álhalál fn 4A (rég, átv is)

’a halál látszatát keltő állapot, látszólagos élettelenség; tetszhalál’ ❖ A tetszhalál v. álhalál azon állapot, mellyben a tagok elgyengülnek, megmerevednek, önkényes mozgásaik, nevezetesen a nyelvé, megszűnnek (1831 e. Köteles Sámuel C2802, 208) | élsz még! Csak álhalálban fekvél (1834 Nefelejcs C3315, 97) | ebben az esztendőben adta ki Kazinczy a Zrinyiászt. Másfél századosnál hosszabb álhalálából feltámasztván, mintegy fölfedezte a nemzetnek egyik legnagyobb költőjét (1896 Beöthy Zsolt CD44).

álhalál főnév 4A (rég, átv is)
a halál látszatát keltő állapot, látszólagos élettelenség; tetszhalál
A tetszhalál v.vagy álhalál azon állapot, mellyben a tagok elgyengülnek, megmerevednek, önkényes mozgásaik, nevezetesen a nyelvé, megszűnnek
(1831 e. Köteles Sámuel)
élsz még! Csak álhalálban fekvél
(1834 Nefelejcs)
ebben az esztendőben adta ki Kazinczy a Zrinyiászt. Másfél századosnál hosszabb álhalálából feltámasztván, mintegy fölfedezte a nemzetnek egyik legnagyobb költőjét
(1896 Beöthy Zsolt)

Beállítások