem miatt, Örömtelen foly alkonyában A’ szerelem lobogása nélkül. Elhűlve bolygok zöld tavasz’ ékein
(1825 Vörösmarty Mihály)
Szeressük tovább is egymást, ha bár az egész világ iránt elhülünk is
(1854 Tompa Mihály)
Berzsenyi elhült, magába vonult, elnémult; sohasem bocsátott meg annak, aki sasként való felröppenését korlátozni akarta
(1932 Pintér Jenő)
4.
megdöbbenve, csodálkozva elámul
El-hültenek mindnyájan: midn, nagy nehezen reája ismérvén, tet ſzolga ruhájában, illy késn, és magánoſon látták
(1786 Dugonics András)
A’ Kézirat sokkal több tsomóra nevekedett, mint gondolám, ’s el hűltem belé magam is, midőn meg láttam, hogy olly nagy rakás
(1814 Ungvárnémeti Tóth László)
– Az lehetetlen! – mondá a fejedelem elhűlve
(1885 Mikszáth Kálmán)
elhültem rajta, hogy milyen hamar, három-négy hét alatt, elkészült a Baudelaire-fordításaival [Babits]
(1943 Szabó Lőrinc)
Erzsébet elhűlt, amikor hosszas kopogtatás után ajtót nyitott: Hát ti hogy kerültök ide, amikor mindenfele lődöznek?
(1990 Lovass Zoltán)
4a. (rég)
vmely borzalmas, visszataszító stb. dolog, hír hatására eliszonyodik, elszörnyed vki
Mind Gyula’, mind Etele’ ſzomorúságának híre cſak hamar el-futotta a’ Sátort. – Meg-hallotta Etelka! – El-hlt! El-iſzonyodott
(1786 Dugonics András)
Zalathna elpusztítása és lakóinak kiirtása után maga Puchner is elhült és ráirt a forradalmi bizottságra, hogy hagyjon fel a kegyetlenkedésekkel
(1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc)
Fr: vér
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. hűl; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elhűlik

Beállítások