eszméletlen mn, hsz és partikula  eszméltelen (rég, ritk) , eszmételen (ritk, nyj)

I. mn 14B1

1. ’〈vmely személynek, es. állatnak〉 öntudatlan, eszméletét vesztett 〈állapota〉, ill. 〈az érintettre vonatkoztatva:〉 olyan 〈helyzet, esemény〉, amelyben v. amelynek során ilyen állapotban van’ ❖ eszméletlenűl ott fekvém (1834 Fillértár 8623001, 102) | [Az ún. fecskehalak] a hajó falába ütközve gyakran eszméletlenül hullottak vissza a vízbe (1933 Az állatok világa ford. CD46) | hogy aztán verejtékezve essem az ágyba, és eszméletlen álomba merüljek (1962 Németh László² 9485056, 530) | A beteg hörgött. Eszméletlen tusájában dőlt róla a verejték (1963 Népszabadság jún. 11. C1500, 6).

1a. ’ilyen állapotban levő, eszméletét vesztett 〈ember, állat〉, ill. vkivel ilyen állapotban történő 〈folyamat, esemény stb.〉’ ❖ eszméletlen; sinnlos, betaͤubt (1818 Lexicon trilingve C3043, 117. hasáb) | [Írországban az ellenszavazók] lerészegittetnek, ’s aztán mint eszméletlenek letartóztatnak (1841 Pesti Hírlap CD61) | a fájdalom Erőt vön rajta s életidegei Ernyedni kezdtek S már a barsona Másodszor zengvén öt eszméltelen Hagyám el ott (1855 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare C4537, 401) | Atyja még eszméletlen ugyan, de komolyabb sérüléseket nem szenvedett (1895 Herczeg Ferenc 9241013, 65) | Má az este eszmételem vót (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 75) | az eszméletlen és nem lélegző állat szívhangját nem halljuk (1996 Szinák János–Veress István CD59) | Szüntelenül jönnek a mentők, hozzák az eszméletlen betegeket, egyik agyvérzés a másik után (2007 Polcz Alaine 3150002, 5).

1b. (kissé rég) ’merengő, zavart v. fásult 〈(tudat)állapot〉’ ❖ Pálczámmal a’ porban eszméletlenűl Eliz nevét írogatám (1832 Kovács Pál² C3313, 35) | [Valentiniánt] nyomorú és eszméletlen sülyedtségében sajnálá (1841 Vörösmarty Mihály C4539, 71) | A szerencsétlen Sarolta császárnét, ki Bouchontban éli eszméletlen napjait (1902 Budapesti Napló szept. 26. C4884, 6) | Eszméletlenül meredtek az ajtóra, melynek világos keretében ott állt a dühödt arcú paraszt (1923 Szente Piroska CD10).

2. (/ritk, vál) ’tudattal nem rendelkező 〈dolog, jelenség〉, ill. önmagához és a világhoz (még) nem tudatosan viszonyuló, eszméletre, öntudatra nem ébredt 〈személy, csoport stb.〉’ ❖ mint eszméletlen automát ült kocsijára fel (1824 Fáy András¹ C1724, 144) | hahogy e’ nemzet olly eszméletlen népcsorda volna, mellyből a’ fiatalabb nemzedéknek [...] igérjük magát a’ mennynek országát és nem kételkednek (1841 Kossuth Lajos CD32) | az eszméletlen kisdedben szendergő tehetségeket a czélszerű nevelés fejti ki burkukból (1845 Pesti Divatlap C5836, 1277) | a gyárak eszméletlen „salakját” az uj, harcos, méltóságteljes emberi lét magaslatára emelték [a szociáldemokrácia] felszabaditó eszméi (1906 Népszava febr. 4. C7474, 3) | Majd gondolj arra az öntudatlan létezőre – kukacra, rovarra, pondróra –, amely e tűheggyel is alig bemérhető mikrovilágban kezd először mocorogni. […] Ő a te „éned” halálon túli, eszméletlen „én”-je (1974 Galsai Pongrác 9171001, 37) | Szopogatták a bort, körülöttük vígan tenyészett az eszméletlen élet (2005 Spiró György 3283005, 734).

2a. (vál) ’〈vkinek〉 az az 〈állapota, kora〉, amelyben (még) nem ébredt öntudatra, nem viszonyul tudatosan önmagához, a világhoz v. nem tudatos 〈lelki folyamat, jelenség〉, ill. önműködően, gondolkodás nélkül végrehajtott 〈művelet〉’ ❖ nem egyéb az egy lelketlen műszernél, mely a’ maga’ mozdító kereke’ kiszabott rendit eszméletlenül követi (1819 Pethe Ferenc C5505, 14) | Atyámat korán, eszméletlen koromban vesztém el (1839 Hasznos Mulatságok C8350, 123) | Kit a’ napi-élet ezer-alaku gondjaival, apró viszonyival foglalt el, az csupán a’ jelen’ pillanatin függ ’s minden tette gyakorlati irányú. Boldognak nevezhetem őt, eszméletlenül boldognak (1840 Társalkodó C7977, 327) | a lelki életnek majdnem teljesen az aktuális eszméleti jelenségekre szorítkozó tudománya kezd kialakulni, mely az eszméletlen lelki jelenséget ellentmondásnak találja (1911 Dienes Valéria CD10).

3. (állítm-ként v. msz-szerűen) ’〈nagyon meglepő, megdöbbentő, es. megütközést, felháborodást keltő dologra vonatkoztatva〉’ ❖ [–] Zsóka éktelen hisztériát rendezett, elvett jogosítvány, ivott is… mire kijön a börtönből, érettségizik a fia. Tehát… – Eszméletlen… kezdem sejteni… (1983 Polgár András 1121004, 192) | Jaj, az eszméletlen volt, a Donnál, folyton lőttek, [...] és emlékszem, Torzsa Sándor tizedest osztották be mellém csicskásnak (1986 e. Népszava máj. 15. C7467, 6) | Uram, én félek. […] Eszméletlen, hogy milyen emberek vannak itt Siófokon (1990 Népszava júl. 30. C7455, 5) | Ilyen ordináré felszólalás! Eszméletlen! (1999 Országgyűlési Napló CD62) | [az artistaiskolából] el kellett állítólag távolítani, mert engedély nélkül mászott a kupolába, hát eszméletlen, és ott, ugye, biztosítás nélkül nem lehet, mert ott fegyelem van (2005 Bódis Kriszta 3148004, 921).

3a. (megdöbbentően, felfoghatatlanul) nagy mérték, ill. ilyen mértékű 〈dolog〉 v. ilyen mértékben megmutatkozó megnyilvánuló 〈tulajdonság〉’ ❖ Mit lehet erre az eszméletlen pimaszságra mondani? (1964 Magyar Nemzet okt. 25. C4801, 12) | nagyhatású számokkal szerepeltek – ahogy utcai szóhasználattal mondják, „eszméletlen” sikert arattak (1966 Népszava dec. 25. C4830, 11) | eszméletlenül jó dolog a gyurma, a faragás, érdemes csinálni (1979 Népszabadság aug. 19. C7829, 17) | vágtató infláció esetén szokás az adóelőleg-fizetést ilyen eszméletlen mértékben gyorsítani (1991 Országgyűlési Napló CD62) | eszméletlenül elfáradtam (1994 Magyar Hírlap CD09) | Cortez eszméletlenül menő fotóját […] sikerült felmentenem a laptopomra is (2010 Leiner Laura 3208004, 301).

3b. (biz)(megdöbbentően) jó, remek, nagyszerű 〈cselekvés, esemény, dolog stb.〉’ ❖ Valahogy kibulizott egy háromcsatornás, lengyel gyártmányú stúdióberendezést, valami eszméletlen holmit (1989 Filmkultúra 2010008, 47) | A mérkőzésen legalább kétezer bordó-sárga szurkoló volt jelen, s az „eszméletlen”, hogy mit produkáltak (1993 Nemzeti Sport máj. 30. C8062, 16) | valami húzós Várkonyi-féle történelmi kalandfilm ment [...] eszméletlen csatajelenetekkel (2004 Szabad Föld márc. 12. C8390, 13) | Boldog vagyok, hogy itt lehetek. Roberto Carlostól tanulhatok, ez eszméletlen (2005 Nemzeti Sport aug. 10. C8074, 8) | Eszméletlenül játszik, a csúcson van, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Tóth Timi [kézilabdázó] világklasszis kategória (2008 Népszava ápr. 29. C7471, 15).

II. hsz 0 (kissé vál)

1. ’eszméletét vesztve, öntudatlan állapotban’ ❖ Lángolt az ortzája, dobogó ſzíve vert, Élt még, de nem tudta, ’s eſzméletlen’ hevert (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 71) | Eszméletlen omlott le a’ holt testre (1839 Remény C3611, 301) | Sándor gróf végül is kénytelen volt vele [ti. a megvadult lóval] egy fatörzsnek nekilovagolni, a hol a szilaj állat végre eszméletlen összerogyott (1906 Budapesti Hírlap júl. 28. C4694, 19) | a szekeres-gazda […] a kocsist eszméletlen lelte az útfélen (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 96) | Sarolta 69 napig feküdt kómában, eszméletlen (1993 Népszava okt. 14. C7458, 5).

2. (rég, ritk) ’zavart, nem tiszta tudattal, ill. félig önkívületi állapotban’ ❖ rebegé a’ hölgy szakadozó lélekzettel, lenyujtván karját, eszméletlen s akaratlan (1838 Jósika Miklós C2358, 291) | Eszméletlen kapott a’ gyertyához (1840 Athenaeum C0020, 95) | Meztelen kicsiny lábait Nedves avar fonta körül, De ő eszméletlen futott (1864 Lauka Gusztáv 8268016, 133).

3. ’öntudatlanul, nem tudatosan, ill. akaratlanul, önkéntelenül’ ❖ Eszméletlen teszi ez [ti. a muzsika] az embert egy bizonyos isméretlen állapot után áhétozóvá (1825 Balogh Sámuel C5585, 72) | míg lábon járok eszméletlen élek elalszom és álmomban ébredek fel (1964 Weöres Sándor 9788112, 62) | Azon az úton jöttem hozzátok – eszméletlen, és mindentudón, hogy útvesztőiben eligazítsam az Embert (1981 Békési Gyula C6813, 355).

III. partikula 0 (biz)

’〈mn fokozására:〉rendkívül, igen¹, irtó²’ ❖ Marha találó, állati jó, baromi aktuális, eszméletlen pontos (1979 Népszava okt. 9. C7444, 10) | eszméletlen sok edzésmunka (1986 Népsport márc. 7. C8055, 12) | A munkanélküli segély önmagában valami eszméletlen drága eszköz (1992 Magyar Nemzet jan. 21. C8367, 8) | A banalitásból így aztán eszméletlen izgalmas, szürreális történet kerekedik (2010 Népszava okt. 1. C7473, 6).

Sz: eszméletlenség.

Vö. CzF. ~, eszméletlenül; ÉrtSz.; TESz. eszmél; ÉKsz.; ÚMTsz. eszmételen

eszméletlen melléknév, határozószó és partikula
eszméltelen I. 14B1 II. 0 III. 0 (rég, ritk)
eszmételen I. 14B1 II. 0 III. 0 (ritk, nyj)
I. melléknév 14B1
1.
〈vmely személynek, es. állatnak〉 öntudatlan, eszméletét vesztett 〈állapota〉, ill. 〈az érintettre vonatkoztatva:〉 olyan 〈helyzet, esemény〉, amelyben v. amelynek során ilyen állapotban van
eszméletlenűl ott fekvém
(1834 Fillértár)
[Az ún. fecskehalak] a hajó falába ütközve gyakran eszméletlenül hullottak vissza a vízbe
(1933 Az állatok világa ford.)
hogy aztán verejtékezve essem az ágyba, és eszméletlen álomba merüljek
(1962 Németh László²)
A beteg hörgött. Eszméletlen tusájában dőlt róla a verejték
(1963 Népszabadság jún. 11.)
1a.
ilyen állapotban levő, eszméletét vesztett 〈ember, állat〉, ill. vkivel ilyen állapotban történő 〈folyamat, esemény stb.〉
eszméletlen; sinnlos, betaͤubt
(1818 Lexicon trilingve)
[Írországban az ellenszavazók] lerészegittetnek, ’s aztán mint eszméletlenek letartóztatnak
(1841 Pesti Hírlap)
a fájdalom Erőt vön rajta s életidegei Ernyedni kezdtek S már a barsona Másodszor zengvén öt eszméltelen Hagyám el ott
(1855 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
Atyja még eszméletlen ugyan, de komolyabb sérüléseket nem szenvedett
(1895 Herczeg Ferenc)
Má az este eszmételem vót
(1951–1955 Kiskanizsai szótár)
az eszméletlen és nem lélegző állat szívhangját nem halljuk
(1996 Szinák János–Veress István)
Szüntelenül jönnek a mentők, hozzák az eszméletlen betegeket, egyik agyvérzés a másik után
(2007 Polcz Alaine)
1b. (kissé rég)
merengő, zavart v. fásult (tudat)állapot〉
Pálczámmal a’ porban eszméletlenűl Eliz nevét írogatám
(1832 Kovács Pál²)
[Valentiniánt] nyomorú és eszméletlen sülyedtségében sajnálá
(1841 Vörösmarty Mihály)
A szerencsétlen Sarolta császárnét, ki Bouchontban éli eszméletlen napjait
(1902 Budapesti Napló szept. 26.)
Eszméletlenül meredtek az ajtóra, melynek világos keretében ott állt a dühödt arcú paraszt
(1923 Szente Piroska)
2. (/ritk, vál)
tudattal nem rendelkező 〈dolog, jelenség〉, ill. önmagához és a világhoz (még) nem tudatosan viszonyuló, eszméletre, öntudatra nem ébredt 〈személy, csoport stb.〉
mint eszméletlen automát ült kocsijára fel
(1824 Fáy András¹)
hahogy e’ nemzet olly eszméletlen népcsorda volna, mellyből a’ fiatalabb nemzedéknek [...] igérjük magát a’ mennynek országát és nem kételkednek
(1841 Kossuth Lajos)
az eszméletlen kisdedben szendergő tehetségeket a czélszerű nevelés fejti ki burkukból
(1845 Pesti Divatlap)
a gyárak eszméletlen „salakját” az uj, harcos, méltóságteljes emberi lét magaslatára emelték [a szociáldemokrácia] felszabaditó eszméi
(1906 Népszava febr. 4.)
Majd gondolj arra az öntudatlan létezőre – kukacra, rovarra, pondróra –, amely e tűheggyel is alig bemérhető mikrovilágban kezd először mocorogni. […] Ő a te „éned” halálon túli, eszméletlen „én”-je
(1974 Galsai Pongrác)
Szopogatták a bort, körülöttük vígan tenyészett az eszméletlen élet
(2005 Spiró György)
2a. (vál)
〈vkinek〉 az az 〈állapota, kora〉, amelyben (még) nem ébredt öntudatra, nem viszonyul tudatosan önmagához, a világhoz v. nem tudatos 〈lelki folyamat, jelenség〉, ill. önműködően, gondolkodás nélkül végrehajtott 〈művelet〉
nem egyéb az egy lelketlen műszernél, mely a’ maga’ mozdító kereke’ kiszabott rendit eszméletlenül követi
(1819 Pethe Ferenc)
Atyámat korán, eszméletlen koromban vesztém el
(1839 Hasznos Mulatságok)
Kit a’ napi-élet ezer-alaku gondjaival, apró viszonyival foglalt el, az csupán a’ jelen’ pillanatin függ ’s minden tette gyakorlati irányú. Boldognak nevezhetem őt, eszméletlenül boldognak
(1840 Társalkodó)
a lelki életnek majdnem teljesen az aktuális eszméleti jelenségekre szorítkozó tudománya kezd kialakulni, mely az eszméletlen lelki jelenséget ellentmondásnak találja
(1911 Dienes Valéria)
3. (állítm-ként v. msz-szerűen)
〈nagyon meglepő, megdöbbentő, es. megütközést, felháborodást keltő dologra vonatkoztatva〉
[–] Zsóka éktelen hisztériát rendezett, elvett jogosítvány, ivott is… mire kijön a börtönből, érettségizik a fia. Tehát… – Eszméletlen… kezdem sejteni…
(1983 Polgár András)
Jaj, az eszméletlen volt, a Donnál, folyton lőttek, [...] és emlékszem, Torzsa Sándor tizedest osztották be mellém csicskásnak
(1986 e. Népszava máj. 15.)
Uram, én félek. […] Eszméletlen, hogy milyen emberek vannak itt Siófokon
(1990 Népszava júl. 30.)
Ilyen ordináré felszólalás! Eszméletlen!
(1999 Országgyűlési Napló)
[az artistaiskolából] el kellett állítólag távolítani, mert engedély nélkül mászott a kupolába, hát eszméletlen, és ott, ugye, biztosítás nélkül nem lehet, mert ott fegyelem van
(2005 Bódis Kriszta)
3a.
(megdöbbentően, felfoghatatlanul) nagy mérték, ill. ilyen mértékű 〈dolog〉 v. ilyen mértékben megmutatkozó megnyilvánuló 〈tulajdonság〉
Mit lehet erre az eszméletlen pimaszságra mondani?
(1964 Magyar Nemzet okt. 25.)
nagyhatású számokkal szerepeltek – ahogy utcai szóhasználattal mondják, „eszméletlen” sikert arattak
(1966 Népszava dec. 25.)
eszméletlenül jó dolog a gyurma, a faragás, érdemes csinálni
(1979 Népszabadság aug. 19.)
vágtató infláció esetén szokás az adóelőleg-fizetést ilyen eszméletlen mértékben gyorsítani
(1991 Országgyűlési Napló)
eszméletlenül elfáradtam
(1994 Magyar Hírlap)
Cortez eszméletlenül menő fotóját […] sikerült felmentenem a laptopomra is
(2010 Leiner Laura)
3b. (biz)
(megdöbbentően) jó, remek, nagyszerű 〈cselekvés, esemény, dolog stb.〉
Valahogy kibulizott egy háromcsatornás, lengyel gyártmányú stúdióberendezést, valami eszméletlen holmit
(1989 Filmkultúra)
A mérkőzésen legalább kétezer bordó-sárga szurkoló volt jelen, s az „eszméletlen”, hogy mit produkáltak
(1993 Nemzeti Sport máj. 30.)
valami húzós Várkonyi-féle történelmi kalandfilm ment [...] eszméletlen csatajelenetekkel
(2004 Szabad Föld márc. 12.)
Boldog vagyok, hogy itt lehetek. Roberto Carlostól tanulhatok, ez eszméletlen
(2005 Nemzeti Sport aug. 10.)
Eszméletlenül játszik, a csúcson van, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Tóth Timi [kézilabdázó] világklasszis kategória
(2008 Népszava ápr. 29.)
II. határozószó 0 (kissé vál)
1.
eszméletét vesztve, öntudatlan állapotban
Lángolt az ortzája, dobogó ſzíve vert, Élt még, de nem tudta, ’s eſzméletlen’ hevert
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Eszméletlen omlott le a’ holt testre
(1839 Remény)
Sándor gróf végül is kénytelen volt vele [ti. a megvadult lóval] egy fatörzsnek nekilovagolni, a hol a szilaj állat végre eszméletlen összerogyott
(1906 Budapesti Hírlap júl. 28.)
a szekeres-gazda […] a kocsist eszméletlen lelte az útfélen
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
Sarolta 69 napig feküdt kómában, eszméletlen
(1993 Népszava okt. 14.)
2. (rég, ritk)
zavart, nem tiszta tudattal, ill. félig önkívületi állapotban
rebegé a’ hölgy szakadozó lélekzettel, lenyujtván karját, eszméletlen s akaratlan
(1838 Jósika Miklós)
Eszméletlen kapott a’ gyertyához
(1840 Athenaeum)
Meztelen kicsiny lábait Nedves avar fonta körül, De ő eszméletlen futott
(1864 Lauka Gusztáv)
3.
öntudatlanul, nem tudatosan, ill. akaratlanul, önkéntelenül
Eszméletlen teszi ez [ti. a muzsika] az embert egy bizonyos isméretlen állapot után áhétozóvá
(1825 Balogh Sámuel)
míg lábon járok eszméletlen élek elalszom és álmomban ébredek fel
(1964 Weöres Sándor)
Azon az úton jöttem hozzátok – eszméletlen, és mindentudón, hogy útvesztőiben eligazítsam az Embert
(1981 Békési Gyula)
III. partikula 0 (biz)
〈mn fokozására:〉 rendkívül, igen¹, irtó²
Marha találó, állati jó, baromi aktuális, eszméletlen pontos
(1979 Népszava okt. 9.)
eszméletlen sok edzésmunka
(1986 Népsport márc. 7.)
A munkanélküli segély önmagában valami eszméletlen drága eszköz
(1992 Magyar Nemzet jan. 21.)
A banalitásból így aztán eszméletlen izgalmas, szürreális történet kerekedik
(2010 Népszava okt. 1.)
Sz: eszméletlenség
Vö. CzF. ~, eszméletlenül; ÉrtSz.; TESz. eszmél; ÉKsz.; ÚMTsz. eszmételen

Beállítások