🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

farkcsóválás fn 

1. ’a farok (oldalirányú) mozgatása’ ❖ [A tövisszúró] gébics tövisekre fölpeczkelt, vergődő és kapálódó cserebogarai között bolondos farkcsóválás mellett folyton folyvást csettegetett az úton elvonuló szekerek lovaira (1894 Herman Ottó C2085, 63) | [a sikló] gyors farkcsóválása is elárulja izgatottságát, amit néhány más kígyófaj is szokott tenni (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Néha a tehén farkcsóválása hallszik át a fafalon (1934 Ádám Gábor CD10) | Ferenczi Sándornak kéziratban maradt munkája freudista szemszögből elemzi a bánatos szamár szorongásait, farkának jelképes kasztrációjából eredezteti félénkségét (Füles farkcsóválásának amfitikus folyamatai címmel [...] keltezett tanulmányában) (1990 Népszabadság dec. 3. C7840, 9).

1a. ’〈kutyánál:〉 a bizalom v. az öröm, jókedv jeleként a farok ütemes balra-jobbra mozgatása’ ❖ az ebek sokféle jegyek által jelenték meg ’s felfedezték a’ vadat: fül konyítással, farktsóválással, ümögéssel, fül konyítással (1817 Hasznos Mulatságok C0175, 103) | [az utazókat] az eb hizelgve, farkcsóválással és nem megtámadással fogadja (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190003, 111) | harminc lépésnyire előttünk egy tarka kutya szaladt vig farkcsóválással (1914 Budapesti Hírlap ápr. 1. C4702, 3) | Valahányszor Ancsáné hazatért, s ha akárcsak félórai távollét után is, [Niki kutya] az örömmámornak olyan meredek ugrásaival, olyan véget nem érő tánccal, farkcsóválással és lihegéssel fogadta, mintha az asszonyt félévi börtönből hazatérve látná viszont (1955 Déry Tibor 2051030, 10) | [Fifi kutyám] hangos méltatlankodásból nyüszítő örömre vált, melyet sebes farkcsóválással kísér (2001 Lakáskultúra CD39).

2. (kissé rég, pejor) ’megalázkodó, feltétel nélküli hízelgés’ ❖ Nem bírunk már Aſſzonyinkkal, tsak küſzködünk azokkal Az elttök kedveſekké lett fark tsóválásokkal (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2115, 10) | Ne mondjátok, hogy ez alázatos, hogy ne mondjam, alacsony farkcsóválás csak forma; mert az magában foglalja a szellemet; vegyétek el a formát, s a szellem is szét fog porlani (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [a főherceg] ment volt minden bureaukratikus előitéletektől, fenhéjazástól és farkcsóválástól (1884 Gelich Richárd 8633001, 188) | Hát miért él az ember? Azért talán, hogy Zaturcsák főtanácsos asztmás hümgetéseit hallgassa? Fuj, ez az örökös farkcsóválás, meg igavonás! (1932 Pintér Ferenc CD10) | [Huszár Pista] nem kért ebből a gyalázatos, hazát és becsületet kiárusító farkcsóválásból (1962 Népszabadság okt. 14. C4814, 9).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
farkcsóválás főnév
1.
a farok (oldalirányú) mozgatása
[A tövisszúró] gébics tövisekre fölpeczkelt, vergődő és kapálódó cserebogarai között bolondos farkcsóválás mellett folyton folyvást csettegetett az úton elvonuló szekerek lovaira
(1894 Herman Ottó)
[a sikló] gyors farkcsóválása is elárulja izgatottságát, amit néhány más kígyófaj is szokott tenni
(1933 Az állatok világa ford.)
Néha a tehén farkcsóválása hallszik át a fafalon
(1934 Ádám Gábor)
Ferenczi Sándornak kéziratban maradt munkája freudista szemszögből elemzi a bánatos szamár szorongásait, farkának jelképes kasztrációjából eredezteti félénkségét (Füles farkcsóválásának amfitikus folyamatai címmel [...] keltezett tanulmányában)
(1990 Népszabadság dec. 3.)
1a.
〈kutyánál:〉 a bizalom v. az öröm, jókedv jeleként a farok ütemes balra-jobbra mozgatása
az ebek sokféle jegyek által jelenték meg ’s felfedezték a’ vadat: fül konyítással, farktsóválással, ümögéssel, fül konyítással
(1817 Hasznos Mulatságok)
[az utazókat] az eb hizelgve, farkcsóválással és nem megtámadással fogadja
(1840 Horváth Zsigmond¹)
harminc lépésnyire előttünk egy tarka kutya szaladt vig farkcsóválással
(1914 Budapesti Hírlap ápr. 1.)
Valahányszor Ancsáné hazatért, s ha akárcsak félórai távollét után is, [Niki kutya] az örömmámornak olyan meredek ugrásaival, olyan véget nem érő tánccal, farkcsóválással és lihegéssel fogadta, mintha az asszonyt félévi börtönből hazatérve látná viszont
(1955 Déry Tibor)
[Fifi kutyám] hangos méltatlankodásból nyüszítő örömre vált, melyet sebes farkcsóválással kísér
(2001 Lakáskultúra)
2. (kissé rég, pejor)
megalázkodó, feltétel nélküli hízelgés
Nem bírunk már Aſſzonyinkkal, tsak küſzködünk azokkal Az elttök kedveſekké lett fark tsóválásokkal
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Ne mondjátok, hogy ez alázatos, hogy ne mondjam, alacsony farkcsóválás csak forma; mert az magában foglalja a szellemet; vegyétek el a formát, s a szellem is szét fog porlani
(1848 Kossuth Hírlapja)
[a főherceg] ment volt minden bureaukratikus előitéletektől, fenhéjazástól és farkcsóválástól
(1884 Gelich Richárd)
Hát miért él az ember? Azért talán, hogy Zaturcsák főtanácsos asztmás hümgetéseit hallgassa? Fuj, ez az örökös farkcsóválás, meg igavonás!
(1932 Pintér Ferenc)
[Huszár Pista] nem kért ebből a gyalázatos, hazát és becsületet kiárusító farkcsóválásból
(1962 Népszabadság okt. 14.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások