ezerjófű fn 8C10

1. ’gyógynövény, ill. annak vmely része; csodafű’ ❖ Beteg az én szívem nagyon; Még roszabb ha gyógyítgatom; Héjh az erdőn, a rét-szélen, Nem nő ezerjófű nékem! (1846 Tompa Mihály 8484012, 28) | Gyakran lehetett látni ott a vár külső falánál fetrengő világtalanok, sánták, nyavalyatörősek seregét, akiknek Andriána, – a Szűz munkáját segítendő, – ezerjó füveket, írokat osztogatott (1925 Berde Mária 9047016, 22) | A természetben vannak ezerjófüvek, de többnyire egyetlen betegséget sem gyógyítanak, nemhogy ezret (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (Növ) ’főként a mediterrán térségben honos, egyéves, kétéves v. évelő lágy szárú növény, kül. az ún. kis ezerjófű fajba (Centaurium erythraeum) tartozó, szántókon és gyomtársulásokban élő, 10–30 centiméteresre növő egy- v. kétéves gyógynövény, amelynek csillag alakú, sötét rózsaszínes v. pirosas virágai csak napsütésben nyílnak’ ❖ Ezerjó-fü, (kis) Kis ezerjó-fü, Földi-epe, Föld-epéje-fü, Hideglelést gyógyíttó-fü. Deák: Centaurium minus (1775 Csapó József 7062001, 85) | maga szedett ezerjó fvet az Ida hegyénn. Bársonyszín virágjai vannak e’ fnek, és az  fiatal leveleinek igen nagy ereje szokott lenni (1805 Tanárki János ford.–Tasso 8461002, 112) | [a kert] egyik fele csupa ezerjó fű, rozmarin s levendula (1879 Németh Ignác C3322, 22) | Centaurium umbellatum. – Ezerjófű (Tausendguldenkraut). A Sopron körüli irtásokban, füves helyeken gyakori (1941 Kárpáti Zoltán CD52) | mégsem állhatom meg, hogy ha eljön az ideje, föl ne kerekedjek és útnak ne induljak az utca vége, a szélső házakon túl kezdődő erdő felé, hogy ott az erdőszélen kosaramba szedegessem a fekete bodza virágát, vagy beljebb hatolva a fák közé ezerjófüvet vagy szurokfüvet tépegessek holdvilágnál (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 382).

2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Centaurium Hill. Ezerjófű (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6409, 480) | C. [= Centaurium] pulchellum (Sw.) Druce – Csinos ezerjófű (2009 Új magyar füvészkönyv 1. C7807, 330).

3. (Növ is) ’Közép- és Dél-Európa, valamint Kis-Ázsia erdős vidékein honos, 40–120 centiméter magas, halványlilás v. fehéres, ragadós fürtvirágzatú lágy szárú évelő nagyezerjófű mint növény, amelynek 5–11 levélkéből álló összetett levele a kőrisfáéra emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. kőrislevelű nagyezerjófű (Dictamnus albus)’ ❖ Ezerjó-fü: (nagy) nagy ezer jó-fü, Szarvas gyökér-fü, Körös-fa levelü-fü, Diktamos, Ditamos. Deák: Dictamnus albus (1775 Csapó József 7062001, 86) | Ezerjófű (növ.), Dictamnus albus, a ruta-félék családjába tartozó, D- és Közép-Európától a Kaukázuson és Szibérián át É-Kínáig és az Amurig elterjedt növény (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 248) | ezerjófű 1. Centaurium […]; 2. nagy ezerjófű (1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 54).

4. ’az ún. kis ezerjófű, ill. a nagyezerjófű vmely része, kül. levele mint gyógyászati alapanyag’ ❖ ezer-jó-füvel és sáfránnyal együtt meg-fzve ’s kevés etzettel fel-eresztve (1787 Mátyus István C3068, 181) | Az apróbb gyenge csirkék, apróra vagdalt főtt tojás sárgájával elegyitett fris túróval tápláltatnak. Ezek közé lehet apróra vagdalt (egerfark) vagy is ezer jó füvet keverni (1835 Némethy József 8333013, 129) | Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgatott, vagy hogy egy kisgyermek kezét elszárította, vagy hogy ezerjófűvet főzött juhzsírban, cickefarkkal (1931 Kosztolányi Dezső 9359219, 120) | ezerjófűből készült teát (2002 Vajda Mária CD36).

Ö: nagy~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ezerjófű főnév 8C10
1.
gyógynövény, ill. annak vmely része; csodafű
Beteg az én szívem nagyon; Még roszabb ha gyógyítgatom; Héjh az erdőn, a rét-szélen, Nem nő ezerjófű nékem!
(1846 Tompa Mihály)
Gyakran lehetett látni ott a vár külső falánál fetrengő világtalanok, sánták, nyavalyatörősek seregét, akiknek Andriána, – a Szűz munkáját segítendő, – ezerjó füveket, írokat osztogatott
(1925 Berde Mária)
A természetben vannak ezerjófüvek, de többnyire egyetlen betegséget sem gyógyítanak, nemhogy ezret
(1998 Magyar Hírlap)
2. (Növ)
főként a mediterrán térségben honos, egyéves, kétéves v. évelő lágy szárú növény, kül. az ún. kis ezerjófű fajba (Centaurium erythraeum) tartozó, szántókon és gyomtársulásokban élő, 10–30 centiméteresre növő egy- v. kétéves gyógynövény, amelynek csillag alakú, sötét rózsaszínes v. pirosas virágai csak napsütésben nyílnak
Ezerjó-fü, (kis) Kis ezerjó-fü, Földi-epe, Föld-epéje-fü, Hideglelést gyógyíttó-fü. Deák: Centaurium minus
(1775 Csapó József)
maga szedett ezerjó fvet az Ida hegyénn. Bársonyszín virágjai vannak e’ fnek, és az  fiatal leveleinek igen nagy ereje szokott lenni
(1805 Tanárki János ford.Tasso)
[a kert] egyik fele csupa ezerjó fű, rozmarin s levendula
(1879 Németh Ignác)
Centaurium umbellatum. – Ezerjófű (Tausendguldenkraut). A Sopron körüli irtásokban, füves helyeken gyakori
(1941 Kárpáti Zoltán)
mégsem állhatom meg, hogy ha eljön az ideje, föl ne kerekedjek és útnak ne induljak az utca vége, a szélső házakon túl kezdődő erdő felé, hogy ott az erdőszélen kosaramba szedegessem a fekete bodza virágát, vagy beljebb hatolva a fák közé ezerjófüvet vagy szurokfüvet tépegessek holdvilágnál
(2002 Rakovszky Zsuzsa)
2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen lágy szárú növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Centaurium Hill. Ezerjófű
(1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső)
C. [= Centaurium] pulchellum (Sw.Swartz) Druce – Csinos ezerjófű
(2009 Új magyar füvészkönyv 1.)
3. (Növ is)
Közép- és Dél-Európa, valamint Kis-Ázsia erdős vidékein honos, 40–120 centiméter magas, halványlilás v. fehéres, ragadós fürtvirágzatú lágy szárú évelő nagyezerjófű mint növény, amelynek 5–11 levélkéből álló összetett levele a kőrisfáéra emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. kőrislevelű nagyezerjófű (Dictamnus albus)
Ezerjó-fü: (nagy) nagy ezer jó-fü, Szarvas gyökér-fü, Körös-fa levelü-fü, Diktamos, Ditamos. Deák: Dictamnus albus
(1775 Csapó József)
Ezerjófű (növ.növénytani kifejezés), Dictamnus albus, a ruta-félék családjába tartozó, DDél- és Közép-Európától a Kaukázuson és Szibérián át ÉÉszak-Kínáig és az Amurig elterjedt növény
(1926 TolnaiÚjLex.)
ezerjófű 1. Centaurium […]; 2. nagy ezerjófű
(1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
4.
az ún. kis ezerjófű, ill. a nagyezerjófű vmely része, kül. levele mint gyógyászati alapanyag
ezer-jó-füvel és sáfránnyal együtt meg-fzve ’s kevés etzettel fel-eresztve
(1787 Mátyus István)
Az apróbb gyenge csirkék, apróra vagdalt főtt tojás sárgájával elegyitett fris túróval tápláltatnak. Ezek közé lehet apróra vagdalt (egerfark) vagy is ezer jó füvet keverni
(1835 Némethy József)
Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgatott, vagy hogy egy kisgyermek kezét elszárította, vagy hogy ezerjófűvet főzött juhzsírban, cickefarkkal
(1931 Kosztolányi Dezső)
ezerjófűből készült teát
(2002 Vajda Mária)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások