ámen msz és fn
I. msz 0
1. (Vall) ’〈imádság, áldás, átok, eskü v. más (liturgikus) szöveg nyomatékosító lezárásaként, arra adott feleletként, ill. Istent dicsőítő áldásmondásként:〉 úgy legyen!’ ❖ engedd azt-is kegyelmeſen nékünk, […] hogy magunkat az házaſi-állapotba ne ártſuk, hanem minden teſti gyönyörüséget, undokságot tiſztátalanságot meg-utáljunk, és ugy magunkban, mint egymás között ſzüzen, ſzemérmeteſen, tiſztán, és ſzentül e’ljünk, Amen (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190033, 49) | Ne légyenek más Társai Pokolban Minoritáknál, Franciscanuſoknál, Lengyel ’Sidóknál, veſzekedö Prédikátoroknál, és oly a’ Nyomorúlt Kám’sás Könyvíróknál mint Katona, Leo Seitz, és az ö Társaik. Amen (1794 Könyörgés ford. 7361002, [A8]) | [A hölgy] elvégezé imáját, fölkelt; keblén keresztet vete: „Az Atyának, Fiúnak, Szent Lélek Istennek nevében, Amen!” (1858 Jókai Mór CD18) | áldj meg engemet és hozzám tartozóimat most és mindörökké. Amen (1868 Székács József 8431003, 38) | Dícsértessék a Jézus Krisztus. – Mindörökké Amen (1913 Besztercebánya és Vidéke 2101001, 3) | [A tanító] kimenet halkan mormolja: – […] Dicsértessék – Mindörökké, ámen – mondja Cézár nagyon hangosan, s döngve becsapja az ajtót (1931 Sárközi György 9587011, 212) | Isten engem úgy segéljen. Ámen (1970 Örkény István 9500038, 396) | [Tóbiás] még halála előtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát [ti. pusztulását] és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2. ’〈imaformula utánzására, felidézésére〉’ ❖ mivel leveleid s otthonról vett híreim most is a réginek vallanak, én nem kívánok s nem is kívánhatok semmit is. Ámen (1834–1835 Ormós Zsigmond 8341009, 202) | Bem tábornok jelenti a’ honvédelmi bizottmánynak hogy N.-Bányára beülvén Erdélyt nem sokára visszafoglalandja. Amen (1848 Életképek C0107, 801) | Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban […] És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen (1926 Juhász Gyula¹ 9284615, 17) | Jézus velünk van, segít, támogat bennünket […]. Mily vigasz ez, mily béke, mily öröm, mily megnyugtatás. – Ámen – vágta rá a felesége (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480004, 20) | Vigasztald meg kesergő szívemet. Tessék szíves lenni a fenekemet nem csipkedni, ámen (1985 Sütő András 9620022, 35).
3. ’kész, vége, ez minden’ ❖ Ezt az évet még fejezzük be, de aztán ámen, nem kérünk többet Imró Antal elnökségéből (1960 Urbán Ernő 9742003, 181) | „nekem egy rahedli adminisztrációs ügyem lesz.” „Ne törődj vele, minden elő van készítve. Kilenc után fölmégy az irodába, kiírnak és beírnak, és ámen” (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 156).
II. fn 4B1
1. (Vall is) ’ez, az imádság lezárásaként mondott szó’ ❖ a’ Romlás-angyala mormogta rá az áment (1819 Katona József 8226028, 267) | az imádság végéről az Amen elmaradt (1861 Merényi László 8306001, 180) | „Atyának, Fiunak, Szentlélek-istennek” mondja anyja után, ásítva a gyermek. De mikorra anyja az áment diktálja, hallgatással felel rá a kuckó tája (1904 Gárdonyi Géza 9173024, 69) | az első keresztyéneknél ha valaki a gyülekezetben imádkozott, a gyülekezet mindig hangosan rámondta az áment (2000 Csiha Kálmán CD1211).
2. (kissé biz) ’〈beletörődés, beleegyezés, végső jóváhagyás kif-ére〉’ ❖ borjúnyúzópéntek lesz a napja, Melyen az ily törvény az Áment megkapja (1849 Sárosi Gyula 8404001, 92) | S szeretném lehajtani fejemet Világfeletti gondolataid Kőszikláira, mint puha párnákra Hallod, hallod? igent mormol reá S áment dörög a tenger orgonája (1926 Reményik Sándor 9562016, 32) | A nemtől, a tagadástól az ámenig, az elfogadásig feszül a regény íve (1990 Szilágyi Márton² 2001032, 73) • kimondja az áment vmire ’egyetért vmivel, ill. beleegyezik vmibe, engedélyt ad vmire’ ❖ Maga [a házasságra] már kimondta az áment, de én nem az igent! (1950 Egri Viktor 9119002, 33) | az igazgatóság összetételére […] más megoldás szerepelt, mint amire végül a honatyák kimondták az áment (1996 Magyar Hírlap CD09) | Ha […] a bank engedélyezte a pénz lehívását, ezzel kimondta az áment a vásárlásra is (2000 Figyelő CD2601) • áment mond vmire ’ua.’ ❖ Ament mondott reá az egész jelen-lévő Magyarság (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 196) | – Gondold meg hát, hogy melyik utat válaszd. […] – Már választottam – monda Mária. – „Minden poklokon keresztül!” – Áment mondok reája – monda Bálint (1884 Jókai Mór CD18) | Elvben 1867 óta írhatna a költő szabadon, nincs cenzúra, mégis meddő minden erőfeszítés: nem jut másnak babér, tehát olvasó sem, csak aki áment mond a közrothadásra (1943 Juhász Géza¹ 9283001, 6) | [a színház igazgatója] áment mond a bemutatóra (1997 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. amen, ~; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.