elszül ts ige 1c6 (rég)

’〈várandós nő gyermeket〉 megszül, világra hoz’ ❖ Volt olyas is pedig a’ ki idétlen szülte el az ő magzatyát e’ rettenetes Itéletibe a’ Mindenható Urnak (1773–1775 Csokonai József 7503001, 7) | [A lány gyermeket] itt ſzültem el, hová a’ bú, kétség, Kergete, ’s a férfi-gylölés (1828 Uránia C0421, 27) | [egy asszony] esvén cholerában, noha még el nem érkezett a’ szülés ideje, kínjai közt elszülte magzatját (1832 Jelenkor C0224, 514) | [a nő,] aki nyolc gyereket elszült, aki harminc évet felnézés nélkül átdolgozott (1918 Kádár Endre CD10).

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elszül tárgyas ige 1c6 (rég)
〈várandós nő gyermeket〉 megszül, világra hoz
Volt olyas is pedig a’ ki idétlen szülte el az ő magzatyát e’ rettenetes Itéletibe a’ Mindenható Urnak
(1773–1775 Csokonai József)
[A lány gyermeket] itt ſzültem el, hová a’ bú, kétség, Kergete, ’s a férfi-gylölés
(1828 Uránia)
[egy asszony] esvén cholerában, noha még el nem érkezett a’ szülés ideje, kínjai közt elszülte magzatját
(1832 Jelenkor)
[a nő,] aki nyolc gyereket elszült, aki harminc évet felnézés nélkül átdolgozott
(1918 Kádár Endre)
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások