elzálogít ts ige 4a4 (rég)

1. ’〈vagyontárgyat, ingóságot〉 kölcsönösszegért cserébe zálogba ad, zálogházban v. vmely személynél átmeneti időre elhelyez vki’ ❖ Zálogítsd-el [a gyűrűt]! adaſs rá ſzáz negyven aranyat (1792 Rát Pál ford.–Lessing C3647, 18) | Első gondom vala kiváltni a’ nyak-kötőt, melly öt száz forintba vala elzálogítva (1824 Fáy András¹ C1723, 32) | a szegény ember, ha nagyon megszorul, utolsó darabka ruhájával is a zsibvásárra jut, s vagy eladja potom áron, vagy elzálogitja egy garas kamattal forintjától hetenként (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [Thököly] némi öltönydarabokat ezer forintért Kornarinál zálogított el (1865 Fabó András C7534, 639).

1a. ’〈kül. birtokot, területet〉 kölcsönösszegért cserébe vmennyi időre hitelezőjének birtokába és használatába átenged vki’ ❖ mintha I. Lajos zálogította-volna-el a’ tizen-három városokat (1801 Dugonics András C1459, 137) | boldogult atyja Pali barátomnak, gyermekei’ illő nevelése végett, [birtokát] édes apánknak néhány ezerbe elzálogítá (1838 Somogyi László C3615, 25) | [az örökösnek] azon jogát akarnák elvenni, miszerint ősi zálogos jószágát csekély áron visszaválthatná, [...] ’s ismét nagyobb áron elzálogithatná (1842 Pesti Hírlap CD61) | a rabszolga a földgöröngyről, melyen ült, bármikor elszedethetett s eladathatott vagy elzálogítathatott (1861 Szalay László 8419003, 121).

1b. (mn-i ign-i alakban) (ritk) ’〈hivatalos irat〉 ilyen szerződés létrejöttének tanúsításával zálogként jelöl meg vmit’ ❖ Örökséget el zállogitó Papirossal (1790 Magyar Kurír C0316, 1201).

2. (vál) ’〈annak jelképes kif-ére, hogy vmely pillanatnyi érdekért, haszonért vmely értékes dologról könnyelműen lemond vki〉’ ❖ Hát elzálogítom lelkemet az ördögnek (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 44) | elfelejti multját, feláldozza a jelent és elzálogitja a jövőt (1859 Beniczky Lajos C0945, 77).

J: elzálogosít.

Vö. CzF.

elzálogít tárgyas ige 4a4 (rég)
1.
〈vagyontárgyat, ingóságot〉 kölcsönösszegért cserébe zálogba ad, zálogházban v. vmely személynél átmeneti időre elhelyez vki
Zálogítsd-el [a gyűrűt]! adaſs rá ſzáz negyven aranyat
(1792 Rát Pál ford.Lessing)
Első gondom vala kiváltni a’ nyak-kötőt, melly öt száz forintba vala elzálogítva
(1824 Fáy András¹)
a szegény ember, ha nagyon megszorul, utolsó darabka ruhájával is a zsibvásárra jut, s vagy eladja potom áron, vagy elzálogitja egy garas kamattal forintjától hetenként
(1855 Vasárnapi Újság)
[Thököly] némi öltönydarabokat ezer forintért Kornarinál zálogított el
(1865 Fabó András)
1a.
〈kül. birtokot, területet〉 kölcsönösszegért cserébe vmennyi időre hitelezőjének birtokába és használatába átenged vki
mintha I. Lajos zálogította-volna-el a’ tizen-három városokat
(1801 Dugonics András)
boldogult atyja Pali barátomnak, gyermekei’ illő nevelése végett, [birtokát] édes apánknak néhány ezerbe elzálogítá
(1838 Somogyi László)
[az örökösnek] azon jogát akarnák elvenni, miszerint ősi zálogos jószágát csekély áron visszaválthatná, [...] ’s ismét nagyobb áron elzálogithatná
(1842 Pesti Hírlap)
a rabszolga a földgöröngyről, melyen ült, bármikor elszedethetett s eladathatott vagy elzálogítathatott
(1861 Szalay László)
1b. (mn-i ign-i alakban) (ritk)
〈hivatalos irat〉 ilyen szerződés létrejöttének tanúsításával zálogként jelöl meg vmit
Örökséget el zállogitó Papirossal
(1790 Magyar Kurír)
2. (vál)
〈annak jelképes kif-ére, hogy vmely pillanatnyi érdekért, haszonért vmely értékes dologról könnyelműen lemond vki〉
Hát elzálogítom lelkemet az ördögnek
(1823 Toldy Ferenc ford.Schiller)
elfelejti multját, feláldozza a jelent és elzálogitja a jövőt
(1859 Beniczky Lajos)
Vö. CzF.

Beállítások