ereszkedő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → ereszkedik.

II. mn 17C

1. (ritk) ’ferdén lefelé tartó, lejtős 〈terület, hely〉’ ❖ A fa ugyanis egy ereszkedő helyen állván, a szél ellen védve van (1871 Vasárnapi Újság C7385, 268) | [a kerékpárosok számára] kijelölt körpálya egyik oldala ugyanis egyetlen hosszú, meredek emelkedő volt, míg a másik ereszkedő oldal „gyilkos” lejtőket rejtett (1961 Népsport szept. 4. C8032, 3) | E fennsíktól K-re 100-200 m-t esik a hegység magassága, itt kezdődik Júda pusztája, mert az ereszkedő terület nem kap a tenger felől jövő csapadékból (1995 BibliaiLex. CD1207).

1a. ’〈mennyiségben, minőségben stb.:〉 csökkenést mutató 〈irány, tendencia〉, ill. ilyen irányban változó 〈jelenség, dolog〉’ ❖ Mint nagy vihar előtt a fullasztó légnyomás, ugy nehezedik ránk a korona árfolyamának ereszkedő tendenciája (1922 Pesti Napló aug. 2. C8700, 1) | Ez az eposz a nagy reményekkel indult parasztforradalom vérbe fojtására emlékezik, hangütése tragikus, közérzete ereszkedő (1972 Pomogáts Béla 2021041, 987) | [a pénzügyminiszter lemondása] is elegendő volt ahhoz, hogy egy nap alatt több mint száz pontot zuhanjon az úgyis ereszkedő ágban lévő index (1996 Figyelő CD2601) | [a brókerek] egy ereszkedő piacon jóformán csak negatív hozamot produkálnak (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (Nyelvt is) ’〈az emelkedővel szemben is:〉 magas(abb) hangszínen, hangmagasságon kezdődő és alacsony(abb)an folytatódó v. végződő 〈hang(sor)〉, ill. arra jellemző 〈irány, jelleg stb.〉’ ❖ A négyféle (rövid emelkedő, rövid ereszkedő, hosszú emelkedő, hosszú ereszkedő) hangoztatásnak meg nem jelölése miatt [a szerb nyelvet elsajátítani kívánó beszélő] háromszor hibázhat, míg egyszer eltalálja (1893 Volf György C7621, 372) | A kutató kérdés (= névmásos kérdés, Tatsachenfrage, Wundt) hanglejtésének jellemző sajátsága az ereszkedő irány (1925 Csűry Bálint C5867, 163) | a magyar mondat hanglejtése is általában ereszkedő jellegű (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 46) | Mozgásirányok szerint a népzenei dallamokat ereszkedő, lebegő és emelkedő típusokra osztják (1977 NéprajziLex. CD47) | [a] dallamok többnyire ötfokúak, ereszkedőek, gyakran kvintváltó szerkezetűek (1995 Új Könyvek CD29).

3. (Irodt) ’〈az emelkedővel v. a szökővel szemben:〉 hosszú, hangsúlyos szótaggal kezdődő és rövid, hangsúlytalannal végződő 〈ütem, versláb, verssor〉, ill. arra jellemző 〈lejtés〉’ ❖ a magyar verssor emelt hangon kezdődik s a magyar rhytmust ennél fogva átalában ereszkedőnek mondhatjuk (1877 Greguss Ágost C1906, V) | Az időmértékes verselésnél az egész sor jellegét meghatározza, hogy a benne levő verslábak lejtése ereszkedő-e vagy emelkedő (1959 Hegedüs Géza 9233027, 90) | [Berzsenyi] az alkaiosi strófa második sorát asklepiadesivel cserélte fel, s az emelkedő-ereszkedő sorfajok váltogatásával még zeneibbé tette ezt a hajlékony versművészetet kívánó formát (1965 Mezei Márta CD53) | A magyar verselés is hangsúlyos, ereszkedő jellegű, tehát az ütem általában nyomatékkal kezdődik (1982 NéprajziLex. CD47) | [A magyar újmértékes verselésben] a klasszikus kor formakészletéhez képest újdonságnak számít [...] a sorzárlatok lejtésirányának váltakozása (emelkedő vagy szökő, illetve ereszkedő vagy lejtő zárlat) (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

4. (Nyelvt) ’〈az emelkedővel szemben:〉 olyan 〈kettőshangzó〉, amelynek a második eleme az elsőnél nyomatéktalanabb és zártabb’ ❖ Nem foglalkozom itt az -i̯-s ereszkedő kettőshangzókkal, melyek megmaradásával kapcsolatban Benkő [Loránd] a këi̯k, vëi̯n, tanëi̯t típusú példákra hivatkozik (1953 Bárczi Géza C5893, 37) | ereszkedő vagy emelkedő diftongusként (1976 Magyar Nyelv C5916, 239).

