elámul tn ige 1a1

1. ’meglepő (és gyönyörködtető) látvány, tapasztalat hatására nagy ámulatba esik, elcsodálkozik (vmin)’ ❖ Erre a kérdéſre [ti. hogy friss levegőhöz jut-e a beteg] el rettennek, el ámulnak mind azok, a’ kik a’ köz népnek hibás vélekedéſét meleggetik kebelekben (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 68) | [Az asszony] elámult a’ szemfényvesztő kincsen, Azt sem tudta mellyikre tekintsen (1831 Vörösmarty Mihály 8524219, 100) | Az idegen követek, akik résztvettek [Mátyás király] 1476-ban tartott lakodalmán, elámultak, amikor a Szent Koronával fején, gyöngyökkel hímzett s drágakövekkel telehintett palástban jelent meg (1939 Varju Elemér CD43) | Legutóbb azon ámultunk el, hogy nem lehet téglát, tetőcserepet kapni, hiánycikk megint a vécécsésze, a fürdőkád (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’tompult tudatúvá, kábulttá válik; elkábul’ ❖ az estve vettem szomorusággal telyes leveledet, meg vallom, más fél oráig helyembül föl nem keltem, ugy el ámultam fájdalmomba (1806 Kazinczy Ferenc C4940, 113) | [a német színigazgató] pedig tökéletesen hitte, minthogy végighallgattam minden ajánlatait s ígéreteit, hogy én örömömbe egészen el vagyok ámulva ily nagy szerencsére (1872 Déryné Széppataki Róza 8102004, 617).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ámul; ÉKsz.; SzT.

elámul tárgyatlan ige 1a1
1.
meglepő (és gyönyörködtető) látvány, tapasztalat hatására nagy ámulatba esik, elcsodálkozik (vmin)
Erre a kérdéſre [ti. hogy friss levegőhöz jut-e a beteg] el rettennek, el ámulnak mind azok, a’ kik a’ köz népnek hibás vélekedéſét meleggetik kebelekben
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
[Az asszony] elámult a’ szemfényvesztő kincsen, Azt sem tudta mellyikre tekintsen
(1831 Vörösmarty Mihály)
Az idegen követek, akik résztvettek [Mátyás király] 1476-ban tartott lakodalmán, elámultak, amikor a Szent Koronával fején, gyöngyökkel hímzett s drágakövekkel telehintett palástban jelent meg
(1939 Varju Elemér)
Legutóbb azon ámultunk el, hogy nem lehet téglát, tetőcserepet kapni, hiánycikk megint a vécécsésze, a fürdőkád
(1995 Magyar Hírlap)
2. (rég)
tompult tudatúvá, kábulttá válik; elkábul
az estve vettem szomorusággal telyes leveledet, meg vallom, más fél oráig helyembül föl nem keltem, ugy el ámultam fájdalmomba
(1806 Kazinczy Ferenc)
[a német színigazgató] pedig tökéletesen hitte, minthogy végighallgattam minden ajánlatait s ígéreteit, hogy én örömömbe egészen el vagyok ámulva ily nagy szerencsére
(1872 Déryné Széppataki Róza)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ámul; ÉKsz.; SzT.

Beállítások