elszível ts ige 1b

’Elvisel, eltűr.’

a. (/ritk) ’〈fájdalmat, kényelmetlenséget stb. okozó dolgot, jelenséget〉 elszenved, ill. nyugodtan, panasz v. ellenszegülés nélkül enged, hagy vki’ ❖ [a zsidók] el-nem szívelhetik azt, hogy meg-vettetnek (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 220) | a népek kénytelenek fejedelmeiktől a zsarnokságot, minden fokozataiban, békén és ellenzés nélkül elszivelni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | a felesége se szivelte el szótalan a fajtája vesztit (1912 Móricz Zsigmond C3224, 13) | Ha úgy néztem rá, mint egy betegtársra, akkor az ember elszívelt volna tőle akármit (1982 Géczi János 1058001, 302) | Elszíveltük a Bokros-csomagot azért, hogy az önök generációja, hogy a fiatal generáció sokkal különben éljen, mint mi (2000 Országgyűlési Napló CD62).

b. (rég) ’〈kellemetlen(, káros) hatást〉 baj nélkül, épségben kibír vki, vmi’ ❖ [ezeket] csak azért akartam az Úrral hamarjában közleni, hogy az embereket, a’ kikkel ma ebédelni fog, naggyábúl megösmervén, könnyebben elſzívelhesse azokot a’ megvetni való kajcs tekínteteket, mellyek ne talán az Úrra lövdnének (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger 7373017, 7) | E viadalnak aztán utóbb is az lett a vége, hogy Topa, kinek a feje kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos fejebúbbal zuhant az asztal alá (1846 Jókai Mór CD18).

c. (rég v. nyj) ’környezetében, társaságában megtűr vkit vki’ ❖ én érzem, hogy [az ápolásra szoruló idős asszony] engem elszivelend maga körül (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3278, 53) | a csapszékbeli barátait csakis és kizárólag a szokott keretek között tudta elszívelni (1917 Cholnoky László CD10) | elszível ēszível ts. i. ’jó szívvel eltűr’. Szíveld mán ē melletted ezt a kicsit, neköm dógom van (1957 Szegedi szótár C6400, 361).

Vö. CzF. elszivel · elszível; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elszível tárgyas ige 1b
Elvisel, eltűr.
a. (/ritk)
〈fájdalmat, kényelmetlenséget stb. okozó dolgot, jelenséget〉 elszenved, ill. nyugodtan, panasz v. ellenszegülés nélkül enged, hagy vki
[a zsidók] el-nem szívelhetik azt, hogy meg-vettetnek
(1783 Lethenyei János ford.Rosthy)
a népek kénytelenek fejedelmeiktől a zsarnokságot, minden fokozataiban, békén és ellenzés nélkül elszivelni
(1848 Kossuth Hírlapja)
a felesége se szivelte el szótalan a fajtája vesztit
(1912 Móricz Zsigmond)
Ha úgy néztem rá, mint egy betegtársra, akkor az ember elszívelt volna tőle akármit
(1982 Géczi János)
Elszíveltük a Bokros-csomagot azért, hogy az önök generációja, hogy a fiatal generáció sokkal különben éljen, mint mi
(2000 Országgyűlési Napló)
b. (rég)
〈kellemetlen(, káros) hatást〉 baj nélkül, épségben kibír vki, vmi
[ezeket] csak azért akartam az Úrral hamarjában közleni, hogy az embereket, a’ kikkel ma ebédelni fog, naggyábúl megösmervén, könnyebben elſzívelhesse azokot a’ megvetni való kajcs tekínteteket, mellyek ne talán az Úrra lövdnének
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
E viadalnak aztán utóbb is az lett a vége, hogy Topa, kinek a feje kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos fejebúbbal zuhant az asztal alá
(1846 Jókai Mór)
c. (rég v. nyj)
környezetében, társaságában megtűr vkit vki
én érzem, hogy [az ápolásra szoruló idős asszony] engem elszivelend maga körül
(1843 Nagy Ignác ford.Paalzow)
a csapszékbeli barátait csakis és kizárólag a szokott keretek között tudta elszívelni
(1917 Cholnoky László)
elszível ēszível ts.tárgyas i.ige ’jó szívvel eltűr’. Szíveld mán ē melletted ezt a kicsit, neköm dógom van
(1957 Szegedi szótár)
Vö. CzF. elszivel · elszível; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások