ellágyít ts ige 4a4

1. ’〈vmely dolgot v. anyagot〉 lággyá v. lágyabbá tesz’ ❖ Lekapart pörkökben, ha azokat ellágyítjuk, mikroszkóppal könnyen kimutathatók a rühatkák (1896 PallasLex. CD02) | A kocsis zsír nem jó, mert a zsiradék a hám font részeit ellágyítja (1965 Ethnographia C7086, 609).

1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy a test vmely részének, szervének a funkciójához szükséges feszességét v. rugalmasságát csökkenti v. megszünteti vmi〉’ ❖ A’ mi a’ kemény réſzeket el-lágyittya, azokban az érzékeny ingerlöséget kiſsebbiti, és így a’ vérnek keringö folyását-is akadályozza: mind az Scorbutuſt okozhat (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 50) | A’ ſok ’sírok-is [...] a’ mennyiben a’ gyomrot és beleket el-lágyitják, a’ káposztának meg-emésztdését nagyon késleltetik (1787 Mátyus István C3068, 238) | [szükséges az ételmaradékokat] az evés után kitisztitni, kimosni, ne hogy az inyeket ellágyítván azokon sebet és a’ fogakban-is büdös fenét okozzanak (1814 Zsoldos János 8541007, 3) | minden a’ méht ellágyító [...] ok magtalanságot okozhat (1837 Haiszler György C1999, 263).

2. (átv is) ’〈hang, (kör)vonal, szín stb.〉 erősségét, élességét, keménységét enyhíti v. megszünteti vki, vmi’ ❖ a’ magánhangzóknak [...] minden mássalhangzó nélkűl való eggymásba folyások, a’ nyelvet igen ellágyitja (1816 Teleki József² C4107, 321) | A finom áttetsző köd elmossa a házak körvonalait és ellágyítja a szineket (1889 Justh Zsigmond C2463, 9) | [a kolostorban] minden hang, ami az életben erős és éles, le van halkítva, el van lágyítva (1931 Schöpflin Aladár CD10) | Néhány szeplő volt szétszórva a bőrén és ez valahogyan megenyhítette, tréfásan ellágyította a kemény, kis arcot (1937 Zsigray Julianna 9804001, 99) | [a kötet] a „ködlovagok” világát idézi verseinek sejtelmes kontúrjaival, s azzal a „moll” hanggal, amely még szikárabb képeit is ellágyítja (1986 Rónay László CD53).

2a. (rég, Nyelvt) ’〈mássalhangzót〉 jésítve lágyabb hangzásúvá tesz’ ❖ [a magyar nyelv] a’ hosszú vocalis [= magánhangzó] után az l-et ellágyítja (1809 Vályi Nagy Ferenc C2559, 387).

3. (rég) ’gyengévé, erőtlenné, ill. elpuhulttá, puhánnyá tesz vkit, vmit’ ❖ Kényelem keresése tökéletesen ellágyíthat (1834–1837 Széchenyi István CD1501) | Most fogadd áldásomat, [...] s menj, fiam, mert érzem, a beszéd ellágyit (1843 Gaal József ford.–Calderón de la Barca 8149002, 485) | Ha fejét nem is egészen, de lábait tökéletesen ellágyitotta a bor Mihály barátunknak (1858 Vasárnapi Újság CD56).

4. ’érzelmi hatásokra fogékonnyá tesz, ill. elérzékenyít, meghat vkit’ ❖ talám ugyan el-lágyította valamelly Lyányka a’ ſzíved, hogy magános árnyékokbann bújkálſz (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 43) | [az ősz Mikhál látványa] egész a könnyezésig ellágyítja őt [ti. Bánkot] (1860 Arany János C6504, 317) | ez a nyárvégi állapot ellágyítja, szentimentálissá teszi legtöbb embertársunkat (1901 Ady Endre CD0801) | a taoisták sokféle szimbólumát képviselő, szabályosan elrendezett kőcsoport, a Sumizen ellágyítja a lelket (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ellágyít tárgyas ige 4a4
1.
〈vmely dolgot v. anyagot〉 lággyá v. lágyabbá tesz
Lekapart pörkökben, ha azokat ellágyítjuk, mikroszkóppal könnyen kimutathatók a rühatkák
(1896 PallasLex.)
A kocsis zsír nem jó, mert a zsiradék a hám font részeit ellágyítja
(1965 Ethnographia)
1a. (rég)
〈annak kif-ére, hogy a test vmely részének, szervének a funkciójához szükséges feszességét v. rugalmasságát csökkenti v. megszünteti vmi〉
A’ mi a’ kemény réſzeket el-lágyittya, azokban az érzékeny ingerlöséget kiſsebbiti, és így a’ vérnek keringö folyását-is akadályozza: mind az Scorbutuſt okozhat
(1778 Milesz József ford.Störck)
A’ ſok ’sírok-is [...] a’ mennyiben a’ gyomrot és beleket el-lágyitják, a’ káposztának meg-emésztdését nagyon késleltetik
(1787 Mátyus István)
[szükséges az ételmaradékokat] az evés után kitisztitni, kimosni, ne hogy az inyeket ellágyítván azokon sebet és a’ fogakban-is büdös fenét okozzanak
(1814 Zsoldos János)
minden a’ méht ellágyító [...] ok magtalanságot okozhat
(1837 Haiszler György)
2. (átv is)
〈hang, (kör)vonal, szín stb.〉 erősségét, élességét, keménységét enyhíti v. megszünteti vki, vmi
a’ magánhangzóknak [...] minden mássalhangzó nélkűl való eggymásba folyások, a’ nyelvet igen ellágyitja
(1816 Teleki József²)
A finom áttetsző köd elmossa a házak körvonalait és ellágyítja a szineket
(1889 Justh Zsigmond)
[a kolostorban] minden hang, ami az életben erős és éles, le van halkítva, el van lágyítva
(1931 Schöpflin Aladár)
Néhány szeplő volt szétszórva a bőrén és ez valahogyan megenyhítette, tréfásan ellágyította a kemény, kis arcot
(1937 Zsigray Julianna)
[a kötet] a „ködlovagok” világát idézi verseinek sejtelmes kontúrjaival, s azzal a „moll” hanggal, amely még szikárabb képeit is ellágyítja
(1986 Rónay László)
2a. (rég, Nyelvt)
〈mássalhangzót〉 jésítve lágyabb hangzásúvá tesz
[a magyar nyelv] a’ hosszú vocalis [= magánhangzó] után az l-et ellágyítja
(1809 Vályi Nagy Ferenc)
3. (rég)
gyengévé, erőtlenné, ill. elpuhulttá, puhánnyá tesz vkit, vmit
Kényelem keresése tökéletesen ellágyíthat
(1834–1837 Széchenyi István)
Most fogadd áldásomat, [...] s menj, fiam, mert érzem, a beszéd ellágyit
(1843 Gaal József ford.Calderón de la Barca)
Ha fejét nem is egészen, de lábait tökéletesen ellágyitotta a bor Mihály barátunknak
(1858 Vasárnapi Újság)
4.
érzelmi hatásokra fogékonnyá tesz, ill. elérzékenyít, meghat vkit
talám ugyan el-lágyította valamelly Lyányka a’ ſzíved, hogy magános árnyékokbann bújkálſz
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
[az ősz Mikhál látványa] egész a könnyezésig ellágyítja őt [ti. Bánkot]
(1860 Arany János)
ez a nyárvégi állapot ellágyítja, szentimentálissá teszi legtöbb embertársunkat
(1901 Ady Endre)
a taoisták sokféle szimbólumát képviselő, szabályosan elrendezett kőcsoport, a Sumizen ellágyítja a lelket
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások