elolt¹ ts ige 4a3
1. ’〈tüzet, lángot arra alkalmas anyag(gal, ill. eszközzel, módszerrel vki)〉 az égés folyamatát megszakítva megszüntet’ ❖ Er kell, hogy égjen Igazság’ fáklyája, ’S tüzét el ne oltsa Gonoſzság’ ſzikrája (1772 Orczy Lőrinc C0794, 53) | minden szélkemencében elolthatjuk a tüzet, ha a kemence száját becsukjuk (1844 Nendtvich Károly 8330001, 5) | Egy roppant zivatarral jövő felhőszakadás eloltotta a törökök által szított tüzet (1860 Jókai Mór CD18) | Ha a hús zsírjára sült, [...] befedjük és a lángot eloltjuk alatta (1994 Frank Júlia CD19) | Az alkalmazottak megpróbálták egy poroltóval eloltani a lángokat, ám a tűz gyors terjedése miatt menekülni kellett az épületből (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈annak kif-ére, hogy ilyen módon vminek az égését v. izzását megszünteti vki v. vmi〉’ ❖ [A jó fejedelem] oltsa el haragos felek’ zsarátnokját (1772 Orczy Lőrinc 7249010, 56) | a jobb kezébe fogott koppantóval eloltá a gyertyát (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | [az égő erdőben] a végig ledőlt faderék hosszában fekve lángolt: azt nem olthatta el a szél; úgy kellett a tüzet elfojtani ráterített nyers bivalybőrökkel (1886 Jókai Mór CD18) | János utolsót szippantott cigarettájából a gyertyatartó szélére nyomkodva eloltotta azt (1921 Mihály Dezső CD10) | a teremőr szerencsére észlelte a tüzet, és egy poroltóval sikeresen eloltotta az égő berendezést (2000 Magyar Hírlap CD09).
1b. (tárgy n. is) ’〈kül. elektromos árammal v. gázzal működő (világító)készüléket〉 az arra való kapcsoló, szabályozó segítségével elzár’ ❖ Hogy az egyesület e’ megtámadására már előbb megtétettek a’ készületek, onnan látszik, mert a’ mint zaj közben az utczák lámpái eloltattak, 20–30 garázda gyufácskákat huzott ki zsebéből, ’s ezeket lobogtatá (1841 Pesti Hírlap CD61) | egyedül maradtam a lépcső alatt, aztán jött a házmester eloltani, sötét lett minden (1911 Kovács Júlia CD10) | [a rádión] legtöbbször tánclemezeket közvetítettek, jazzénekesek szívdöglesztő búgásával; persze rögtön eloltottuk (1945 Szép Ernő 9665040, 24) | Felkapta a kabátját, úgy fordult vissza a konyhába a hús alatt a gázt eloltani (1962 Domahidy Miklós 1035001, 213) | amikor a határon túli magyar ember este leteszi fejét a párnára, és a villanyt (vagy petróleumlámpát) eloltja, néha [...] Nagy-Magyarországról álmodik (1997 Magyar Hírlap CD09).
1c. ’〈fényt, világosságot〉(ilyen módon) megszüntet’ ❖ minekutánna a’ ſok ſzerelmes foglalatoſságokban eleget egymásnak kedveztek, el-oltván a’ gyertja-világot, együvé az ágyba le-feküttek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 275) | [A hős] képe setétebb lesz, valamint mikor a’ magas égre Felleg emelkedik, és szép fénye’ sugárit eloltja (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 100) | [holdfogyatkozáskor] a Hold fényét a Föld árnyéka mintegy eloltja (1895 PallasLex. CD02) | Oltsd el a világosságot, mert csúf seb ékteleníti arcomat (1918 Krúdy Gyula CD54) | Légiriadó volt, bombázók jöttek, fenyegetve a falut és határát, de a kastélyban nem lehetett eloltani a világot: ki kellett szolgálni a haldoklót (2000 Buza Péter CD36).
2. (kissé rég) ’〈élettani jelenséget, folyamatot〉 csillapít, mérsékel v. megszüntet vmi(vel vki)’ ❖ [a nátha] az étel kivánáſát el véſzi, és igy az eméſztéſt el óltván a’ teſtet ertleniti (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 131) | Azt is hírlelik hogy az Anglus új Király 4dik György tsak ugyan meg hólt; 80 Untzia vért vettek ki belőle, még sem olthatták el tüdőgyúladását (1820 Váradi Szabó János C2570, 97) | az ilyen hidegvérű gyilkos embertársának ártatlan életét eloltani csak játéknak véli (1825 Deák Ferenc CD51) | [a szabó] saját kezével oltotta el életét (1920 Heller Bernát CD10) | Nem érzett fájást. [...] Mintha valami frissitő szérummal eloltották volna (1927 Markovits Rodion 9423001, 10).
2a. (rég v. nyj) ’elpusztít vmi, ill. megöl vki vkit’ ❖ Ha belöl kélend a’ kelis, tſak hamar el-óltja a’ beteget, vagy pedig hoſzſzas nyavalyába ejti (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 73) | hiába küldesz rám bérgyilkosokat, férfi karja el nem olthat engem (1856 Jókai Mór C2259, 26) | [A Budapesten meghalt falubelijükről] sënki së hiszi el a faluba honnem ó̂tották el, csakúgy mehhalt halálábu̇̂ (1911 Magyar Nyelv C5853, 382).
2b. (vál) ’〈társadalmi folyamatot, jelenséget〉 meggátol, ill. felszámol, véget vet neki’ ❖ a’ ſzerzetes életnek lelke el-oltatván, és a’ reguláknak kötele fel-óldattatván, tsak nem minnyájan Zabola nélkül, és a’ világnak Lelke ſzerént élnek (1774 Vajda Sámuel 7365003, 114) | bár a szászok a brassai magyarok ébrülő szellemének és közmívelődési törekvésük elnémitására hihetetlen nyomást gyakoroltak és gyakorolnak most is, azt eloltani és fejlődésében megakasztani ma már – hála Istennek – lehetetlen (1873 Orbán Balázs CD22) | [A 17. század végére] a spanyol nép kiégett, a harmincéves háborút követő végkimerülés s a puritánok bukása északon oltja el a fanatizmust (1940 Németh László² 9485012, 132) | Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
3. (átv is) ’〈szükségletet, hiány(érzete)t〉 kielégítve megszüntet vmi(vel vki)’ ❖ oltſd el, e világon lévö leg ſzeb vérrel ſzomjuſágodat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 159) | szűk keblének nevetséges hirszomját minden áron eloltani kivánván, vak butasággal gázol keresztül, mint vadtulokcsorda, a’ müvészet mezején [Ernst] (1841 Pesti Hírlap CD61) | Ivott a vízből, amely minden szomjúságot elolt (1909 Elek Artúr CD10) | [a mesebeli ember] kígyókövet nyaldos, hogy éhségét és szomjúságát eloltsa (1988 Magyar néprajz CD47).
3a. ’〈érzelmet, érzést, indulatot stb.〉 bizonyos időre közömbösít, ill. megszüntet, elnyom vki(ben vmi)’ ❖ Tsak ez a’ kis kert-is óh Charites, majd minden emlékezetét el óltja bennem a’ módis Világnak (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 198) | némelly fő embereitek, ocsmány önzésnek hódolván, eloltanak minden részvétet testvéreitek szenvedései iránt (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | e lelki viharok nem oltották el benne a statisztikus köteles higgadtságát (1922 Zsadányi Henrik CD10) | A kutyának azt kell hinnie, hogy a megfelelő teljesítménye az a kapcsoló, amely eloltja a kellemetlen ingert (1995 Szinák János–Veress István CD59).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elolt¹, eloltattat; ÚMTsz.