III. fn 1C

1. (/ritk) ’〈vmely kiindulási v. nézőpontból tekintve, ahhoz viszonyítva:〉 olyan út, terület, amely lejt; lejtő’ ❖ Alabor: kerék-talp alá borított, véſett-fa a’ nagy ereſzkedn, lejtn (1784 Kisded szótár C0815, 98) | a rosz országuton kapaszkodónak föl s ereszkedőnek le döczögött a szekér (1876 Ágai Adolf C0546, 221) | Amint kitért az Okra partjára, fáradtan leült a meredek, homokos ereszkedőn (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | alászállás egy sötétbe vesző, szakadékos ereszkedőn (1988 Kertész Imre² CD41).

2. (rendsz. -ben raggal)(az) ereszkedés, ill. hanyatlás (szakasza v. állapota)’ ❖ [a színházban] a függöny ereszkedőben volt (1875 Fővárosi Lapok C8091, 1350) | nincs-e ereszkedőben a húr (1907 Budapesti Hírlap márc. 31. C4695, 45) | Ötvenezer ember állott a parton, amikor Rodgers [repülő]gépe ereszkedőben volt, fölzúgott a rengő éljenzés (1911 Népszava dec. 29. C7479, 7) | A nap már ereszkedőre csúszott s a költő elmerülten írt valamit jegyzőkönyvébe (1938 Pesti Napló júl. 31. C8716, 11) | [Aczél Györgynek] már „ereszkedőben” volt a hatalma (1997 Magyar Hírlap CD09) | [Tang Wanxin] a módszerét emelkedő [tőzsdei] trendre fejlesztette ki, ám az ereszkedőre fordult (2004 Népszabadság aug. 30. C7852, 15).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ereszkedő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévereszkedik
II. melléknév 17C
1. (ritk)
ferdén lefelé tartó, lejtős 〈terület, hely〉
A fa ugyanis egy ereszkedő helyen állván, a szél ellen védve van
(1871 Vasárnapi Újság)
[a kerékpárosok számára] kijelölt körpálya egyik oldala ugyanis egyetlen hosszú, meredek emelkedő volt, míg a másik ereszkedő oldal „gyilkos” lejtőket rejtett
(1961 Népsport szept. 4.)
E fennsíktól Kkelet-re 100-200 mméter-t esik a hegység magassága, itt kezdődik Júda pusztája, mert az ereszkedő terület nem kap a tenger felől jövő csapadékból
(1995 BibliaiLex.)
1a.
〈mennyiségben, minőségben stb.:〉 csökkenést mutató 〈irány, tendencia〉, ill. ilyen irányban változó 〈jelenség, dolog〉
Mint nagy vihar előtt a fullasztó légnyomás, ugy nehezedik ránk a korona árfolyamának ereszkedő tendenciája
(1922 Pesti Napló aug. 2.)
Ez az eposz a nagy reményekkel indult parasztforradalom vérbe fojtására emlékezik, hangütése tragikus, közérzete ereszkedő
(1972 Pomogáts Béla)
[a pénzügyminiszter lemondása] is elegendő volt ahhoz, hogy egy nap alatt több mint száz pontot zuhanjon az úgyis ereszkedő ágban lévő index
(1996 Figyelő)
[a brókerek] egy ereszkedő piacon jóformán csak negatív hozamot produkálnak
(1999 Magyar Hírlap)
2. (Nyelvt is)
〈az emelkedővel szemben is:〉 magas(abb) hangszínen, hangmagasságon kezdődő és alacsony(abb)an folytatódó v. végződő 〈hang(sor), ill. arra jellemző 〈irány, jelleg stb.〉
A négyféle (rövid emelkedő, rövid ereszkedő, hosszú emelkedő, hosszú ereszkedő) hangoztatásnak meg nem jelölése miatt [a szerb nyelvet elsajátítani kívánó beszélő] háromszor hibázhat, míg egyszer eltalálja
(1893 Volf György)
A kutató kérdés (= névmásos kérdés, Tatsachenfrage, Wundt) hanglejtésének jellemző sajátsága az ereszkedő irány
(1925 Csűry Bálint)
a magyar mondat hanglejtése is általában ereszkedő jellegű
(1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin)
Mozgásirányok szerint a népzenei dallamokat ereszkedő, lebegő és emelkedő típusokra osztják
(1977 NéprajziLex.)
[a] dallamok többnyire ötfokúak, ereszkedőek, gyakran kvintváltó szerkezetűek
(1995 Új Könyvek)
3. (Irodt)
〈az emelkedővel v. a szökővel szemben:〉 hosszú, hangsúlyos szótaggal kezdődő és rövid, hangsúlytalannal végződő 〈ütem, versláb, verssor〉, ill. arra jellemző 〈lejtés〉
a magyar verssor emelt hangon kezdődik s a magyar rhytmust ennél fogva átalában ereszkedőnek mondhatjuk
(1877 Greguss Ágost)
Az időmértékes verselésnél az egész sor jellegét meghatározza, hogy a benne levő verslábak lejtése ereszkedő-e vagy emelkedő
(1959 Hegedüs Géza)
[Berzsenyi] az alkaiosi strófa második sorát asklepiadesivel cserélte fel, s az emelkedő-ereszkedő sorfajok váltogatásával még zeneibbé tette ezt a hajlékony versművészetet kívánó formát
(1965 Mezei Márta)
A magyar verselés is hangsúlyos, ereszkedő jellegű, tehát az ütem általában nyomatékkal kezdődik
(1982 NéprajziLex.)
[A magyar újmértékes verselésben] a klasszikus kor formakészletéhez képest újdonságnak számít [...] a sorzárlatok lejtésirányának váltakozása (emelkedő vagy szökő, illetve ereszkedő vagy lejtő zárlat)
(1993 A magyarság kézikönyve)
4. (Nyelvt)
〈az emelkedővel szemben:〉 olyan 〈kettőshangzó〉, amelynek a második eleme az elsőnél nyomatéktalanabb és zártabb
Nem foglalkozom itt az -i̯-s ereszkedő kettőshangzókkal, melyek megmaradásával kapcsolatban Benkő [Loránd] a këi̯k, vëi̯n, tanëi̯t típusú példákra hivatkozik
(1953 Bárczi Géza)
ereszkedő vagy emelkedő diftongusként
(1976 Magyar Nyelv)
III. főnév 1C
1. (/ritk)
〈vmely kiindulási v. nézőpontból tekintve, ahhoz viszonyítva:〉 olyan út, terület, amely lejt; lejtő
Alabor: kerék-talp alá borított, véſett-fa a’ nagy ereſzkedn, lejtn
(1784 Kisded szótár)
a rosz országuton kapaszkodónak föl s ereszkedőnek le döczögött a szekér
(1876 Ágai Adolf)
Amint kitért az Okra partjára, fáradtan leült a meredek, homokos ereszkedőn
(1926 Gellért Hugó ford.Gorkij)
alászállás egy sötétbe vesző, szakadékos ereszkedőn
(1988 Kertész Imre²)
2. (rendsz. -ben raggal)
(az) ereszkedés, ill. hanyatlás (szakasza v. állapota)
[a színházban] a függöny ereszkedőben volt
(1875 Fővárosi Lapok)
nincs-e ereszkedőben a húr
(1907 Budapesti Hírlap márc. 31.)
Ötvenezer ember állott a parton, amikor Rodgers [repülő]gépe ereszkedőben volt, fölzúgott a rengő éljenzés
(1911 Népszava dec. 29.)
A nap már ereszkedőre csúszott s a költő elmerülten írt valamit jegyzőkönyvébe
(1938 Pesti Napló júl. 31.)
[Aczél Györgynek] már „ereszkedőben” volt a hatalma
(1997 Magyar Hírlap)
[Tang Wanxin] a módszerét emelkedő [tőzsdei] trendre fejlesztette ki, ám az ereszkedőre fordult
(2004 Népszabadság aug. 30.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások