elkóborol ige 6a2

1. tn ’〈ember, állat〉 határozott irány, cél nélkül elkószál, elcsatangol’ ❖ sokáig kell futkosni s bezárni a korlátot, ha valamelyik [bika] egyedül elkóborol a mezőn (1861 Arany János C6505, 178) | szarvasbogarat kerestek, elkóboroltak a nagy erdőig is [a gyerekek] (1934 Bereznay Pál CD10) | [a kisgyermekeknek írott állatmesék] egyik leggyakrabban visszatérő motívuma, hogy a kicsiny állat, valamilyen okból [...] elkóborol anyja mellől, el is téved, de azután újra visszatalál hozzá (1965 György Júlia 1062001, 39) | [A mudi] mindig éber, mindig tettrekész, a nyájból egyetlen állatot sem enged elkóborolni (1996 Szinák János–Veress István CD59).

1a. ts (ritk) ’〈időt〉 kóborlással eltölt’ ❖ Gábor bácsi csakhamar belátta, hogy azt a fiút semmire sem lehet használni. Ha a tanyára küldte, az erdőben kóborolta el az időt (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 98).

2. ts (rég) ’erőszakkal zsákmányként elvesz, elrabol vmit, ill. 〈országot, birtokot〉 kirabol, kifoszt’ ❖ [A pusztító sáskahadak] M. DC. XCIII-ban Kis Aſzſzony Havában, Magyar, Tſeh és Német Orſzágnak egy réſzét megint öſzve-és el-kóborlották (1781 Gombási István C1884, 27) | [a törökök] minden felől-néki eſtek Görög, Magyar, és Dalmátzia Orſzágoknak, és azokat el-kóborlották (1796 Hatvany Pál ford. C2036, 176) | el- fel-zsákmányozták, el-kóborlották mindenünköt (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 66) | Nem hajtották ők el lovamat, ökrömet, El se kóborolták phthiai telkemet (1901 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0732, 6).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. kóborol; ÉKsz.; SzT. ~, elkóborolt

elkóborol ige 6a2
1. tárgyatlan
〈ember, állat〉 határozott irány, cél nélkül elkószál, elcsatangol
sokáig kell futkosni s bezárni a korlátot, ha valamelyik [bika] egyedül elkóborol a mezőn
(1861 Arany János)
szarvasbogarat kerestek, elkóboroltak a nagy erdőig is [a gyerekek]
(1934 Bereznay Pál)
[a kisgyermekeknek írott állatmesék] egyik leggyakrabban visszatérő motívuma, hogy a kicsiny állat, valamilyen okból [...] elkóborol anyja mellől, el is téved, de azután újra visszatalál hozzá
(1965 György Júlia)
[A mudi] mindig éber, mindig tettrekész, a nyájból egyetlen állatot sem enged elkóborolni
(1996 Szinák János–Veress István)
1a. tárgyas (ritk)
〈időt〉 kóborlással eltölt
Gábor bácsi csakhamar belátta, hogy azt a fiút semmire sem lehet használni. Ha a tanyára küldte, az erdőben kóborolta el az időt
(1875 Hasznos Mulattató)
2. tárgyas (rég)
erőszakkal zsákmányként elvesz, elrabol vmit, ill. 〈országot, birtokot〉 kirabol, kifoszt
[A pusztító sáskahadak] M. DC. XCIII-ban Kis Aſzſzony Havában, Magyar, Tſeh és Német Orſzágnak egy réſzét megint öſzve-és el-kóborlották
(1781 Gombási István)
[a törökök] minden felől-néki eſtek Görög, Magyar, és Dalmátzia Orſzágoknak, és azokat el-kóborlották
(1796 Hatvany Pál ford.)
el- fel-zsákmányozták, el-kóborlották mindenünköt
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Nem hajtották ők el lovamat, ökrömet, El se kóborolták phthiai telkemet
(1901 Baksay Sándor ford.Homérosz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. kóborol; ÉKsz.; SzT. ~, elkóborolt

Beállítások