előhang fn 3A1 

1. ’vmely szöveg, (írás)mű elé írt bevezető (rész), előszó’ ❖ [a német kritikus] a tárgyiasság fejtegetésénél [Jókainak] a Szomorú napokhoz írt előhangját elrettentő példa gyanánt mutatja be (1877 Beöthy Zsolt C7561, 431) | [Justh Zsigmond] munkáinak második csoportját paraszt-milieut rajzoló elbeszélései teszik: A puszta könyve, Gányó Julcsa és a Delelő. A puszta könyvében előhangot is ír hozzájuk, mely vallomásként hat s átmenet addigi francziás tárgyairól a magyar népiesekre (A puszta és Páris) (1918 Szinnyei Ferenc C7710, 386) | Az olvasónak címzett előhangból megtudjuk, a szó és a költészet itt egészen tágan értendő (1979 Kemény Gábor² C6030, 242) | Huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kertem című könyvének előhangjában így vallott Borsosné Kéry Ilona (1997 Lakáskultúra CD39) | [Csoóri Sándor] az Írószövetség 1981-es közgyűlésén elmondott felszólalásában (Előhang a közgyűléshez) megismétli az 1978-ban írt, de még 1980-ban is kicenzúrázott Egy nomád értelmiségi című esszéjének alapgondolatát (2002 Görömbei András 3122002, 211).

1a. (Irodt) ’〈epikus (költői) alkotások elején:〉 rövid, szubjektív hangvételű, lírai bevezetés, amely érzékelteti a mű alaphangját, megjelöli a mű célját, témáját, bemutatja a főhőst stb.’ ❖ [Arany János 1855-ben] már trilógiát tervezett, Etele és Buda, Rika és Ildikó s Csaba királyfi czímekkel. Elkészűlt az első részből másfél, az utolsóból negyedfél ének s a gyönyörű Előhang (1894 Beöthy Zsolt C7626, 66) | A Kalevipoëg előhangja (1908 Magyar írók élete CD27) | [Wordsworth] egy óriási költeményt tervezett, amelyben kedvére kiterjeszkedhetik, föltárva az egyén lelkének egész viszonyát a természethez, s eljutva a mindennapi és jelentéktelen élettől egészen Istenig. Ennek egyelőre előhangját készítette el (1934 Babits Mihály 9014135, 91) | [Ráday Gedeon] műfaji próbálkozásai közül mindenekelőtt egy honfoglalási eposz terve érdemel figyelmet [...]. Az 1750 tájáról származó előhang a tárgyat Árpád és Salán küzdelmében jelöli meg (1964 Tarnai Andor CD53) | az eposz előhangjában (2006 Borbély Szilárd 3059003, 203).

1b. ’〈önálló lírai költemény címében v. címeként〉’ ❖ Az Alföld népéhez. Előhangja egy el nem készült költői beszélynek (1848 Arany János CD01) | Virágregék. Előhang. Szent természet! dajkálkodó anyám, Szeretlek én kimondhatatlanul! (1853 Tompa Mihály CD01) | Előhang az Eclogákhoz[.] Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is (1942 Radnóti Miklós 9543164, 65).

2. ’vmely dolgot, folyamatot, eseményt stb. közvetlenül megelőző(, azt előre jelző) helyzet, állapot, előjáték’ ❖ gyönyörködve hallgattam az adó mellett szóló követek beszédeit; mert bár ez okok és hangok nem lesznek is most győződelmesek, de előhangjai a’ nem sokára bekövetkező diadalnak (1844 Pesti Hírlap CD61) | A közeledő népiesség előhangjai ütik meg fülünket Sárosy Gyula [...] költészetében (1896 Kelemen Béla CD44) | [Thury Zoltán] nagy lírai esszéje, az Útravaló már a közelgő, nagy személyes tragédia előhangja (1965 Diószegi András CD53) | ez a mostani vitánk kicsit előhangja a kormányprogramról folytatott vitának (2002 Országgyűlési Napló CD62).

3. (Nyelvt) ’Előhangzó.’

3a. ’az a (rövid,) toldalékkezdő magánhangzó, amely a toldaléknak a tőhöz, ill. a szóalakba illeszkedő egyik alakváltozatát hozza létre’ ❖ az Eſawot írás Ézsavout hangalaknak a megfelelője, s ebben a -t tárgyrag valóban a Mészöly [Gedeon] szerinti o előhanggal járul az u-ra végződő névhez (1944 Pais Dezső C5885, 292) | A volta, holta, holtát-féle alakok [...] közelebb állnak az igéhez már csak azért is, mert képzőjük tulajdonképpen a befejezett cselekvésű melléknévi igenévnek a képzője (mindig előhang, vagyis a tő véghangzója nélkül) (1959 Fokos Dávid C5899, 346) | A leíró szempontból kötő- vagy előhangnak (Lehr Albert „szolgabetű”-nek is mondta [...]) az -i és az -ó/-ő képzős tövek utáni megléte vagy hiánya (1976 Tompa József C6027, 132) | A mágnes szóból létrejött mágnesez ige csak így, magas előhanggal szerepel [a szótárakban] (1988 Szathmári István C5928, 220).

3b. ’hangkapcsolatok első hangja v. vmely szó elejére betoldott hang’ ❖ a magyar szókezdő s palatalis spiransnak az ugor nyelvekben majd [...] az explosiv előhanggal megsürűdött č (magy. cs) felel meg (1874 Budenz József C5941, [433]) | A becéző nevek hangalakja sok különösséget mutat. Ismeretes magyar sajátosság a p és b előhang, pl. István: Pista [...], András: Bandi (1911 Magyar Nyelvőr C5968, 182) | Számos ősvallási eredetű helynevünkben az előhang teljesen azonos körülmények közt vált nélkülözhetővé. (A szó eleji a elhagyásáról már többen írtak [...]) (1935 Kallós Zsigmond C5992, 134).

Sz: előhangos, előhangú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.