elszorít ts ige 4a4 

1. ’〈testrészt vmi(vel v. kézzel vki)〉 annyira nyom, szorít, hogy benne a vérkeringés, ill. vmely más fiziológiai működés erősen lecsökken’ ❖ Szerencsére a coadjutor [= segédpüspök] úr akkorát rántott Zebulon bekecsén, hogy annak a vitézkötés elszorítá a nyeldeklőjét, s torkán akadt a további beszéd (1869 Jókai Mór CD18) | a hangja fáradtan éles volt, elszoritott torokból kelő, – a golyva miatt tán, – de kimért és jéghideg mondatai hozzáélesedtek büszke szándékossággal (1911 Kaffka Margit 9290044, 36) | [Ka-Bor] az ocsúdó főnököt, elszorítva a nyaka ütőerét, újra meg újra eszméletlenségbe küldte vissza (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 31) | [Ágota] elszorította a [sebesült] férfi combját, nyomókötést tett a vörös csonkra (1989 Csengey Dénes 1028002, 23).

1a. ’〈testrészt v. ruhadarabot〉 fűzővel, kötéssel stb. összeszorít v. leszorít’ ❖ ne tágíts elszorító Feszes vállad’ zsinórján, Mert vége lesz a’ bámító Mejjednek. És a’ kaján Legényke majd észreveszi: Ruha nélkűl nem feszes (1825 Erdélyi János¹ C1626, 60) | a szabadon viselt, széles bőrövvel elszorított hosszú ing (1958 Nagy Jenő C6954, 626) | A mell formáját pl. sehol sem hangsúlyozták, inkább elszorították, ill. a nyak alá fektetett kendővel igyekeztek laposítani (1981 NéprajziLex. CD47).

1b. ’〈annak kif-ére, hogy vmely lelkiállapot v. külső hatás miatt vkit, ill. vkinek a mellét, torkát, szívét stb. szorító, tompa (fájdalom) érzés(e) fog(ja) el〉’ ❖ A’ Nympha’ szép szemét lángözön borítja, Száz édes sóhajtás mellyét elszorítja (1815 Kis János¹ C2652, 86) | Oh de a bánat szorítja el keblemet, ha meggondolom, hogy az a szív, melyben annyi honszeretet megfért, most a hideg földbe lesz letéve (1855 Jókai Mór CD18) | S mi az a szorongás, amely minden fölényessége ellenére is elszorítja, ha ebbe a roppant dómba lép? (1928 Németh László² 9485038, 193) | [Bandi és Erzsi] érezték, valami nagy, csodálatos bizonyosság született meg a kis szobában; talán ők szülték, talán a sors adta, mindenképpen csoda és gyönyörűség, hogy elszorítja a torkot (1969 Csurka István 9096005, 207) | Villámlott és dörgött ez a hang, felcsapott majd alábukott, örvénylett és elszorította a gyomromat (2000 Parti Nagy Lajos C6078, 280).

1c. ’〈lélegzést, vérkeringést v. érzelmi kitörést〉 erősen akadályoz, megnehezít vmi, ill. magában visszatart vki’ ❖ [táplálja] oda-benn maga magát az el-ſzorított dühös harag (1800 Döme Károly ford.–Metastasio C1453, 25) | még lélekzetét is elszorítva ül a szép ápolónő kedvese ágya mellett (1853 Karacs Teréz 8219001, 53) | az öreg nyomkodni kezdte lefelé a nyakára tekert kendőt, mintha az szoritaná el a lélekzetét (1899 Cserzy Mihály C1302, 102) | Egyszerre csak elszorított zokogás szisszent fel belőle (1913 Szabó Dezső CD10) | [a hidegtől megmerevedett sícipőt] felvenni sem könnyű, ha mégis beleerőltetjük a lábunkat, akkor az elszorított vérkeringés miatt estig sem melegszünk fel benne (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, átv is) ’(mozgásában) akadályoz, gátol, ill. visszaszorít, megfékez vmit, vkit’ ❖ [a tábornok] Dragonyoſokat küldjön az útakra, a’ kik az Ellenségnek ſzaladó Gyalogságát el-fogják, és hogy ezeket el-ſzoritván, ſok Foglyot leheſsen ez által kapni (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. 7098006, 124) | a’ vér-hast hirtelen el-szoritani (1802 Haiszler György C1998, 335) | Egyik nimfa a tenyerével befogta a szökőkút csövét, s az elszorított víz sűrű permetegekben lövell szét a tenyere alól a csoportozat feje fölött (1883 Jókai Mór CD18) | [A porosz, junker típusú mezőgazdasági átalakulás] a tőkés átalakulás más – paraszti és polgári – formáival élesen szemben áll. Nem velük összekapcsolódva, hanem ellenükre, fejlődési lehetőségeiket elszorítva, magának alárendelve bontakozik ki (1968 Gyimesi Sándor C7102, 154).

3. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmi (által vki) okozza, előidézi, hogy vminek a szélessége, ill. területe kisebb lesz〉’ ❖ az közönséges legelő mező [...] el ne szorittassék (az irtások által) (1775 Magyar Nyelv C5889, 344) | ez iſtállóval segíttem házamat, Mert el-nem ſzoritom vele udvaromat (1788 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 107) | egy kődarab úgy elszorítja az útat, hogy mellette elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazónak (1852 Jókai Mór C2241, 142) | A bejáró közöket foglalással a lakosok néha annyira elszorították, hogy az szinte teljesen eltűnt (1926 Néprajzi Múzeum Értesítője C5348, 130).

3a. (rég, ritk) ’nagyságához képest nagyon kis helyre szorít vmit vki v. vmi’ ❖ a’ dühös tenger magát örömmel engedi egyj kis gödörbe elszoríttani, csak ottan is zúzhassa a’ hajókat (1819 Katona József C2502, 115).

4. (kissé rég) ’nem enged vmihez odaférkőzni, távol tart, ill. távozni késztet vhonnan vkit v. vmit’ ❖ az Ellenség maga réſzéröl való mozduláſai által titeket a’ ti Tartományotoktól, és Vároſsaitoktól el-ſzorithat (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 88) | [az idősebb lovak] az erötleneket az eledeltöl el-ſzorityák (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4227, 26) | Szerbia független jövője feltételének tekinti azt, hogy szomszédságából az osztrák hatalom elszoríttasék (1871 Kossuth Lajos CD32) | Néhányan közülük a hirtelen becsukott kapukat kezdték feszegetni, mire a rendőrkapitányságról lovasrendőrök vágtattak az épülethez és sikerült is a kapuktól elszorítani a tüntetőket (1927 Budapesti Hírlap júl. 16. C4715, 2).

4a. (kissé rég) ’〈vmely lehetőségtől, cselekvéstől〉 elzár, megfoszt vkit’ ❖ Mivel pedig ſenki magának, ’s a’ magáénak óltalmazásátol el-nem ſzorittathatik, ha valamely Aſzſzonynak máſſal Pere vagyon, folytathattya azt, és a’ mint tudja elö-mozdithattya a’ Törvény ſzinin (1782 e. Cserey Farkas¹ C1290, 21) | [a jezsuiták rendük 1767-es megszüntetésekor] fegyveres erő segitségével felséges müvök bevégzésétől el szoritattak (1846 Hetilap CD61) | a vagyonosabbak, vagy részvényesek elszoritanák betételektől a szegényt (1847 Hetilap CD61) | a nagybirtok mennyire enged teret a parasztság földművelő tevékenységének, illetve elszorítva attól, tömeges iparűzésre, elsősorban textiliparra kényszeríti (1968 Gyimesi Sándor C7102, 150).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elszoríttatik, elszoríttatott; ÚMTsz.