elárvul tn ige 1a1

1. ’〈fiatalkorú személy〉 árvaságra jut’ ❖ mily korán elárvultam én (1835 e. Kolmár József¹ C2717, 95) | [Petőfi Sándor fia], a korán elárvult Zoltánka (1926 Krúdy Gyula CD54) | A társadalombiztosításnak kell gondoskodnia azokról, akiknek anyagi biztonságuk korai elhalálozás miatt ingott meg (például keresőképtelen korukban elárvultak) (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈az anyaállat elpusztulása miatt kicsinye〉 árván marad’ ❖ Előfordul az is, hogy ha valamelyik koca elveszti az életét, a többi veszi gondozásba az elárvult malacokat (1929 Az állatok világa ford. CD46) | szükség esetén az elárvult fiókák mentésére, időszakos mesterséges nevelésére és repatriálására (dajkaságba adására, kifejlett korban történő visszavadítására) is sor kerülhet (1995 Természet Világa CD50).

1b. ’magára marad, elhagyatottá válik vki v. vmi’ ❖ Most élné rózsás napjait, S már hallgatja panaszait, Jajgat árnyékhoz csatolva A menyaszszony elárvulva (1816–1831 Edvi Illés Pál C1548, 33) | Akinek családja volt s hirtelen elárvul: mindegyre érzi, hogy egyedül áll (1890 Kabos Ede 8214001, 27) | [A csanádi káptalan] szívesen üdvözölte az új püspököt is, és hálával fogadta a király kegyelmét, hogy az egyházmegyét nem hagyta elárvulni (1917 Márki Sándor CD55) | a Soroksári úti honvéd menedékház, ahol a negyvennyolcas hősök közül azok húzódtak meg, akik teljesen elárvultak (1925 Krúdy Gyula CD54) | az ekék és földek elárvulnak, a nép a városokba fut (1939 Illyés Gyula 9274070, 44).

2. ’〈település, épület, hely(iség)〉 elnéptelenedik, kihalttá válik’ ❖ ha egy papiroson sem találunk anyát, akkor egy [méh]kasunk sem árvult el a’ télen (1835 Vajda Péter C4660, 85) | a zsinagóga magára marad, elárvul (1885 Löw Immánuel 8278005, 236) | Kánikula alatt a város kiürült, némely negyede úgy elárvult, mint Herculanum (1946 Illyés Gyula 9274058, 243) | itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

Vö. CzF. elárvúl · elárvul; ÉrtSz.; TESz. árva; ÉKsz.

elárvul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈fiatalkorú személy〉 árvaságra jut
mily korán elárvultam én
(1835 e. Kolmár József¹)
[Petőfi Sándor fia], a korán elárvult Zoltánka
(1926 Krúdy Gyula)
A társadalombiztosításnak kell gondoskodnia azokról, akiknek anyagi biztonságuk korai elhalálozás miatt ingott meg (például keresőképtelen korukban elárvultak)
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
〈az anyaállat elpusztulása miatt kicsinye〉 árván marad
Előfordul az is, hogy ha valamelyik koca elveszti az életét, a többi veszi gondozásba az elárvult malacokat
(1929 Az állatok világa ford.)
szükség esetén az elárvult fiókák mentésére, időszakos mesterséges nevelésére és repatriálására (dajkaságba adására, kifejlett korban történő visszavadítására) is sor kerülhet
(1995 Természet Világa)
1b.
magára marad, elhagyatottá válik vki v. vmi
Most élné rózsás napjait, S már hallgatja panaszait, Jajgat árnyékhoz csatolva A menyaszszony elárvulva
(1816–1831 Edvi Illés Pál)
Akinek családja volt s hirtelen elárvul: mindegyre érzi, hogy egyedül áll
(1890 Kabos Ede)
[A csanádi káptalan] szívesen üdvözölte az új püspököt is, és hálával fogadta a király kegyelmét, hogy az egyházmegyét nem hagyta elárvulni
(1917 Márki Sándor)
a Soroksári úti honvéd menedékház, ahol a negyvennyolcas hősök közül azok húzódtak meg, akik teljesen elárvultak
(1925 Krúdy Gyula)
az ekék és földek elárvulnak, a nép a városokba fut
(1939 Illyés Gyula)
2.
〈település, épület, hely(iség) elnéptelenedik, kihalttá válik
ha egy papiroson sem találunk anyát, akkor egy [méh]kasunk sem árvult el a’ télen
(1835 Vajda Péter)
a zsinagóga magára marad, elárvul
(1885 Löw Immánuel)
Kánikula alatt a város kiürült, némely negyede úgy elárvult, mint Herculanum
(1946 Illyés Gyula)
itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Vö. CzF. elárvúl · elárvul; ÉrtSz.; TESz. árva; ÉKsz.

Beállítások