eső fn 1C  esső

1. ’(döntően) folyékony halmazállapotú, 0,5 milliméternél nagyobb átmérőjű, egymástól viszonylag nagy távolságra szétszórt cseppek formájában(, időben egyenletes intenzitással) hulló csapadék, ill. ilyen csapadék hullása mint időjárási jelenség’ ❖ a’ hideg eſſ után mindjárt meleg napfény kvetkezik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 29) | azon levegő, mellyet mi nyugotról kapunk, nedvet, s következőleg esőt hozó szokott lenni (1847 Hetilap CD61) | az eső elállt, csak a fákról perdült le egy-egy nagy csepp halk koppanással (1921 Angelotti Mária CD10) | háromnapos eső (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 72) | egy országban évtizedek óta vagy még régebbtől esik az eső, zuhog, ömlik, szemerkél, permetez, és mindenünk vizes már (1989 Esterházy Péter 2024006, 19) | savas esők pusztítják el az erdeinket (1991 Csoóri Sándor 9090056, 264) | a meteorológia a következő napokra még hidegebbet és havas esőt jósol (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (birtokszóként) (irod) ’azonos jellegű, típusú dolgok, jelenségek (folyamatosan) hulló, áradó v. vkit beborító sokasága’ ❖ Nem türheti árját öntött örömének, Nincs’ ellenzö gáttya ki-tört özönének, Fö-kép’ a’-hogy töle ezek el-menének, Vala vig eſsöje cſurogó könyvének (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 163) | Hullott nagyszemű jég, kövek és oly tűznek esője, Melyből szikra elég volt lángba borítani tüstént Akire ráhullott (1845 Arany János CD01) | az áldás esője (1862 Vasárnapi Újság C7376, 38) | egész esője hull a hortenziának, mályváknak, egész áradata az azaleáknak, gyöngyvirágnak (1918 Szomory Dezső 9683002, 117) | aláhúzom ezt a szép magyar szót [ti. a jelentés szót], hiszen oly jól sűríti magába a jeltömeget, a képzettársítások esőjét (1975 Nemes Nagy Ágnes 9479036, 54) | A kutatók szerint a „hideg korallok” az áramlásokból, illetve az elpusztult planktonlények „esőjéből” nyerik táplálékukat (2003 Természet Világa CD50).

Ö: aranyeső¹, aranyeső², csillag~, dara~, hamu~, jég~, kén~, kő~, tűz~, vér~, virág~, zápor~.

UB: -felleg.

ÖU: könny~, rózsa~, szikra~.

ÖE: ~ágyú, ~álló, ~eloszlás, ~ernyő, ~függöny, ~hiány, ~illat, ~isten, ~légy, ~leső, ~mosta, ~pőcsik, ~szag, ~szitálás, ~zuhatag.

Sz: esőcske.

Vö. CzF. eső¹; ÉrtSz. eső²; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. eső²; SzT. eső ^[2] ; ÚMTsz. eső²

eső- (előtagként)

’folyékony halmazállapotú csapadék ellen védő 〈ruhadarab〉’ ❖ ‖ esőgallér fn 4A9 | a III. ker. Szt.-Háromság-téren öt tagból álló férfi társaság megtámadta az ott álló rendőrt [...]. A férfiak egyike torkon ragadta s esőgallérját nyaka köré csavarva, fojtogatni kezdte (1883 Budapesti Hírlap júl. 31. C4730, melléklet [1]) | A bejáratnál sokan csoportosultak, ki esernyővel, ki meg átlátszó esőgallérban (2002 Páll Erna ford.–Dovlatov 3257003, 224) ‖ esőkabát fn 3A1 | Legtöbbet vesztettek szépségükből ez öltözék kellék [ti. a turnűr] miatt a hosszu, célszerü esőkabátok (1883 Budapesti Hírlap márc. 6. C4730, 4) | nézelődő kedvem támad. Hátamra kanyarítom az esőkabátot, kilépek az udvarra (1970 Sütő András 9620011, 62) | Bali nyáron az igazi, télen kötelező az esőkabát (2002 Magyar Hírlap CD09) ‖ esőköpeny fn 4B8 | a király azonban s környezete vitézül kiállották az esőt s csak ¾ óra mulva engedé meg a király, hogy eső-köpenyt adjanak reá (1856 Budapesti Hírlap júl. 27. C7814, [3]) | A permet változatlanul özönlik, kameráimat nagy ritkán merem elővenni, hogy a verdeső esőköpeny védelmében valamit mégiscsak megörökítsek (2003 Természet Világa CD50) ‖ esőköpönyeg fn 3B2 (kissé rég) | Kitünő még [Japánban] az esőköpenyeg is, melly nem más, mint bambusból készült és növényolajjal beeresztett papir (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az esős időben a futballmeccsen] az élelmes árusok esőköpönyegeket kínálgattak (1974 Népsport jún. 7. C8043, 2).