állott mn-i ign és mn 12A

I. mn-i ign → áll¹.

II. mn

’nem friss, régi, ill. elhanyagolt, szellőzetlen(, ezért bomlásnak indult, megromlott, ill. áporodott, megbüdösödött) 〈dolog, kül. vmely (szerves) anyag〉’ ❖ illendö eledelt, és kivált kerti zöldtséget nehezen kaphatnak az emberek, és gyakran állott, poshadt, rut vizet kéntelenek innya (1778 Milesz József ford.–Störck 7227003, 51) | Az állott mag keveset ér (1805 Pethe Ferenc 8364020, 650) | hideg, állott, vizes burgonyától (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 19) | állott, bűzhödt húsnál (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | Hogy fekhetik ilyen állott, dohos párnára? (1918 Gárdonyi Géza C1846, 68) | az állott meszet és szitált homokot (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 32) | összeöntötték a meleg esti fejést az állott reggeli tejjel (1951 Veres Péter 9771010, 100) | frissíteni az állott, néhol szén-dioxiddal dús levegőt (1998 Magyar Hírlap CD09).

a. (átv is) ’ilyen dologra jellemző áporodott, kellemetlen 〈íz, szag stb.〉’ ❖ a szénmerő lapátot megtüzesítik a kemencében s arra egy kis cukrot, meg néhány csöpp ecetet tesznek, hogy kifüstöljék a szobát, mert olyan állott szag van benne (1895 Malonyay Dezső C3022, 112) | Az albíró befejezte a levesét, amely sós is volt, kissé állott ízű is (1911 Móricz Zsigmond C3220, 116) | most, hogy felújították [a darabot], egészen különösen érzik rajta az állott naftalinillat (1940 Schöpflin Aladár CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

állott melléknévi igenév és melléknév 12A
I. melléknévi igenéváll¹
II. melléknév
nem friss, régi, ill. elhanyagolt, szellőzetlen(, ezért bomlásnak indult, megromlott, ill. áporodott, megbüdösödött) 〈dolog, kül. vmely (szerves) anyag〉
illendö eledelt, és kivált kerti zöldtséget nehezen kaphatnak az emberek, és gyakran állott, poshadt, rut vizet kéntelenek innya
(1778 Milesz József ford.Störck)
Az állott mag keveset ér
(1805 Pethe Ferenc)
hideg, állott, vizes burgonyától
(1844 Zimmermann Jakab)
állott, bűzhödt húsnál
(1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc)
Hogy fekhetik ilyen állott, dohos párnára?
(1918 Gárdonyi Géza)
az állott meszet és szitált homokot
(1927 TolnaiÚjLex.)
összeöntötték a meleg esti fejést az állott reggeli tejjel
(1951 Veres Péter)
frissíteni az állott, néhol szén-dioxiddal dús levegőt
(1998 Magyar Hírlap)
a. (átv is)
ilyen dologra jellemző áporodott, kellemetlen 〈íz, szag stb.〉
a szénmerő lapátot megtüzesítik a kemencében s arra egy kis cukrot, meg néhány csöpp ecetet tesznek, hogy kifüstöljék a szobát, mert olyan állott szag van benne
(1895 Malonyay Dezső)
Az albíró befejezte a levesét, amely sós is volt, kissé állott ízű is
(1911 Móricz Zsigmond)
most, hogy felújították [a darabot], egészen különösen érzik rajta az állott naftalinillat
(1940 Schöpflin Aladár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások