elköszön ige 1c

1. tn ’〈távozáskor, elváláskor〉 elbúcsúzik (vkitől)’ ❖ a’kor elköszöntem a szecska’ vágó embörtű’ (1878 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból C2480, 213) | Nem akartam úgy itt hagyni Magyarországot, hogy magától el ne köszönjek (1914 Oláh Gábor 9487063, 164) | fölkel, valami buta ürügyet talál ki és elköszön (1962 Domahidy Miklós 1035001, 187) | Feleségétől és gyermekétől sem köszönt el, rövidnadrágban, pólóban vágott neki a nagyvilágnak (2001 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈a vele hosszabb ideje (munka)kapcsolatban levő intézménytől, közösségtől stb.〉 megválik’ ❖ a kormánykoalíció nem tud úgy elköszönni ettől a Parlamenttől, hogy ne nézzen szembe azzal, hogy négy éven keresztül alkotmányos jogsértéssel sértett meg tízmillió embert (1993 Országgyűlési Napló CD62) | az iskolájuktól elköszönő nyolcadikos diákok (1994 Új Könyvek CD29) | [Göncz Árpád] elköszön a nemzetközi politikától (2000 Országgyűlési Napló CD62) | Három sikeres év után Egervári Sándor elköszön a Dunaferr csapatától (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (rég) ’〈bort, ill. poharat〉 köszöntést mondva kihörpint, ill. pohárköszöntőként elmond vmit’ ❖ Náſz-nagy a’ bort el-köſzöni: A’ vendég viſzſzá-köſzöni (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 41) | [Bacchus] áldáſát igy köſzönik-el: Uram ne hagy el engemet! (1786 Magyar Hírmondó C0274, 116) | azzal, ki poharát elköszönte, együtt nem inni: kárhozatos barátságtalanságnak tartatott (1836 Kölcsey Ferenc 8253044, 347) | Amint elköszönték az italt és csendesen beszélgettek, nekem is eszembe jutott, hogy művelhetnék valami szép és biztató dolgot (1936 Tamási Áron 9701012, 277).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elköszönő

elköszön ige 1c
1. tárgyatlan
〈távozáskor, elváláskor〉 elbúcsúzik (vkitől)
a’kor elköszöntem a szecska’ vágó embörtű’
(1878 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból)
Nem akartam úgy itt hagyni Magyarországot, hogy magától el ne köszönjek
(1914 Oláh Gábor)
fölkel, valami buta ürügyet talál ki és elköszön
(1962 Domahidy Miklós)
Feleségétől és gyermekétől sem köszönt el, rövidnadrágban, pólóban vágott neki a nagyvilágnak
(2001 Magyar Hírlap)
1a.
〈a vele hosszabb ideje (munka)kapcsolatban levő intézménytől, közösségtől stb.〉 megválik
a kormánykoalíció nem tud úgy elköszönni ettől a Parlamenttől, hogy ne nézzen szembe azzal, hogy négy éven keresztül alkotmányos jogsértéssel sértett meg tízmillió embert
(1993 Országgyűlési Napló)
az iskolájuktól elköszönő nyolcadikos diákok
(1994 Új Könyvek)
[Göncz Árpád] elköszön a nemzetközi politikától
(2000 Országgyűlési Napló)
Három sikeres év után Egervári Sándor elköszön a Dunaferr csapatától
(2002 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (rég)
〈bort, ill. poharat〉 köszöntést mondva kihörpint, ill. pohárköszöntőként elmond vmit
Náſz-nagy a’ bort el-köſzöni: A’ vendég viſzſzá-köſzöni
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
[Bacchus] áldáſát igy köſzönik-el: Uram ne hagy el engemet!
(1786 Magyar Hírmondó)
azzal, ki poharát elköszönte, együtt nem inni: kárhozatos barátságtalanságnak tartatott
(1836 Kölcsey Ferenc)
Amint elköszönték az italt és csendesen beszélgettek, nekem is eszembe jutott, hogy művelhetnék valami szép és biztató dolgot
(1936 Tamási Áron)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elköszönő

Beállítások