emfázis fn 4A

1. (vál) ’vmely intenzív érzelemnek, indulatnak a beszéd, a viselkedés szenvedélyességében, lendületességében való (látványos) megnyilvánulása, ill. a vkiben, vmiben meglevő heves érzelem, érzelmi telítettség’ ❖ félre tévén a’ hasztalan emphasist, lassanként meggyőződni voltam kénytelen: hogy minden nagy tett végbevitelekor ’s nagy tárgy felállításakor, ha sikert ohajtunk, félre kell tenni az ábrándozást (1831 Széchenyi István CD1501) | nagy emphasissal jelentette (1896 Zichy Antal CD55) | A fogalmak megőrzik a bennük rejlő emfázist még akkor is, ha a tapasztalat régen szétanalizálta azokat (1922 Németh Andor 9480014, 156) | [Yehudi Menuhin] egyszerűen elkezdte. S ez úgy hangzott, mintha azt folytatná, amit a zenekar abbahagyott. A kezdetnek tehát nem volt semmi különös emfázisa, hangsúlya (1956 Füst Milán 2005033, 166) | a költőnő kevés verset ír, ám azokat annál nagyobb műgonddal, és a megszólalás, a csend megtörése hatalmas emfázisával, érzelmi nyomatékával (2000 Új Könyvek CD29).

2. (Nyelvt) ’〈kül. intonációs eszközként mint a beszédhangzás jellemzője:〉 szónak, szöveg(rész)nek, kifejezésnek a semlegestől eltérő, érzelmileg erősen motivált kiemelése, kül. nyomatéka, ill. nyomatékosítása’ ❖ Ha valaki hibát akar tőled tanúlni; tsinállyon ollyan szivre ható Emphasist, mint itt Te tsináltál [ti. Vergilius magyarra fordításában] (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 254) | Az emphasis, melylyel az aláhuzott szavakat mondák, arra mutatott hogy czélzással szólanak (1864 Kossuth Lajos CD32) | Megfigyeléseim hosszú sora alapján állítom, hogy minél erősebb emfázissal ejtik a szót, annál erősebb a diftongálás (1953 Bárczi Géza C5893, 41) | a logikai hangsúly, vagy más szóval az emfázis (1985 Magyar Nyelvőr C6036, 64).

Sz: emfázisú.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

emfázis főnév 4A
1. (vál)
vmely intenzív érzelemnek, indulatnak a beszéd, a viselkedés szenvedélyességében, lendületességében való (látványos) megnyilvánulása, ill. a vkiben, vmiben meglevő heves érzelem, érzelmi telítettség
félre tévén a’ hasztalan emphasist, lassanként meggyőződni voltam kénytelen: hogy minden nagy tett végbevitelekor ’s nagy tárgy felállításakor, ha sikert ohajtunk, félre kell tenni az ábrándozást
(1831 Széchenyi István)
nagy emphasissal jelentette
(1896 Zichy Antal)
A fogalmak megőrzik a bennük rejlő emfázist még akkor is, ha a tapasztalat régen szétanalizálta azokat
(1922 Németh Andor)
[Yehudi Menuhin] egyszerűen elkezdte. S ez úgy hangzott, mintha azt folytatná, amit a zenekar abbahagyott. A kezdetnek tehát nem volt semmi különös emfázisa, hangsúlya
(1956 Füst Milán)
a költőnő kevés verset ír, ám azokat annál nagyobb műgonddal, és a megszólalás, a csend megtörése hatalmas emfázisával, érzelmi nyomatékával
(2000 Új Könyvek)
2. (Nyelvt)
〈kül. intonációs eszközként mint a beszédhangzás jellemzője:〉 szónak, szöveg(rész)nek, kifejezésnek a semlegestől eltérő, érzelmileg erősen motivált kiemelése, kül. nyomatéka, ill. nyomatékosítása
Ha valaki hibát akar tőled tanúlni; tsinállyon ollyan szivre ható Emphasist, mint itt Te tsináltál [ti. Vergilius magyarra fordításában]
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Az emphasis, melylyel az aláhuzott szavakat mondák, arra mutatott hogy czélzással szólanak
(1864 Kossuth Lajos)
Megfigyeléseim hosszú sora alapján állítom, hogy minél erősebb emfázissal ejtik a szót, annál erősebb a diftongálás
(1953 Bárczi Géza)
a logikai hangsúly, vagy más szóval az emfázis
(1985 Magyar Nyelvőr)
Sz: emfázisú
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások