elparentál ts ige 1a (vál)

1. ’〈halottat〉(temetésen) az elhunyt érdemeit méltatva elbúcsúztat’ ❖ [Ráth Mátyás] Róth Tamás Ur’ özvegyét parentálná el (1810 Hazai és Külföldi Tudósítások C0195, 211) | a Gyászrovatban néhány meleg sorban elparentálta egy másik munkatársa az elhunyt hírlapírót (1925 Krúdy Gyula CD54) | Egy kocsi után mentem amely halottat ringatott galoppban. Nekem kellett elparentálnom mivel tudták hogy költő vagyok (1967 e. Kassák Lajos 9314021, 18) | [a] 18. században, amikor az ellenreformációs cenzúra miatt igen kevés protestáns egyházi mű láthatott nyomdafestéket, leginkább a patrónusokat és családtagjaikat elparentáló halotti beszédek jelenhettek meg (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’úgy beszél róla, úgy kezel, tekint vmit, vkit, mintha már nem létezne, ill. nem sok ideje lenne hátra’ ❖ [a mopsz] egy agyonkényeztetett állatfaj, mely kiveszett a nagy ápolás miatt, melynek utolsó deficiensét [= példányát] rég el is parentálták a német lapok, íme egy legeslegutolsó példánya még itt maradt, Bécsben ugyan, de Magyarország házának födele alatt: a mopsznemzet utolsó ivadéka (1875 Jókai Mór CD18) | [Traeger Ernő] ismerte Herdernek a magyarságot eleve elparentáló jóslatát (1971 Fogarassy László CD52) | [a vasútnak] nagy szerepe volt a múlt században, amelyet már-már elparentáltak, és közben ebben a században, a század végén a vasútnak is reneszánsza van (1995 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

elparentál tárgyas ige 1a (vál)
1.
〈halottat〉 (temetésen) az elhunyt érdemeit méltatva elbúcsúztat
[Ráth Mátyás] Róth Tamás Ur’ özvegyét parentálná el
(1810 Hazai és Külföldi Tudósítások)
a Gyászrovatban néhány meleg sorban elparentálta egy másik munkatársa az elhunyt hírlapírót
(1925 Krúdy Gyula)
Egy kocsi után mentem amely halottat ringatott galoppban. Nekem kellett elparentálnom mivel tudták hogy költő vagyok
(1967 e. Kassák Lajos)
[a] 18. században, amikor az ellenreformációs cenzúra miatt igen kevés protestáns egyházi mű láthatott nyomdafestéket, leginkább a patrónusokat és családtagjaikat elparentáló halotti beszédek jelenhettek meg
(1990 Magyar néprajz)
2.
úgy beszél róla, úgy kezel, tekint vmit, vkit, mintha már nem létezne, ill. nem sok ideje lenne hátra
[a mopsz] egy agyonkényeztetett állatfaj, mely kiveszett a nagy ápolás miatt, melynek utolsó deficiensét [= példányát] rég el is parentálták a német lapok, íme egy legeslegutolsó példánya még itt maradt, Bécsben ugyan, de Magyarország házának födele alatt: a mopsznemzet utolsó ivadéka
(1875 Jókai Mór)
[Traeger Ernő] ismerte Herdernek a magyarságot eleve elparentáló jóslatát
(1971 Fogarassy László)
[a vasútnak] nagy szerepe volt a múlt században, amelyet már-már elparentáltak, és közben ebben a században, a század végén a vasútnak is reneszánsza van
(1995 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások