elárusító fn 1A

’az a személy, aki rendsz. üzletben, áruházban, piacon (foglalkozásszerűen) árul, elad vmit’ ❖ A [sorsjátékot] rendező bizottmány a nagy közönséget, ezen jótékony kisorsolásra vonatkozó minden mozzanatról részint hirlapok utján, részint az elárusitók által haladéktalanul értesiteni fogja (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Adél kisasszony] tizenhét éve elárusító egy elsőrangú fűzőüzletben (1919 Földi Mihály CD10) | [az] áruház elárusítói (1978 Sőtér István 9613001, 168) | [a piactér] már tele volt falusi és környékbeli elárusítókkal és vevőkkel (1998 Apor Péter CD58).

UB: -nő.

ÖE: ~hely, ~lány.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elárusító főnév 1A
az a személy, aki rendsz. üzletben, áruházban, piacon (foglalkozásszerűen) árul, elad vmit
A [sorsjátékot] rendező bizottmány a nagy közönséget, ezen jótékony kisorsolásra vonatkozó minden mozzanatról részint hirlapok utján, részint az elárusitók által haladéktalanul értesiteni fogja
(1860 Vasárnapi Újság)
[Adél kisasszony] tizenhét éve elárusító egy elsőrangú fűzőüzletben
(1919 Földi Mihály)
[az] áruház elárusítói
(1978 Sőtér István)
[a piactér] már tele volt falusi és környékbeli elárusítókkal és vevőkkel
(1998 Apor Péter)
UB: -nő
ÖE: elárusítóhely, elárusítólány
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások