elátkoz ts ige 4a

1. ’átokkal sújt(, és így átváltoztat vmivé) vkit, vmit’ ❖ el vagyok átkozva és némúlva (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 121) | e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el volt átkozva Allahtól addig hüvelyben maradni, amíg a harci veszteségek tartanak, s csak akkor támadni elő, midőn a diadalok napja újra kisüt (1853 Jókai Mór CD18) | Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte [Veronikát], de úgy nézte, olyan nagyon nézte, kiváncsian, érdeklődéssel, mintha egy macskává elátkozott királyfi lenne (1895 Mikszáth Kálmán 8312007, 148) | [Noé] majd megvígasztal minket munkánkban és kezünk fáradalmában a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | [Máré vitéz özvegye] elátkozta lányát is: mindaddig ott kell neki a vár kincseit különböző szörnyalakokban őriznie, amíg a vár előtti bükkfa magjából új fa terem, az nagyra nő, és egyik ágából bölcsőt készítenek, akit először abban ringatnak, annak hetedik unokája meg nem szabadítja (2000 Füzes Miklós CD36).

1a. elátkoz vmire (kissé rég, irod) ’átokkal kényszerít, kárhoztat vmire vkit, es. vmit’ ❖ Tudja-e őt [ti. a hóhért] szeretni valaki; azon szomorú embert, kinek keze arra van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha szíve a haláltól visszaborzadoz is? (1848–1856 Jókai Mór CD18) | A rege szerint két holló röpköd szüntelen az omladék fölött. E két holló Stibor és gonosz neje Dobrochna, akik arra vannak elátkozva, hogy őrizzék a várat, míg egészen egyenlővé nem lesz a föld színével (1889 Mikszáth Kálmán 8312257, 45) | [Solymosiné] csak állott, szemét a földre szegezve, mintha arra volna elátkozva, hogy ne vethesse fel a tekintetét (1931 Krúdy Gyula CD54).

2. (túlzó) ’baj, szenvedés okozójának tartva (és rosszat kívánva neki) szidalmaz vkit, vmit’ ❖ Halhatatlanságra vittem ditsősegem Ugy gondoltam, pedig el átkoztam nevem (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 83) | Elátkoztam azon órát, mikor az orvosi pályát választám életem czéljául (1857 Széchenyi István CD1501) | még a hóttas ágyamon is elátkozom ezt a falut (1910 Móricz Zsigmond 9462002, 75) | Százszor is elátkozta magát, hogy bevallotta: zenész (1988 Kertész Imre² CD41).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elátkoz tárgyas ige 4a
1.
átokkal sújt(, és így átváltoztat vmivé) vkit, vmit
el vagyok átkozva és némúlva
(1807 Folnesics János Lajos ford.Schilling)
e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el volt átkozva Allahtól addig hüvelyben maradni, amíg a harci veszteségek tartanak, s csak akkor támadni elő, midőn a diadalok napja újra kisüt
(1853 Jókai Mór)
Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte [Veronikát], de úgy nézte, olyan nagyon nézte, kiváncsian, érdeklődéssel, mintha egy macskává elátkozott királyfi lenne
(1895 Mikszáth Kálmán)
[Noé] majd megvígasztal minket munkánkban és kezünk fáradalmában a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló
(1939 Hertz-Biblia ford.)
[Máré vitéz özvegye] elátkozta lányát is: mindaddig ott kell neki a vár kincseit különböző szörnyalakokban őriznie, amíg a vár előtti bükkfa magjából új fa terem, az nagyra nő, és egyik ágából bölcsőt készítenek, akit először abban ringatnak, annak hetedik unokája meg nem szabadítja
(2000 Füzes Miklós)
1a. elátkoz vmire (kissé rég, irod)
átokkal kényszerít, kárhoztat vmire vkit, es. vmit
Tudja-e őt [ti. a hóhért] szeretni valaki; azon szomorú embert, kinek keze arra van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha szíve a haláltól visszaborzadoz is?
(1848–1856 Jókai Mór)
A rege szerint két holló röpköd szüntelen az omladék fölött. E két holló Stibor és gonosz neje Dobrochna, akik arra vannak elátkozva, hogy őrizzék a várat, míg egészen egyenlővé nem lesz a föld színével
(1889 Mikszáth Kálmán)
[Solymosiné] csak állott, szemét a földre szegezve, mintha arra volna elátkozva, hogy ne vethesse fel a tekintetét
(1931 Krúdy Gyula)
2. (túlzó)
baj, szenvedés okozójának tartva (és rosszat kívánva neki) szidalmaz vkit, vmit
Halhatatlanságra vittem ditsősegem Ugy gondoltam, pedig el átkoztam nevem
(1779 Bessenyei György¹ ford.Voltaire)
Elátkoztam azon órát, mikor az orvosi pályát választám életem czéljául
(1857 Széchenyi István)
még a hóttas ágyamon is elátkozom ezt a falut
(1910 Móricz Zsigmond)
Százszor is elátkozta magát, hogy bevallotta: zenész
(1988 Kertész Imre²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások