elkiabál ige 1a

1. ts ’kiabálva elmond vmit’ ❖ Sok köztetek még a vallását sem tudja, Mégis magát derék embernek hazudja, S ha egy-két prediktet el tud kiabálni, Már hiszi, hogy papnak fogják invitálni (1802 Verstár CD01) | Másnap a „Szökött katonát” „Sobrit” stb. darabokat is hasonló mód kiabálák el [a színésztársulat tagjai] (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Mit fizettek te neked azért, hogy e badarságokat elkiabáltad? (1889 Tolnai Lajos C4215, 13) | [a vitaműsorban] többek közt a gazdák, a kormány képviselői mondták, vagy „kiabálták el” véleményüket (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. elkiabálja magát (nyj v. biz) ’elkiáltja magát’ ❖ annyi mai napság a prókátor, hogy ha az ember egy vasuti váróteremben elkiabálja magát: ügyvéd ur! – legalább féltucat akad, a ki magára érti (1893 Fővárosi Lapok C0161, [879]) | Hajó? ([A kisfiú] odamegy a székhez, majd elkiabálja magát.) Hurrá! (1950 Fehér Klára 9137003, 52) | [A bohóctréfát bemutató Eötvös Gábornak] beakadt a trombita a kabátjába és hogy kitöltse a kínos szünetet, elkiabálta magát, van másik (2001 Magyar Hírlap CD09).

1b. (ritk) ’kiabálva elmond vminek, vmilyennek vkit’ ❖ Patkós visszaindult a faragószínbe. Fáradt volt, és majdnem olyan hitványnak érezte magát, amilyennek az asszony nevetve elkiabálta (1972 Szabó István² 9625003, 475).

2. ts (rendsz. tagadó v. tiltó formában) ’〈vmely dolog bekövetkeztének babonás elhárítására gyakr. elhomályosult jelentéstartalommal: annak kif-ére, hogy ha vki vmely kedvező folyamatról v. eseményről idő előtt (dicsekedve) beszél, annak kimenetelét kedvezőtlenül befolyásolja, v. bekövetkeztét meghiúsítja〉’ ❖ – Elochim! Elochim! – rebegték az asztal mellett, a tűz körül, a mécses lángjánál – milyen okos nabi [= próféta], milyen okos! – Csak el ne kiabáljátok! – mondta a nagymama a sarokban (1925 Szomory Dezső CD10) | Talán nem kiabálom el, ha jelzem, hogy remény van 1991-re mintegy 20-30 millió dolláros támogatás elérésére (1990 Országgyűlési Napló CD62) | Lesz magyar érem Atlantában? Meggyőződésem, hogy igen, de nem szeretnék semmit elkiabálni (1996 Magyar Hírlap CD09) | kérdeztem a feleségemtől, hogy észrevette-e: megszűntek azok a folyamatos robbantgatások, lövöldözések, amelyek két-három évvel ezelőtt mindennaposak voltak. Úgy látszik, elkiabáltam, mert rögtön utána robbant a pokolgép a Galamb utcában (2000 Figyelő CD2601).

3. tn (ritk) ’hosszasan kiabál’ ❖ elkiabálni, sokáig kiabálni, schreyen, lange Zeit schreyen auf Jemanden (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 58. hasáb).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elkiabál ige 1a
1. tárgyas
kiabálva elmond vmit
Sok köztetek még a vallását sem tudja, Mégis magát derék embernek hazudja, S ha egy-két prediktet el tud kiabálni, Már hiszi, hogy papnak fogják invitálni
(1802 Verstár)
Másnap a „Szökött katonát” „Sobrit” stb.és a többi darabokat is hasonló mód kiabálák el [a színésztársulat tagjai]
(1856 Vasárnapi Újság)
Mit fizettek te neked azért, hogy e badarságokat elkiabáltad?
(1889 Tolnai Lajos)
[a vitaműsorban] többek közt a gazdák, a kormány képviselői mondták, vagy „kiabálták el” véleményüket
(1997 Magyar Hírlap)
1a. elkiabálja magát (nyj v. biz)
elkiáltja magát
annyi mai napság a prókátor, hogy ha az ember egy vasuti váróteremben elkiabálja magát: ügyvéd ur! – legalább féltucat akad, a ki magára érti
(1893 Fővárosi Lapok)
Hajó? ([A kisfiú] odamegy a székhez, majd elkiabálja magát.) Hurrá!
(1950 Fehér Klára)
[A bohóctréfát bemutató Eötvös Gábornak] beakadt a trombita a kabátjába és hogy kitöltse a kínos szünetet, elkiabálta magát, van másik
(2001 Magyar Hírlap)
1b. (ritk)
kiabálva elmond vminek, vmilyennek vkit
Patkós visszaindult a faragószínbe. Fáradt volt, és majdnem olyan hitványnak érezte magát, amilyennek az asszony nevetve elkiabálta
(1972 Szabó István²)
2. tárgyas (rendsz. tagadó v. tiltó formában)
〈vmely dolog bekövetkeztének babonás elhárítására gyakr. elhomályosult jelentéstartalommal: annak kif-ére, hogy ha vki vmely kedvező folyamatról v. eseményről idő előtt (dicsekedve) beszél, annak kimenetelét kedvezőtlenül befolyásolja, v. bekövetkeztét meghiúsítja〉
– Elochim! Elochim! – rebegték az asztal mellett, a tűz körül, a mécses lángjánál – milyen okos nabi [= próféta], milyen okos! – Csak el ne kiabáljátok! – mondta a nagymama a sarokban
(1925 Szomory Dezső)
Talán nem kiabálom el, ha jelzem, hogy remény van 1991-re mintegy 20-30 millió dolláros támogatás elérésére
(1990 Országgyűlési Napló)
Lesz magyar érem Atlantában? Meggyőződésem, hogy igen, de nem szeretnék semmit elkiabálni
(1996 Magyar Hírlap)
kérdeztem a feleségemtől, hogy észrevette-e: megszűntek azok a folyamatos robbantgatások, lövöldözések, amelyek két-három évvel ezelőtt mindennaposak voltak. Úgy látszik, elkiabáltam, mert rögtön utána robbant a pokolgép a Galamb utcában
(2000 Figyelő)
3. tárgyatlan (ritk)
hosszasan kiabál
elkiabálni, sokáig kiabálni, schreyen, lange Zeit schreyen auf Jemanden
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások