erőlködik ige 12c9 erőködik (rég v. nyj)
1. tn (átv is) ’〈személy, állat, es. testrész〉 önmagát megfeszítve v. fizikai képességeit megerőltetve hosszan v. többszöri nekiveselkedéssel testi erőt fejt ki’ ❖ ha egyik teſt a’ máſikra ereſzti az ö erejét, ama’ máſik-is emez ellen viſzſza és ſzint annyit erölködik (1777 Molnár János 7232008, 34) | Az én haſzontalan karom erlködött: Ez [ti. a kígyó] egéſz erben rajtam dühösködött (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121003, 70) | [a] borzasztó alakokban kavargó hó-fergeteg közepett egy sötét, nehézkesen erőködő alakot pillantunk meg (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a kislány a vécén] erőlködik, minden alkalommal a kínok kínját állja ki, de az „eredmény” csupán néhány apró bogyó (1997 Magyar Hírlap CD09) | [a szekér] nem mozdult. A lovak remegő inakkal erőlködtek (2005 Somssich-Szőgyény Béla 3148003, 838).
1a. ts (ritk) ’〈vmilyen helyre v. helyzetbe〉 erőltet(ve), kényszerít(ve juttat) vmit’ ❖ kétségbeeséstől remegve a szájába erőlködi a [puska]csövet (1983 Népszava febr. 20. C7448, 6) | A zúzmarától, jégtől tördelt ágakat szedegető öreg egyenesbe erőlködi magát (1997 Szabad Föld febr. 25. C8383, 5).
1b. tn ’〈gép〉 nehézkesen, akadozva, nagy ellenállással küzdve működik’ ❖ Minden megállás után, minden uj elindulásnál, hiában erőlködik a mozdony, ha homokot nem vesznek segítségül [a jeges sínekhez] (1882 Pesti Hírlap febr. 23. C5630, [1]) | fölbukkan egy rozoga autó (Tordy Gézával a kormányánál), és erőlködik. Kifogy belőle a benzin (1978 Szalay Károly 1144006, 145) | A 150 lóerős aggregát [...] üzemelés közben nem erőlködik (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. tn (kissé rég, átv is) ’nagy (fizikai) erőfeszítéssel, vmilyen akadállyal, ellenállással küzdve megy, halad, ill. mozdul vhova vki v. vmi’ ❖ póltzról póltzra, dombról hegyre, ágról ágra kivánkozik, erölködik, nyughatatlanúl az ember (1776 Molnár János 7232024, 371) | [Mohammed] végre a’ hatalom’ fels tsútsára erlködött (1827 Tudományos Gyűjtemény C5613, 34) | hetivásárra erőlködő terhes kocsik (1881 Boross Mihály C1152, 206) | [a zsiráf nyaka] a fák lombja után erőlködve, megnyúlott (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 12) | a csúcs felé erőlködik a Szent (1931 Mécs László 9432003, 10).
3. tn ’〈vminek a megcselekvésére, végrehajtására〉 erőfeszítéssel, nagy igyekezettel törekszik vki’ ❖ inkáb arra erölkednél, hogy meg-állyad [Isten próbáját] (1773 Faludi Ferenc C1665, 104) | Helmeczi, kivált a’ Neologizálásban, erőlködve akarván követni Téged, Nagy Mesterét [ti. Kazinczyt] (1814 Pápay Sámuel C2564, 397) | Erőködöm, hogy elaludjam, Erőködöm, de el nem alhatom (1848 Petőfi Sándor C3508, 109) | Ne erőlködj’ ifju lenni, Vén szerelmes rút alak (1895 Gyulai Pál CD01) | ügyvédje bárhogy is erőlködött, nem tudta tényszerűen bebizonyítani, hogy „zsidóbérenc” vagyok (1969 Fodor József 9149013, 195) | eltérő szellemi színvonalú emberek egymásnak veselkednek, szenvedélyesen és ádázul erőlködve azon, hogy [...] végére járjanak alapvető filozófiai (közelebbről ontológiai) problémáiknak (2002 Magyar Hírlap CD09).
3a. ts (/ritk) ’erőltetve, túlzott igyekezettel megvalósít, létrehoz vmit vki’ ❖ A két tanitvány, duzzadó nyak-innal Erőlködé a felső nyolcadot (1850 Arany János CD01) | Utoljára e szavakat erőlködte: – Hát az Isten megbocsát a gazembereknek? (1897 Váczy János ford. [!] C7637, 98) | az Istenbe részegült ember [...] új törvényeket erőlködik e furcsa új világnak... (1922 Vér Andor CD10) | [A színésznő] könnyed, igaz, természetes. Nem erőlködi a drámát (1998 Népszabadság márc. 9. C7848, 11).
3b. ts (kissé rég, ritk) ’〈(lelki)állapotával ellentétes magatartást〉 erőltetetten, kényszeredetten felvesz, tanúsít, ill. 〈megnyilvánulást arcára〉 erőszakol, erőltet vki’ ❖ Maradjon nyugodtan a helyén! – feddette meg a szép novicia, szigort erőlködve (1917 Kaffka Margit 9290048, 43) | A plebános tányéra fölé hajolt, komolyságot erőlködött (1928 Bohuniczky Szefi CD10) | Arcomra erőlködtem az ő félmosolyát (1929 Sziráky Judith CD10).
3c. tn (irod v. vál) ’〈érzékszerv, elme stb. (vmely célért)〉 összpontosítva, erőltetetten működik, dolgozik’ ❖ a fellyebbező nyughatatlan elme, Bármint erőlködjék, azt által ne lássa, Aminek nem szükség s nem használ tudása (1820 k. Batsányi János CD01) | halványul a lámpa, erőlködő szemem tággá mered (1905–1906 Kosztolányi Dezső CD01) | [Vaszil] agya erőlködött, hogy mindent jól megjegyezzen (1920 Csató Sándor CD10) | olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait fogná fel összefüggéstelenül hasztalan erőlködve fülem (1936 Reichard Piroska 9559018, 30) | nem akartak dolgozni az izmai, csak égtek, Uri akarata iszonyúan erőlködött (2005 Spiró György 3283005, 770).
ÖU: fel~, ki~.
Sz: erőlködés.
Vö. CzF. erőködik, ~; ÉrtSz.; TESz. erő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.