ártó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → árt¹.

II. mn 17A

1. ’kárt, bajt okozó, veszélyes’ ❖ Fojtsa meg mírígyét Ártó Vallásoknak (1789 Orczy Lőrinc 7249010, 57) | ártó ösztön (1893 Bocz József C1123, 186) | Még csak övet sem találtak a derekán, sem semminémű ártó fegyvert (1899 Baksay Sándor C0729, 186) | [a leány] eddig püspöki kastélyokban lakott, minden ártó szellőtől [megőrizve] (1902 Jókai Mór CD18) | ártó hazugság (1919 Szabó Dezső 9623005, 248) | ártó szándékkal ellene tör (1923 Huszti József ford.–Marcus Aurelius 9267001, 25) | az időjárás, amely itt is tartalmaz ártó esőt és engedetlen szelet, egészen kiforgatta sárga színéből [a házat] (1934 Tamási Áron 9701005, 103) | a néphit tudattalan rétegeiben […] több ikertestvér életbenléte ártó, vészes (1946 Wagner Lilla 9784001, 80).

1a. ’olyan 〈(természetű) ember〉, aki másoknak bajt, kárt okoz(ni igyekszik), másoknak árt’ ❖ ártó harczosok (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 325) | Rút a világ, ártók az emberek (1856 Vachott Sándor 8499012, 20) | [Tisza István] milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép, milyen magyar ember (1908 Ady Endre CD0801) | [imádkozzatok,] hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. ’szervezetre, egészségre káros’ ❖ ſzoritto Eſzközökkel nem jó élni, ellenben ollyannal [tanácsos] élni, mely által az ártó nedveſség fellyül, ’s alól ki-irtetteſsék (1791 Csapó József 7062012, 162) | szól vala ő, mint orvos az ártó Régi betegséget gyógyítva keserves itallal (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 107) | a beteg csak akkor gyógyul meg tökéletesen, ha a káros körülményeket, a környezet ártó hatásait is megszüntettük (1961 Buga László 9075001, 154).

2a. (rég) ’mérgező anyagot tartalmazó’ ❖ senki ez ártó gyümölcsökhöz hozzá ne nyúljon; mert a rövid enyhülésért halált vesz bennük magának (1884 Jókai Mór CD18) | Öreg asszonyok […] ártó füveket hoztak. Mérges, veszélyes füveket (1893 Abonyi Árpád C0478, 21).

2b. (rég) ’hasznos növényeket károsító v. pusztító, kártékony 〈növény, állat〉’ ❖ [a körtét] semmiféle ártó bogár meg ne támadhassa (1886 Jókai Mór C2334, 153) | A fáknak kénporral való szorgalmas behintése által […] sikerrel lehet ez ártó penészgomba ellen küzdeni (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

3. ’〈(nép)hiedelem szerint〉 bajt, rontást előidézni képes 〈személy, lény〉’ ❖ [Ahmed] minden tekintetét Allah ártó angyalai őrzik, hogy akire ráveti szemeit, el legyen kárhozva rögtön (1854 Jókai Mór CD18) | A törvény csak annyit mond: ha ártó boszorkányt találsz, azt égesd meg! (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 54) | A romokat ártó szellemek tartják megszállva (1961 Scheiber Sándor 9588001, 223) | [az asszony] 3–8 éves gyerekeket is bevon (szülői beleegyezéssel) ártó lelkeket eltávolító szeánszaiba (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈(nép)hiedelem szerint〉 baj, rontás előidézésére haszn. 〈eszköz, szertartásos cselekedet〉’ ❖ ártó jelöléseket […] adott a’ kezébe írván […] táblára sokat (1794 Molnár János C3196, 38) | [a gyógyító asszonyok] ha megbántják őket, ha nem teljesítik kéréseiket, akkor ártó, „fekete” mágiát is tudnak alkalmazni (1990 N. Kristóf Ildikó CD17).

III. fn 1A (/irod)

’az az ember, aki a másiknak ártani, bajt okozni igyekszik’ ❖ Nem vala ekkor semmi kedvezés sem az ártónak, sem az ártatlannak (1818 Márton István 8297001, 9) | a falka megszépűljön, Gazdasszony gyümölcse gyűljön, Jó akaróm örömére, Ártóm kedve ellenére! (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521008, 235) | hajdani ártómat mostani le-vitézlett állapatjában még nékem kéne gyámolittnom (1972 Weöres Sándor 2018008, 407).

J: ártalmas.

Sz: ártós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ártó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévárt¹
II. melléknév 17A
1.
kárt, bajt okozó, veszélyes
Fojtsa meg mírígyét Ártó Vallásoknak
(1789 Orczy Lőrinc)
ártó ösztön
(1893 Bocz József)
Még csak övet sem találtak a derekán, sem semminémű ártó fegyvert
(1899 Baksay Sándor)
[a leány] eddig püspöki kastélyokban lakott, minden ártó szellőtől [megőrizve]
(1902 Jókai Mór)
ártó hazugság
(1919 Szabó Dezső)
ártó szándékkal ellene tör
(1923 Huszti József ford.Marcus Aurelius)
az időjárás, amely itt is tartalmaz ártó esőt és engedetlen szelet, egészen kiforgatta sárga színéből [a házat]
(1934 Tamási Áron)
a néphit tudattalan rétegeiben […] több ikertestvér életbenléte ártó, vészes
(1946 Wagner Lilla)
1a.
olyan (természetű) ember〉, aki másoknak bajt, kárt okoz(ni igyekszik), másoknak árt
ártó harczosok
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Rút a világ, ártók az emberek
(1856 Vachott Sándor)
[Tisza István] milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép, milyen magyar ember
(1908 Ady Endre)
[imádkozzatok,] hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2.
szervezetre, egészségre káros
ſzoritto Eſzközökkel nem jó élni, ellenben ollyannal [tanácsos] élni, mely által az ártó nedveſség fellyül, ’s alól ki-irtetteſsék
(1791 Csapó József)
szól vala ő, mint orvos az ártó Régi betegséget gyógyítva keserves itallal
(1827 Vörösmarty Mihály)
a beteg csak akkor gyógyul meg tökéletesen, ha a káros körülményeket, a környezet ártó hatásait is megszüntettük
(1961 Buga László)
2a. (rég)
mérgező anyagot tartalmazó
senki ez ártó gyümölcsökhöz hozzá ne nyúljon; mert a rövid enyhülésért halált vesz bennük magának
(1884 Jókai Mór)
Öreg asszonyok […] ártó füveket hoztak. Mérges, veszélyes füveket
(1893 Abonyi Árpád)
2b. (rég)
hasznos növényeket károsító v. pusztító, kártékony 〈növény, állat〉
[a körtét] semmiféle ártó bogár meg ne támadhassa
(1886 Jókai Mór)
A fáknak kénporral való szorgalmas behintése által […] sikerrel lehet ez ártó penészgomba ellen küzdeni
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
3.
(nép)hiedelem szerint〉 bajt, rontást előidézni képes 〈személy, lény〉
[Ahmed] minden tekintetét Allah ártó angyalai őrzik, hogy akire ráveti szemeit, el legyen kárhozva rögtön
(1854 Jókai Mór)
A törvény csak annyit mond: ha ártó boszorkányt találsz, azt égesd meg!
(1917 Herczeg Ferenc)
A romokat ártó szellemek tartják megszállva
(1961 Scheiber Sándor)
[az asszony] 3–8 éves gyerekeket is bevon (szülői beleegyezéssel) ártó lelkeket eltávolító szeánszaiba
(1995 Magyar Hírlap)
3a.
(nép)hiedelem szerint〉 baj, rontás előidézésére haszn. 〈eszköz, szertartásos cselekedet〉
ártó jelöléseket […] adott a’ kezébe írván […] táblára sokat
(1794 Molnár János)
[a gyógyító asszonyok] ha megbántják őket, ha nem teljesítik kéréseiket, akkor ártó, „fekete” mágiát is tudnak alkalmazni
(1990 N. Kristóf Ildikó)
III. főnév 1A (/irod)
az az ember, aki a másiknak ártani, bajt okozni igyekszik
Nem vala ekkor semmi kedvezés sem az ártónak, sem az ártatlannak
(1818 Márton István)
a falka megszépűljön, Gazdasszony gyümölcse gyűljön, Jó akaróm örömére, Ártóm kedve ellenére!
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
hajdani ártómat mostani le-vitézlett állapatjában még nékem kéne gyámolittnom
(1972 Weöres Sándor)
Sz: ártós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások