elülső mn 17C4

1. ’〈Vmi, vki elöl levő, az eleje irányába eső oldalának, részének, elemének a jelzőjeként, gyakr. a hát(ul)sóval szemben.〉’

1a. ’〈emberi, állati testre vonatkoztatva:〉 a nézés, ill. a haladás irányába eső 〈oldal, rész〉, ill. azon az oldalon, részen v. ahhoz közelebb levő 〈testrész, kül. végtag〉’ ❖ az elülső ciliaris verő erek (arteriák) teltsége (1890 Csapodi István 8080001, 3) | Igy fejlődött az élő anyag fényérzékenységéből a szem, mivel az állat elülső része, amely a világosság felé fordult, több világosságot kapott, erősebben működött és a működésbeli táplálkozás ezen a helyen a többi rész rovására élénkebb fényérzékenységet, végül a fény érzékelésére külön szervet hozott létre (1918 Madzsar József 9014144, 77) | a kutya egy idő múlva két hátsó lábára állt s az egyik elülsőt, finoman felemelve figyelmeztetőn végighúzta az asszony karján (1955 Déry Tibor 9107020, 114) | az édeset a nyelv hegyén, a sósat elülső, a savanyút hátulsó oldalán, a keserűt pedig a nyelv tövén érzékeljük (1980 Angeli István 2206012, 54) | elülső lebeny (2009 Józsa Krisztián–Steklács János 3223001, 368).

1b. ’elöl képzett 〈magánhangzó〉’ ❖ a kemény íny legerősebb domborulata alatt, kissé a foghús mögött áll a nyelv az elülső vagy magas (felhangú, palatalis) hangzók képzésekor (1895 Balassa József 8407007, 7) | a, o, u, ā, ō, ū nem fordulhat elő egy szóban a megfelelő elülső magánhangzókkal (1966 Lotz János C5906, 264) | A magánhangzók legfeltűnőbb tulajdonsága az elülső kerek (akárcsak a magyarban az ö, ü) és a hátulsó réses (ilyeneket nem ismer a magyar; i̮̮, e̮) minőségűeknek a megléte egy sor nyelvben (2006 Bakró-Nagy Marianne 3177002, 269).

1c. ’〈tárgyra, építményre vonatkoztatva:〉 az az 〈oldal, rész〉, amely leginkább látható (és a legszebb), v. amely rendeltetése szerint a legfontosabb, v. amely a szemlélő felé esik, ill. azon az oldalon, részen levő, annak irányába eső 〈dolog〉’ ❖ A lakószoba egyik elűlső sarkában vannak a szentképek s előttük olajmécs ég (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A kemence elülső része szabad (1907 Malonyay Dezső CD07) | a házat az öregek gyakran megosztják a fiatalokkal s ilyenkor külön-külön laknak az elülső vagy hátsó szobában (1940 Viski Károly CD22) | egyszerű zacskót varrunk, oldalsó vagy elülső nyílással, gumiházzal (2001 Lakáskultúra CD39).

1d. ’〈járműre, mozgó tárgyra v. járművön belüli helyzetre vonatkoztatva:〉 a haladás irányába eső, a vezetőhöz közel(ebb)i 〈rész〉, ill. azon a részen levő, elhelyezkedő 〈dolog v. személy〉’ ❖ [A szekéren] az elülső tengelyszárakra keréken kivül még a csatlás karikája jön (1897 PallasLex. CD02) | a hajó orra ugyanis éles hegyesszög, a fara ellenben kerek. Az elülső kisebb rész a harmadik- és másodikosztályú utasoké, a hátsó nagyobbik egymaga az első osztály (1934 Nagy Lajos 9472007, 112) | bekászálódott Hermann oldalára, az elülső ülésre; felesége hátul, a gyerek mellett foglalt helyet (1977 Kertész Imre² CD41) | elülső kerék (2001 Magyar Hírlap CD09).

1e. ’〈színpadra, képre vonatkoztatva:〉 a néző(k)höz (leg)közelebbi (területet, figurát stb. ábrázoló) 〈rész〉, ill. azon a részen levő v. ott ábrázolt 〈dolog〉’ ❖ neki, mint főszemélynek, a kép előlső részén van helye (1826–1827 Toldy Ferenc C4168, 34) | a 28. számú „Napsugarak”-on artisztikusan érdekes a gallyak közt terpeszkedő nagy lila folt s az elülső törzsek tiszta kék levéltömege (1909 Tóth Árpád CD10) | A színpad elülső részén (1982 Népszabadság márc. 26. C7832, 7).

1f. ’az a 〈nézet〉, amelyben a szövegkörnyezetben meghatározott dolog eleje látszik’ ❖ Mikroszkóp elülső és hátsó nézete a Leeuwenhoek-féle tükröcskével (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Kunt Mihály színházterve. Elülső nézet (1962 Csatkai Endre CD52) | A korona elülső nézetben, emblematikus lemezekkel ékítve (1971 Kovács József László CD52).

2. ’〈egymás után, mellett stb. haladó v. elhelyezkedő (azonos minőségű) dolgok közül:〉 a másik v. a többi előtt (a sor legelején) levő’ ❖ ő még az elülső sorokban haladt, a szőkeszakállú vezér mögött (1920 Déry Tibor CD10) | A Don közepéről még látta, ahogy az elülső lovak, térdig gázolva, kényszeredetten nyelik a vizet (1953 Németh László² ford.–Solohov 9485062, 58) | Karmpaluk elülső elemét illetőleg Györffy György nem tartja lehetetlennek, hogy Krím félsziget török Kyrym neve rejlik mögötte (1990 Kiss Lajos² CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. első; ÉKsz.; ÚMTsz.

elülső melléknév 17C4
1.
〈Vmi, vki elöl levő, az eleje irányába eső oldalának, részének, elemének a jelzőjeként, gyakr. a hát(ul)sóval szemben.〉
1a.
〈emberi, állati testre vonatkoztatva:〉 a nézés, ill. a haladás irányába eső 〈oldal, rész〉, ill. azon az oldalon, részen v. ahhoz közelebb levő 〈testrész, kül. végtag〉
az elülső ciliaris verő erek (arteriák) teltsége
(1890 Csapodi István)
Igy fejlődött az élő anyag fényérzékenységéből a szem, mivel az állat elülső része, amely a világosság felé fordult, több világosságot kapott, erősebben működött és a működésbeli táplálkozás ezen a helyen a többi rész rovására élénkebb fényérzékenységet, végül a fény érzékelésére külön szervet hozott létre
(1918 Madzsar József)
a kutya egy idő múlva két hátsó lábára állt s az egyik elülsőt, finoman felemelve figyelmeztetőn végighúzta az asszony karján
(1955 Déry Tibor)
az édeset a nyelv hegyén, a sósat elülső, a savanyút hátulsó oldalán, a keserűt pedig a nyelv tövén érzékeljük
(1980 Angeli István)
elülső lebeny
(2009 Józsa Krisztián–Steklács János)
1b.
elöl képzett 〈magánhangzó〉
a kemény íny legerősebb domborulata alatt, kissé a foghús mögött áll a nyelv az elülső vagy magas (felhangú, palatalis) hangzók képzésekor
(1895 Balassa József)
a, o, u, ā, ō, ū nem fordulhat elő egy szóban a megfelelő elülső magánhangzókkal
(1966 Lotz János)
A magánhangzók legfeltűnőbb tulajdonsága az elülső kerek (akárcsak a magyarban az ö, ü) és a hátulsó réses (ilyeneket nem ismer a magyar; i̮̮, e̮) minőségűeknek a megléte egy sor nyelvben
(2006 Bakró-Nagy Marianne)
1c.
〈tárgyra, építményre vonatkoztatva:〉 az az 〈oldal, rész〉, amely leginkább látható (és a legszebb), v. amely rendeltetése szerint a legfontosabb, v. amely a szemlélő felé esik, ill. azon az oldalon, részen levő, annak irányába eső 〈dolog〉
A lakószoba egyik elűlső sarkában vannak a szentképek s előttük olajmécs ég
(1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A kemence elülső része szabad
(1907 Malonyay Dezső)
a házat az öregek gyakran megosztják a fiatalokkal s ilyenkor külön-külön laknak az elülső vagy hátsó szobában
(1940 Viski Károly)
egyszerű zacskót varrunk, oldalsó vagy elülső nyílással, gumiházzal
(2001 Lakáskultúra)
1d.
〈járműre, mozgó tárgyra v. járművön belüli helyzetre vonatkoztatva:〉 a haladás irányába eső, a vezetőhöz közel(ebb)i 〈rész〉, ill. azon a részen levő, elhelyezkedő 〈dolog v. személy〉
[A szekéren] az elülső tengelyszárakra keréken kivül még a csatlás karikája jön
(1897 PallasLex.)
a hajó orra ugyanis éles hegyesszög, a fara ellenben kerek. Az elülső kisebb rész a harmadik- és másodikosztályú utasoké, a hátsó nagyobbik egymaga az első osztály
(1934 Nagy Lajos)
bekászálódott Hermann oldalára, az elülső ülésre; felesége hátul, a gyerek mellett foglalt helyet
(1977 Kertész Imre²)
elülső kerék
(2001 Magyar Hírlap)
1e.
〈színpadra, képre vonatkoztatva:〉 a néző(k)höz (leg)közelebbi (területet, figurát stb. ábrázoló) 〈rész〉, ill. azon a részen levő v. ott ábrázolt 〈dolog〉
neki, mint főszemélynek, a kép előlső részén van helye
(1826–1827 Toldy Ferenc)
a 28. számú „Napsugarak”-on artisztikusan érdekes a gallyak közt terpeszkedő nagy lila folt s az elülső törzsek tiszta kék levéltömege
(1909 Tóth Árpád)
A színpad elülső részén
(1982 Népszabadság márc. 26.)
1f.
az a 〈nézet〉, amelyben a szövegkörnyezetben meghatározott dolog eleje látszik
Mikroszkóp elülső és hátsó nézete a Leeuwenhoek-féle tükröcskével
(1933 Az állatok világa ford.)
Kunt Mihály színházterve. Elülső nézet
(1962 Csatkai Endre)
A korona elülső nézetben, emblematikus lemezekkel ékítve
(1971 Kovács József László)
2.
〈egymás után, mellett stb. haladó v. elhelyezkedő (azonos minőségű) dolgok közül:〉 a másik v. a többi előtt (a sor legelején) levő
ő még az elülső sorokban haladt, a szőkeszakállú vezér mögött
(1920 Déry Tibor)
A Don közepéről még látta, ahogy az elülső lovak, térdig gázolva, kényszeredetten nyelik a vizet
(1953 Németh László² ford.Solohov)
Karmpaluk elülső elemét illetőleg Györffy György nem tartja lehetetlennek, hogy Krím félsziget török Kyrym neve rejlik mögötte
(1990 Kiss Lajos²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. első; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások