elvakít ts ige 4a4

1. (átv is) ’〈vmi(nek a fénye, csillogása), ill. vki azzal személyt, állatot, ill. annak szemét v. látását〉(rövid időre) annyira megzavar(ja), hogy az látóképességét elveszi’ ❖ Sokan a külső fény ragyogásátul vakittatnak el (1806 Cserey Farkas² C2557, 76) | S a bámúló népnek [...] Csaknem elvakítá szemeit az ékszer (1855 Arany János 8014070, 242) | nagy porfelleg borította el az egész utcát s vakitotta el szemünk világát (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 264) | a „látni és látszani” elv lehető legjobb megvalósítása, hogy a kivilágított autó már távolról észlelhető legyen, anélkül, hogy a szembejövőket elvakítaná (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Tisztánlátásában megzavar vkit.’

2a. ’〈siker, jómód stb.〉 elszédít, elkápráztat (és elbizakodottá tesz) vkit’ ❖ el nem vakithatott holdolások [= hódolásuk] [ti. a hízelgőké] (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 73) | Rostand darabjának gazdagsága elvakító (1901 Ady Endre CD0801) | Ezt a szegény kis szinészt a siker elvakította (1930 Nagy Endre CD10) | [Papovicsot] kiskirályságában szerzett hatalma annyira elvakította, hogy végzetes hibát követett el (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈vmely körülmény, kül. indulat, szenvedély〉 helyes ítélőképességétől megfoszt vkit’ ❖ az ell-itéleteknek el nem vakit sokasága (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics C2877, 81) | [a vádlottak] szomszédok és rokonok közötti gyülölködésből s indulatoktól elvakítva esetleg követtek el egyegy [...] erőszakoskodást (1865 Salamon Ferenc 8402008, 215) | a pártszenvedély elvakítja az embereket és különben igazságos férfiak is pártjuk érdekében olyan dolgokra vetemednek, melyekért mint magánemberek nem vállalnák el a felelősséget (1912 Radó Sámuel CD10) | [Az asszony] megszédült, a düh elvakította. A szemét ringyó, mégis megkaparintotta [a fiamat] – sziszegte (1997 Magyar Hírlap CD09).

2c. (rég)(viselkedésével) szándékosan megtéveszt, félrevezet vkit’ ❖ [az utazók] Szléjeket meg-csalták, el-vakitották (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics C2877, 94) | Hagyják magára csak a’ főispánok [...] a’ köznemességet, ne áltassák, ne vakitsák el önző czéljaik kivitelére (1843 Pesti Hírlap CD61) | Mikor [Bebek Györgyné] férje a török kelepczébe esik, úgy igazítja dolgát, hogy a császár emberei bízzanak benne szegény árva özvegyben. Zayt nem vakította el (1885 Thallóczy Lajos CD55) | a pacifista-liberális eszméktől elvakított utókor (1992 Karsai László CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elvakít tárgyas ige 4a4
1. (átv is)
〈vmi(nek a fénye, csillogása), ill. vki azzal személyt, állatot, ill. annak szemét v. látását〉 (rövid időre) annyira megzavar(ja), hogy az látóképességét elveszi
Sokan a külső fény ragyogásátul vakittatnak el
(1806 Cserey Farkas²)
S a bámúló népnek [...] Csaknem elvakítá szemeit az ékszer
(1855 Arany János)
nagy porfelleg borította el az egész utcát s vakitotta el szemünk világát
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
a „látni és látszani” elv lehető legjobb megvalósítása, hogy a kivilágított autó már távolról észlelhető legyen, anélkül, hogy a szembejövőket elvakítaná
(1998 Magyar Hírlap)
2.
Tisztánlátásában megzavar vkit.
2a.
〈siker, jómód stb.〉 elszédít, elkápráztat (és elbizakodottá tesz) vkit
el nem vakithatott holdolások [= hódolásuk] [ti. a hízelgőké]
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Rostand darabjának gazdagsága elvakító
(1901 Ady Endre)
Ezt a szegény kis szinészt a siker elvakította
(1930 Nagy Endre)
[Papovicsot] kiskirályságában szerzett hatalma annyira elvakította, hogy végzetes hibát követett el
(1998 Magyar Hírlap)
2b.
〈vmely körülmény, kül. indulat, szenvedély〉 helyes ítélőképességétől megfoszt vkit
az ell-itéleteknek el nem vakit sokasága
(1790 Laczkovics János ford.Martinovics)
[a vádlottak] szomszédok és rokonok közötti gyülölködésből s indulatoktól elvakítva esetleg követtek el egyegy [...] erőszakoskodást
(1865 Salamon Ferenc)
a pártszenvedély elvakítja az embereket és különben igazságos férfiak is pártjuk érdekében olyan dolgokra vetemednek, melyekért mint magánemberek nem vállalnák el a felelősséget
(1912 Radó Sámuel)
[Az asszony] megszédült, a düh elvakította. A szemét ringyó, mégis megkaparintotta [a fiamat] – sziszegte
(1997 Magyar Hírlap)
2c. (rég)
(viselkedésével) szándékosan megtéveszt, félrevezet vkit
[az utazók] Szléjeket meg-csalták, el-vakitották
(1790 Laczkovics János ford.Martinovics)
Hagyják magára csak a’ főispánok [...] a’ köznemességet, ne áltassák, ne vakitsák el önző czéljaik kivitelére
(1843 Pesti Hírlap)
Mikor [Bebek Györgyné] férje a török kelepczébe esik, úgy igazítja dolgát, hogy a császár emberei bízzanak benne szegény árva özvegyben. Zayt nem vakította el
(1885 Thallóczy Lajos)
a pacifista-liberális eszméktől elvakított utókor
(1992 Karsai László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások