ellenállhatatlan mn és hsz 

I. mn 14A

1. ’olyan 〈dolog, fizikai, szellemi, lelki jelenség v. ember(csoport)〉, amely v. aki erejének, hatásának, mozgásának stb. nem lehet ellenállni, amelynek v. akinek engedni kell, ill. amellyel v. akivel szemben nem lehet (eredményesen) védekezni’ ❖ A’ szépségnek ellenállhatatlan ereje van rajtunk (1826 Tudományos Gyűjtemény C5597, 3) | az ellenállhatlan hajító dárda, melynek súlyos rohama elől semmi páncél, semmi pajzs meg nem védhet (1852 Jókai Mór CD18) | ellenállhatatlan szélroham (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [az] ős Róma romjai felett keletkezett az uj, a keresztyén Róma, mely többé nem a legiók, cohorsok és phalanxok ellenállhatlan tömegeivel, hanem az eszme hatalmával a zászlójára tűzött „szabadság, szeretet és testvériesség” elveivel győzött (1870 Orbán Balázs 8340016, 89) | Egészen egyedül vannak, gyengéd, de ellenállhatatlan mozdulattal ragadja Verát karjaiba (1889 Budapesti Hírlap jan. 24. ford. C4736, 13) | fegyvert fog a nép s a fegyveres nép ellenállhatatlan (1904 Herczeg Ferenc 9241001, 103) | A jelenet humora ellenállhatatlan volt. Mind röhögtünk (1969 Márai Sándor 9421004, 167) | a tejfölös kávészelet, a konyakos gyümölcskenyér vagy a tejszínes epertorta ellenállhatatlanok (1999 Új Könyvek CD29).

2. ’olyan 〈személy〉, aki lenyűgöző személyes varázsával, szépségével, vonzerejével mindenkit v. mindenki tetszését megnyeri’ ❖ Ne unszolj, kedves lélek, mert te ellenállhatlan vagy, a virág pedig nem nekem való (1841 Vajda Péter 8504013, 69) | Szobájába Aladár lépett azon fesztelen könnyűséggel, és sokat mondó mosolylyal, melyért a nők ellenállhatatlannak tartották (1857 Vadnay Károly 8501002, 27) | [Pekár Gyula] huszárnovellákat irt Dodo főhadnagyról, az ellenállhatatlan nőszédítőről (1937 Schöpflin Aladár CD10) | ellenállhatatlan dívaként (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’az a 〈tulajdonság〉, amely vki személyiségében, magatartásában ilyen vonzerővel bír, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gesztus〉’ ❖ cicerói ellenállhatatlan győzedelmes szépséggel és erővel, […] virgiliusi gondolatok felségével, ovidiusi édes elmésséggel és horatiusi hathatós, béható bölcsességgel bíró szép elmék (1795 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai 7156004, 187) | Az ellenállhatlan báj, melyet Margit mindenkire gyakorol, melynek első pillanatban még magad sem állhattál ellent, nem szépségében fekszik (1857 Eötvös József 8126018, 33) | Mosolya bájos és jellemző, sokszor ellenállhatatlan (1903 Morvay Győző CD55) | oly igézetes, oly ellenállhatatlanul kedves vagy, hogy a világ bármely koronájánál is szebben ragyog lelked szépsége (1913 e. Rudnyánszky Gyula 8400034, 15) | Ellenállhatatlan pillantást vet (1967 Mándy Iván 9420007, 111) | Kleopátra ellenállhatatlan női vonzerejének (1999 Új Könyvek CD29).

3. ’leküzdhetetlen 〈belső inger, érzés〉, ill. visszafojthatatlan 〈megnyilatkozás〉’ ❖ A Közéletbl-való Scénák, mindennap ell-fordúló, Hazánkat ’s magunkat illet Dolgok’ ellenállhatatlanúl vonſznak magokhoz (1794 Uránia C0418, [13]) | Ő a panaszhoz nem szokott, de most Kitört belőle ellenállhatatlanúl: „Oh ég, isten! mivégre alkotál? (1848 Petőfi Sándor 8366401, 110) | a borzasztó tüsszentések túlharsogának mindent, és folytonosan ismétlődvén, ellenállhatlan nevetésre ingerelték a körülállókat (1897 Mikszáth Kálmán 8312012, 160) | ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy kergetőzzék, ugráljon (1963 Népszabadság szept. 8. C1500, 9) | A konyhába kihátrálva, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy benézzek a hűtőszekrénybe is (2010 Szántó T. Gábor 3153014, 993).

II. hsz 0 (kissé rég)

’kivédhetetlenül, megállíthatatlanul, ill. leküzdhetetlenül, fékezhetetlenül’ ❖ Mely új erővel hangzik ezüst-szava [ti. a madárnak]? Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan Vígságnak indul minden a partok körül! (1795 Batsányi János C0883, 72) | mi a mindig nevekedő méregnek árjától ellenállhatlan ragadva (1835 Széchenyi István 8429016, 48) | mintha leragasztották volna, olly ellenállhatlan nyomta pilláit az álom (1851 A Falu Könyve C1667, 315) | Jön ellenállhatatlan! kezében a pallos (1883 Jókai Mór C2232, 18) | [Imrus] nem hallotta a választ, mert hirtelen kitört belőle a sírás, apropos nélkül és ellenállhatatlan, talán csak a fölcsigázott idegek folytán (1926 Babits Mihály C0698, 310).

Sz: ellenállhatatlanság.

Vö. CzF. ~, ellenállhatlan, ellenállhatlanul; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.; SzT.

ellenállhatatlan melléknév és határozószó
I. melléknév 14A
1.
olyan 〈dolog, fizikai, szellemi, lelki jelenség v. ember(csoport), amely v. aki erejének, hatásának, mozgásának stb. nem lehet ellenállni, amelynek v. akinek engedni kell, ill. amellyel v. akivel szemben nem lehet (eredményesen) védekezni
A’ szépségnek ellenállhatatlan ereje van rajtunk
(1826 Tudományos Gyűjtemény)
az ellenállhatlan hajító dárda, melynek súlyos rohama elől semmi páncél, semmi pajzs meg nem védhet
(1852 Jókai Mór)
ellenállhatatlan szélroham
(1855 Vasárnapi Újság)
[az] ős Róma romjai felett keletkezett az uj, a keresztyén Róma, mely többé nem a legiók, cohorsok és phalanxok ellenállhatlan tömegeivel, hanem az eszme hatalmával a zászlójára tűzött „szabadság, szeretet és testvériesség” elveivel győzött
(1870 Orbán Balázs)
Egészen egyedül vannak, gyengéd, de ellenállhatatlan mozdulattal ragadja Verát karjaiba
(1889 Budapesti Hírlap jan. 24. ford.)
fegyvert fog a nép s a fegyveres nép ellenállhatatlan
(1904 Herczeg Ferenc)
A jelenet humora ellenállhatatlan volt. Mind röhögtünk
(1969 Márai Sándor)
a tejfölös kávészelet, a konyakos gyümölcskenyér vagy a tejszínes epertorta ellenállhatatlanok
(1999 Új Könyvek)
2.
olyan 〈személy〉, aki lenyűgöző személyes varázsával, szépségével, vonzerejével mindenkit v. mindenki tetszését megnyeri
Ne unszolj, kedves lélek, mert te ellenállhatlan vagy, a virág pedig nem nekem való
(1841 Vajda Péter)
Szobájába Aladár lépett azon fesztelen könnyűséggel, és sokat mondó mosolylyal, melyért a nők ellenállhatatlannak tartották
(1857 Vadnay Károly)
[Pekár Gyula] huszárnovellákat irt Dodo főhadnagyról, az ellenállhatatlan nőszédítőről
(1937 Schöpflin Aladár)
ellenállhatatlan dívaként
(1999 Magyar Hírlap)
2a.
az a 〈tulajdonság〉, amely vki személyiségében, magatartásában ilyen vonzerővel bír, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gesztus〉
cicerói ellenállhatatlan győzedelmes szépséggel és erővel, […] virgiliusi gondolatok felségével, ovidiusi édes elmésséggel és horatiusi hathatós, béható bölcsességgel bíró szép elmék
(1795 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai)
Az ellenállhatlan báj, melyet Margit mindenkire gyakorol, melynek első pillanatban még magad sem állhattál ellent, nem szépségében fekszik
(1857 Eötvös József)
Mosolya bájos és jellemző, sokszor ellenállhatatlan
(1903 Morvay Győző)
oly igézetes, oly ellenállhatatlanul kedves vagy, hogy a világ bármely koronájánál is szebben ragyog lelked szépsége
(1913 e. Rudnyánszky Gyula)
Ellenállhatatlan pillantást vet
(1967 Mándy Iván)
Kleopátra ellenállhatatlan női vonzerejének
(1999 Új Könyvek)
3.
leküzdhetetlen 〈belső inger, érzés〉, ill. visszafojthatatlan 〈megnyilatkozás〉
A Közéletbl-való Scénák, mindennap ell-fordúló, Hazánkat ’s magunkat illet Dolgok’ ellenállhatatlanúl vonſznak magokhoz
(1794 Uránia)
Ő a panaszhoz nem szokott, de most Kitört belőle ellenállhatatlanúl: „Oh ég, isten! mivégre alkotál?
(1848 Petőfi Sándor)
a borzasztó tüsszentések túlharsogának mindent, és folytonosan ismétlődvén, ellenállhatlan nevetésre ingerelték a körülállókat
(1897 Mikszáth Kálmán)
ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy kergetőzzék, ugráljon
(1963 Népszabadság szept. 8.)
A konyhába kihátrálva, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy benézzek a hűtőszekrénybe is
(2010 Szántó T. Gábor)
II. határozószó 0 (kissé rég)
kivédhetetlenül, megállíthatatlanul, ill. leküzdhetetlenül, fékezhetetlenül
Mely új erővel hangzik ezüst-szava [ti. a madárnak]? Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan Vígságnak indul minden a partok körül!
(1795 Batsányi János)
mi a mindig nevekedő méregnek árjától ellenállhatlan ragadva
(1835 Széchenyi István)
mintha leragasztották volna, olly ellenállhatlan nyomta pilláit az álom
(1851 A Falu Könyve)
Jön ellenállhatatlan! kezében a pallos
(1883 Jókai Mór)
[Imrus] nem hallotta a választ, mert hirtelen kitört belőle a sírás, apropos nélkül és ellenállhatatlan, talán csak a fölcsigázott idegek folytán
(1926 Babits Mihály)
Sz: ellenállhatatlanság
Vö. CzF. ~, ellenállhatlan, ellenállhatlanul; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.; SzT.

Beállítások