elnyúlik tn ige 11a5
1. ’(vmilyen irányban) hosszan elterül, húzódik (vhol), ill. ilyen állapotában elér, tart vmeddig vmi’ ❖ Béletske pediglen tsak egy van ezekben [ti. a méhekben], Az is egyeneſen el-nyúlván teſtekben, Szolgál étel’ ’s ital’ meg-eméſztéſekben (1774 Vesmás Márton 7374001, 16) | a szoba közepén hosszú asztal nyúlt el, körötte magas karú székek (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | Ampezzo völgy D.-Tirolban, mintegy 15 km.-nyi hosszúságban nyulik el Toblachtól az olasz határig (1911 RévaiNagyLex. C5697, 563) | A csendőrség hosszú, négy kilométeres szakaszon lezárta az A 9-es autópályát, ilyen hosszan nyúlt el az egymásba ütköző kocsisor (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈tárgy, dolog〉 hosszanti irányban megnő(ve elér vmeddig)’ ❖ amikor aztán ő is rám ismert, elnyúlt a szája mind a két füléig (1851 Jókai Mór CD18) | [A tölgyfa] vastag gyökerei messze elnyúltak, s belekapaszkodtak a sziklába (1877 Jókai Mór CD18) | Misi lángvörös lett, egyszerre megértette a tanár finom célzását s halálosan elijedt. A szeme kimeredt s az arca elnyúlt (1920 Móricz Zsigmond CD10) | [a futóknak] rózsaszín az arcuk az erőfeszítéstől, elnyúlik a csapat, mint darvak serege az égbolton (1922 Krúdy Gyula CD54) | [a galuskatésztát] nem kell nagyon kidolgozni, sem pihentetni, mert túlságosan elnyúlik a tészta [a szaggatáskor] (1998 Lakáskultúra CD39).
3. ’〈ember v. állat〉(tagjait kinyújtva) testének egész hosszában elterül(ve fekszik) vhol’ ❖ nem birhatván tagjait, le roshadának [!] alatta reſzketö inai, és el nyulék egy fának tövénél (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 178) | [a szobában] lelém Bálintot és Lajost, elnyúlva a’ canapén, ’s tanúlva leczkéjeket (1829 Kazinczy Ferenc C4939, 430) | A vén kutyánk is lusta már bolyongni, elnyúl a langyos kőlépcsők alatt (1905 Kosztolányi Dezső CD01) | [A ló] egyszerre csak földhöz verte magát, kalimpált egyet és döglötten nyúlt el (1919 Szabó Dezső CD10) | A gyermek félholtan elnyúlva fekszik az ágyon (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
4. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely folyamat, esemény (ideje)〉 eltart, elhúzódik vmeddig’ ❖ kés ejtzakáig is el-nyúlt vólna a Processus (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 526) | Ongán, Vatán ’s Szárazbőn múlatnom kelletett ’s így útazásom ideje továbbra nyúlt el mint gondolám ’s csak most érkezém meg (1814 Szemere Pál C2564, 343) | A középkor Magyarországon nagyon erősen elnyúlt (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 36) | tündöklő hazai ígéretek csemeteiskolája Észak-Olaszország, sokba kerül ottani képzésük, s hosszú évekre elnyúlik, Janus Pannoniusé tizenegyre (1983 Cs. Szabó László 9093002, 178) | reméljük, hogy a – most már kicsit elnyúlt – privatizációs vita lezárul (1995 Országgyűlési Napló CD62).
4a. ’〈hang, szó stb.〉 a szokásosnál hosszabban hangzik’ ❖ utánam a’ lég’ szárnyain siralmi szóknak hosszan nyultak el Búgási (1836 Császár Ferenc ford.–Alfieri C0448, 23) | olykor elnyúlt kiáltás hallik a távoli erdős bérczek között (1856 Jókai Mór C2252, 79) | két oldalról a szájához emeli kezeit s ugy kiált oda... nem hangosan, de elnyuló szavakkal (1891 Kemechey Jenő C2585, 26) | Skálázott, trillázott, arpeggiózott. Egy-egy hang sokáig elnyúlt, mintha sose akarna véget érni; máskor egyik a másikat követte, egy iramban, mint a vízesés cseppjei (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 90).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. nyújt; ÉKsz.; SzT. ~, elnyúló; ÚMTsz.