eufónia fn 6A

’〈A kakofóniával szemben is:〉 jóhangzás.’

a. (Nyelvt) ’〈szóalakra, szövegre stb. vonatkoztatva:〉 a hangok v. szavak egymásutánisága, kapcsolódása által létrejövő kellemes, szép hangzás’ ❖ Vannak pro vagynak, ismét nem Eufonia, hanem Anomalia (1789 Főldi János C2554, 363) | Oktávot mindinkább elbájolta e leányka; bámulta szellemét és a válaszadásban való jóizlését; főleg pedig a Daniéla névben talált dallamos eufóniát s több izben ismételgette is azt (1880 Fővárosi Lapok C8096, 376) | a szerelem testet-lelket betöltő, állandó, édes érzését lényeget-eltalálóbban talán nem is lehet kifejezni, mint ezzel a pár szóval: „…ki létem íze lettél”, mely különben eufóniában is kitűnő (1921 Szabó Lőrinc CD10) | a nyelvújítás esztétikai célkitűzéseiből, így az eufóniára (az e hangok jelentette egyhangúságnak ö hangokkal való megszüntetésére) irányuló törekvésekből eredt az ö növekvő használata az irodalmi nyelvben (1956 Terestyéni Ferenc C6710, 279) | [A tíz legszebb magyar szó beküldésére való felhívásra válaszolók közül] ki kellett rekesztenünk különféle okokból öt pályázót. Három irodalmi művet mellékelt; egy nem az eufóniára, hanem a kakofóniára (tehát épp a legcsúnyább szavakra) összpontosította figyelmét (1958 Szépe György C6010, 28) | Az eufónia érvényesülése céljából lesz nála [ti. Verseghynél] az olvassz, vigyázsz-ból olvasol és vigyázol (2002 Szathmári István C7198, 187).

b. (Zene) ’〈zenében:〉 kellemes, szép hangzás’ ❖ Saint-Saëns egyéni karaktervonásai a végtelen elegáncia, disztingvált modor, a mely minden frázisát jellemzi, a jó hangzásra, az ideális eufóniára való törekvés, amely a fülnek olyan kellemessé teszi a muzsikáját (1904 Pesti Napló okt. 23. C1516, 16) | a mozarti poézisnak határtalan távlatokba nyíló belső képei szinte eszményi természetességgel öltöttek testet a szólamok szigorúan plasztikus vonalaiban, a gyönyörűen kiegyenlített, szervesen egységes zenekari hangzás eufóniájában (1932 Tóth Aladár CD10) | [1930-ban a Finn Zenei Újság az új zenei irányzattal kapcsolatban azt írja, hogy] a zenei világ egészében hirtelen következett be változás... (A régi mesterek távoztával) csak kakofónia árad, de olyan, amely igen szép is lehet, akár eufónia is, ha már kissé hozzászoktunk (1982 Népszava dec. 11. C7447, 11) | [Fischer Iván] Mozartja nem szépeleg, nem fürdik az eufóniában, hanem kontúros és pregnáns, elokvens és drámai – a művészi igazság igénye szól belőle, nem az, ami az őszinte igazság örve alatt ártalmatlanná hódítja hallgatóját (1992 Népszabadság nov. 14. C7842, 34).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

eufónia főnév 6A
〈A kakofóniával szemben is:〉 jóhangzás.
a. (Nyelvt)
〈szóalakra, szövegre stb. vonatkoztatva:〉 a hangok v. szavak egymásutánisága, kapcsolódása által létrejövő kellemes, szép hangzás
Vannak pro vagynak, ismét nem Eufonia, hanem Anomalia
(1789 Főldi János)
Oktávot mindinkább elbájolta e leányka; bámulta szellemét és a válaszadásban való jóizlését; főleg pedig a Daniéla névben talált dallamos eufóniát s több izben ismételgette is azt
(1880 Fővárosi Lapok)
a szerelem testet-lelket betöltő, állandó, édes érzését lényeget-eltalálóbban talán nem is lehet kifejezni, mint ezzel a pár szóval: „…ki létem íze lettél”, mely különben eufóniában is kitűnő
(1921 Szabó Lőrinc)
a nyelvújítás esztétikai célkitűzéseiből, így az eufóniára (az e hangok jelentette egyhangúságnak ö hangokkal való megszüntetésére) irányuló törekvésekből eredt az ö növekvő használata az irodalmi nyelvben
(1956 Terestyéni Ferenc)
[A tíz legszebb magyar szó beküldésére való felhívásra válaszolók közül] ki kellett rekesztenünk különféle okokból öt pályázót. Három irodalmi művet mellékelt; egy nem az eufóniára, hanem a kakofóniára (tehát épp a legcsúnyább szavakra) összpontosította figyelmét
(1958 Szépe György)
Az eufónia érvényesülése céljából lesz nála [ti. Verseghynél] az olvassz, vigyázsz-ból olvasol és vigyázol
(2002 Szathmári István)
b. (Zene)
〈zenében:〉 kellemes, szép hangzás
Saint-Saëns egyéni karaktervonásai a végtelen elegáncia, disztingvált modor, a mely minden frázisát jellemzi, a jó hangzásra, az ideális eufóniára való törekvés, amely a fülnek olyan kellemessé teszi a muzsikáját
(1904 Pesti Napló okt. 23.)
a mozarti poézisnak határtalan távlatokba nyíló belső képei szinte eszményi természetességgel öltöttek testet a szólamok szigorúan plasztikus vonalaiban, a gyönyörűen kiegyenlített, szervesen egységes zenekari hangzás eufóniájában
(1932 Tóth Aladár)
[1930-ban a Finn Zenei Újság az új zenei irányzattal kapcsolatban azt írja, hogy] a zenei világ egészében hirtelen következett be változás... (A régi mesterek távoztával) csak kakofónia árad, de olyan, amely igen szép is lehet, akár eufónia is, ha már kissé hozzászoktunk
(1982 Népszava dec. 11.)
[Fischer Iván] Mozartja nem szépeleg, nem fürdik az eufóniában, hanem kontúros és pregnáns, elokvens és drámai – a művészi igazság igénye szól belőle, nem az, ami az őszinte igazság örve alatt ártalmatlanná hódítja hallgatóját
(1992 Népszabadság nov. 14.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások