esztéta fn 6A

1. (jelzőként is) ’esztétikával foglalkozó tudós v. szakíró’ ❖ Franciaországban a hivatalos és hivatásos esztéták mindig-mindig a nacionalizmus vén malmába kerültek (1908 Ady Endre CD0801) | szép alatt ő is [ti. Joseph Hergesheimer] valami olyant ért, mint pl. Oscar Wilde vagy a századvég többi esztétája: ami a szemnek szép, ami lágyvonalú vagy látványos, ami dekoratív (1943 Szerb Antal 9668001, 174) | az új írók mellett megszólaltatták a fizikus Zemplén Győzőt, a műtörténész Fülep Lajost, az esztéta Lukács Györgyöt (1965 Bodnár György CD53) | [Kazinczy] irodalmár, nyelvész, esztéta, gondolkodó egy személyben (2008 Csanádi-Bognár Szilvia 3008001, 94).

2. (kissé pejor is) ’a művészi, természeti, technikai stb. szépségélményre fogékony személy, ill. ilyen érdeklődést mutató széplélek’ ❖ jelenetek, magasan szárnyaló eszthéták körében, a kik nem járnak a földön, nem élnek a mában, holnapban, csak eszmékben, túlfinomúlt érzékek öntudatos mámorában (1902 Korányi Frigyes C7649, 107) | fölébred benne az esztéta, a világ szépségének a védője (1912 Szini Gyula CD10) | Palotás Kornélt mindenki tisztelte az Otthonban, de ahogy e tisztelet sok barátot szerzett neki, úgy sokakat el is távolított tőle. Vandálék gúnyosan vállat vontak, mikor Palotás Kornél nevét kiejtette valaki előttük: e vállmozdulat „széplelket”, „esztétát” jelenthetett (1939 Sőtér István 9613005, 57).

ÖU: film~, zene~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. esztétika; ÉKsz.; IdSz.

esztéta főnév 6A
1. (jelzőként is)
esztétikával foglalkozó tudós v. szakíró
Franciaországban a hivatalos és hivatásos esztéták mindig-mindig a nacionalizmus vén malmába kerültek
(1908 Ady Endre)
szép alatt ő is [ti. Joseph Hergesheimer] valami olyant ért, mint pl.például Oscar Wilde vagy a századvég többi esztétája: ami a szemnek szép, ami lágyvonalú vagy látványos, ami dekoratív
(1943 Szerb Antal)
az új írók mellett megszólaltatták a fizikus Zemplén Győzőt, a műtörténész Fülep Lajost, az esztéta Lukács Györgyöt
(1965 Bodnár György)
[Kazinczy] irodalmár, nyelvész, esztéta, gondolkodó egy személyben
(2008 Csanádi-Bognár Szilvia)
2. (kissé pejor is)
a művészi, természeti, technikai stb. szépségélményre fogékony személy, ill. ilyen érdeklődést mutató széplélek
jelenetek, magasan szárnyaló eszthéták körében, a kik nem járnak a földön, nem élnek a mában, holnapban, csak eszmékben, túlfinomúlt érzékek öntudatos mámorában
(1902 Korányi Frigyes)
fölébred benne az esztéta, a világ szépségének a védője
(1912 Szini Gyula)
Palotás Kornélt mindenki tisztelte az Otthonban, de ahogy e tisztelet sok barátot szerzett neki, úgy sokakat el is távolított tőle. Vandálék gúnyosan vállat vontak, mikor Palotás Kornél nevét kiejtette valaki előttük: e vállmozdulat „széplelket”, „esztétát” jelenthetett
(1939 Sőtér István)
ÖU: filmesztéta, zeneesztéta
Vö. ÉrtSz.; TESz. esztétika; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások